Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-257

3i4 4 nemzetgyűlés 257. ülése 1924. évi március hó 18-án, kedden. esolatban komplikálják a közigazgatást, az adminisztrációt, ami szintén csak oda vezet, hogy megdrágítják azt és az államhatalomnak több kiadást okoznak. Tudnék magam is sok esetet felhozni arra vonatkozólag, hogy milyen őrült utakat jár meg egy-egy akta, amig végrevalahára hivatalos elintézést nyer. Olyan őrült procedúrán megy keresztül egy-egy ügy, hogy maga a felhasznált papiros többe kerül, mint amennyit sokszor magának az egész ügynek értéke képvisel. (Klárik Ferenc: Ötkrajcáros ügyek vannak!) Hogy nem folyik takarékos gazdasági politika a kormány részéről, azt mi sem illusztrálja jobban és világosabban, mint az, hogy akad a kormánynak egy tagja, egy minister ur, aki panamával gyanúsított ember számára közpénzt utal ki. Akadt a kormánynak egy tagja, aki ide állott a nemzetgyűlés elé és felemelt fővel mondotta, hogy igenis, ő vállalja azt, hogy szeretetből megesett a szive azon a szegény, nyomorgó képviselő-papon, azon a Zákány Gyulán, és indíttat va érezte magát, hogy állami közpénzből neki pénzeket utaljon ki. Ha ez Magyarországon megtörténhetik, hogy a kormány egyes tagjai panamával gyanúsított embereknek, ahelyett, hogy a bíróság elé vinnék őket és követelnék, hogy tisztázzák magukat a vádak alól, közpénzt adnak arra a célra, hogy Amerikába szökjenek, mert itthon kellemetlen lehetne nekik az ő szókimondásuk, amig ez Magyarországon megtörténhetik, addig ne csodálkozzunk... (Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Amig be nem bizonyítja, hogy nekem az kellemetlen lett volna, nem mond igazat !) Nem mondottam azt, hogy önnek lett volna kelh> metlen. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister : De igen, azt mondotta !) Én már a múltkor is egyszer utaltam arra, hogy Zákány Gyula azt mondotta, — Rassay képviselőtársam a tanú rá — hogy ha ő kinyitja a száját, ez sok kegyelmes urnák kellemetlen lesz. Nem mondottam, hogy a minister urnák lesz kellemetlen, de mondottam azt, hogy ez az ember kellemetlen lehetett volna sok kegyelmes urnák. (Rassay Károly : Ezt nekem már sokan mondták. Erre én azt mondtam, hogy nyissa ki a száját. — Zaj.) De azt kellett volna mondania a kormány t. tagjának, aki szóba állt vele, hogy igenis, nyissa ki a száját és mondja meg, hogy mit tud, nem pedig azt tenni, hogy megtömjük százezrekkel a zsebét és kiküldjük Amerikába. (Zaj a jobboldalon.) A rokkantak nyomorognak és koldulnak ebben az országban. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Lépten-nyomon szégyenpír ég az orcánkon, amikor látjuk Budapest utcáin és másutt is, hogy koldulnak a háború rokkantjai, s akkor akad a kormánynak tagja, aki panamával vádolt embereket közpénzen kisegít Amerikába. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ez csakugyan demagógia ; a legveszedelmesebb demagógia a parlamentben! — Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ha ez demagógia, demagógia méginkább az a tény, amely ellen szót emeltem. (Frühwirth Máytas: A két tehén árát miért nem adta a rokkantaknak! Ilyen dolgokat felhozni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Eöri-Szabó Dezső: Ha már erről jött szó, nem tudom, hogy a t. képviselő urnák került-e pénzébe a választás alkotmányos költsége. (Zaj. — Frühwirth Mátyás: Nem került!) Majdnem minden képviselőjelöltnek került. (Folytonos zaj. — Frühwirth Mátyás: Nekünk nem!) Elnök: Frühwirth Mátyás képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Eöri-Szabó Dezső: Senkinek semmi köze ahhoz, hogy alkotmányos költségeimet miből fedeztem. Különben az egész tehénhistória ostoba szamárság és valótlanság. (Felkiáltások jobbfelöl: Bebizonyították!) Ki bizonyította be ? (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! A szóló képviselő urat elsősorban arra kérem, hogy méltóztassék a tárgyhoz szólni. Eöri-Szabó Dezső : Közbeszólással zavartak! Elnök: Másodsorban pedig arra kérem, méltóztassék parlamentáris kifejezéseket használni. Amennyiben a képviselő ur az elnöki figvelmeztetésnek nem tenne eleget, kénytelen volnék erélyesebb intézkedéseket tenni. (Klárik Ferenc : Akinek az elnök nem adott szót, az ne beszéljen!) Klárik képviselő ur legyen szives elsősorban magára alkalmazni a mondottakat. (Derültség.) Ezért kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. (Helyeslés a jobboldalon.) Eöri-Szabó Dezső : T. Nemzetgyűlés! Én itt az államháztartási gazdálkodásról, a takarékosságról szóltam és igenis, indíttatva éreztem magamat, hogy ennél a kérdésnél megemlítsem ezt a dolgot, amelyre most rásütik, hogy demagógia. Én is azt mondom, hogy demagógia, de demagógia maga az a tény, hogy ez megtörténhetik, hogy a kormány igy gazdálkodik, hogy panamával gyanúsított emberek számára van pénz, de a rokkantak, a háború nyomorultjai, a hadiözvegyek és hadiárvák számára nincs pénz. (Zaj a jobboldalon.) Van nekünk egy adóügyi törvényünk, az 1921: XIII. törvénycikk, amely az ujabb törvén yhozás adóügyi alkotásai közül talán a legigazságosabb és legméltányosabb, amenynyiben a háború felmentettjeit adóztatja, meg. Ez a törvény, amelyet az előző nemzetgyűlés helyes szociális és nemzeti, hazafias belátásból hozott, kimondja, hogy mindazok, akik egyébként katonakötelesek lettek volna, de a háború alatt fel voltak mentve és nem teljesítettek katonai szolgálatot, bizonyos ilyen váltság címén külön megadóztatnak és ez a váltság a háború nyomorékjainak, a hadirokkantaknak, hadiözvegyeknek és hadiárváknak felsegitésére fog* fordíttatni. Azt hiszem, nem akad ebben a nemzetgyűlésben egy képviselő sem, aki kétségbevonná ennek a törvénynek igazságos, méltányos és jogos voltát. Akik a háiboru terheit nem érezték, akik fel voltak mentve a háború alatt, bár olyan korban és állapotban voltak, hogy ők is fegyvert foghattak volna és harcolhattak volna a megtámadott haza védelmére, azok igenis méltán rovatnak meg bizonyos külön teherrel arra a célra, hogy akik helyettük véreztek, küzdöttek és áldoztak, azok jobb sorsba kerüljenek. (Baross János: Nagyon helyes!) vagy legalább némiképen támogattassaiiak. És mit látunk? Azt kell látnunk, hogy amikor a nemzetgyűlés azóta is egyre-másra hoz pénzügyi, adóügyi törvényeket, amelvekben már szinte nemcsak mi nem tudunk eligazodni, hanem nem tudnak eligazodni a künníévő adóügyi adminisztrációt vezető tisztviselők sem. annyi különféle adónem van, amikor tehát újra, meg újra hozzuk a különböző adótörvénveket akkor ezt az adótörvénvt, az 1921 :Xm. törvénycikket, amely — ismétlem — a legigazságosabb és legméltányosabb, mésr máig sem hajtották végre. Máig sem jelent meg hozzá a végrehajtási utasítás sem, és amikor én egyszer még a túlsó padokról megkérdeztem a penzü gym in ister urat, hogy ő, aki olvan leleményes a különböző nénzforrások. a különböző adónemek kitalálásában miért nem hajtatja végre ezt a törvényt, amely _már megvan és amely az államháztartás céljaira tisz-