Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-257

14 nemzetgyűlés 257. ülése 1924. tességes, nagy összeget biztositana, akkor azt felelte, hogy az adóügyi tisztviselők, a pénzügyigazgatóságok annyira el vannak foglalva a különböző adók kivetésével, hogy nem jut idejük arra, hogy ezzel is foglalkozzanak és ezt az igazságos adót is kivessék. Ilyen megokolás hangzik el ministeri székből. (Halász Móric: Nem ezt felelte!) Tessék átlapozni az -akkori nemzetgyűlési naplót és meg tetszik látni, hogy igenis ezt felelte a minister ur, hogy nincsenek még" elintézve a régi törvények alapján kivetett adók sem, — amiben igaza volt — tehát nem lehet ezt az ujabb adót sem kivetni, annak ellenére, hogy azóta tudja Isten hányféle ujabb adótörvényt hoztunk;. (Rassay Károly: Azokat az adókat sem vetették ki!) Ez a nemzetgyűlés igazán súlyos felelősség terhe alatt áll akkor, amikor nem követeli ennek az igazságos adótörvénynek végrehajtását. Hiszen, ugy gondolom, vagyunk itt szép számmal olyanok, akik a háború terheiíből alaposan kivettük a magunk részét, de azok a t, képviselő urak is, akik nem vették ki ebből a részüket, lehetetlen, hogy elzárkózzanak annak belátása elől, hogv igazságos és méltányos dolog az. hogy azok, akik fel voltak mentve a háború alatt, fokozottabb mértékben járuljanak hozzá ahhoz a segitséghez, amelyet az állam a háború nyomorultjainak, a hadirokkantaknak, a hadiözvegyeknek és a hadiárváknak kell hogy adjon. Én tehát a nemzetgyűlés lelkiismeretére hivatkozom, amikor felszólítom, hogy tessék minden oldalról sürgetni, hogv ennek az 1921 : XIII. törvénvcikknek, amely a háborús felmentettek megadóztatásáról szól. érvény szereztessék és tessék ezt a törvényt- amely a legigazságosabb és legméltányosabb az adóüíryi törvények terén, becsületesen végrehajtani. Tisztelt Nemzetgvülés! Azt mondotta itt a nemzetgyűlésen Czettler Jenő t. képviselőtársunk. — és naa'von igaza volt — hogy a mi adóügvi ndminisztráeiónk olvan csapnivalóan rossz hosrv nem csoda. — sőt valósággal az ellenkezőié volna a csoda — ha az ilyen nénzüervi káoszhoz vezetett. Hiszen ugyancsak ő hozta fel azt, hogy a v?>gvonváltsa<>* még mais' sincs kivetve, és — ő más vidékről való mint én. n ki Hu nán túl vol. Somogvból való vagvnk — én is azt mondom, hogy a mi vidékünkön sincs még kivetve a vagyon váltság. Mikor ő ezt állította, többen közbeszólás alakjában azt mondották, — sőt. ha jól emlékszem, Örffy igen t. kormánypárti képviselő ur is utalt rá beszédében — hogy ez talán szórványos jelenség, talán csak Czettler képviselő ur kerületében történt meg. Én bizonyságot tehetek róla, hogy

T másutt is, Dunántúl is az a helyzet, hogy nagyon sok helyen még mindig nincs kivetve a vagyonváltság, úgyhogy az emberek, a kisgazdák a legborzasztóbb tréniában vannak, hogy tényleg kell-e egyáltalában fizetni ezt a vagyon váltsa got, vagy nem kell. Egyik a másikat okolja. Akik annak idején befizették a vagyonváltságot, azok a jegyzőt vonják felelősségre: miért vasalták be ezt tőlük, mert lám a többieknek, akik nem fizettek, ugy látszik nem is kell befizetniük és ezek kacagnak azokon, akik fizettek, kigúnyolják őket. Hová vezet ez az eljárás? Oda, hogy megingatja az emberekben azt a tudatot, hogy valóban fizetni kell azt. ami adóképen ki van vetve, mert az az állam javára szolgál. Ez az eljárás megingatja ezt az erkölcsi alapot az adózó polgárokban. (Ulain Ferenc: Sokan azért nem évi március hó 18-án, kedden. 345 fizetnek!) Akik nem fizettek, azok azt mondják, hogy bolondok voltak, akik annak idején befizették a váltságot és valóban jól jártok azok, akik nem fizették be, mert ezeknek nem is kell fizet ni ök. Most a kén y szerkölesönnel kapcsolatban is sokan igy vannak; határozottan ezen az állásponton vannak: bolond, aki befizet, mert ezzel is ugy járunk, mint a vagyon váltsággal. (Ulain Ferenc: Egész községek nem fizetik be!) Nagyon igaza volt tehát Czettler Jenő t. képviselőtársunknak, mikor azt mondta, hogy az adminisztráció valósággal csődöt mondott, hogy az adóadminisztráció valósággal belefulladt a tehetetlenség tengerébe. Igazán nem lehet csodálkozni azon, hogy ide jutottunk ilyen gazdálkodás, ilyen rendszer mellett. Kérek öt perc szünetet. Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. EőriSzabó kéoviselő urat illeti a szó. Eőri-Szabó Dezső: T. Nemzetgyűlés! Amikor azután a kormány hibá.s, sőt bűnös pénzügyi politikája ide juttatta az országot, akkor hamarjában, kapkodva előállottak ezekkel az úgynevezett pánikjavaslatokkal, amelyek most itt lévén a Ház előtt, beszélnünk kell róluk. Előállottak a valorizációval s a belföldi, úgynevezett kényszerkölcsönnel. Hiszen a valorizáció, — ami azt illeti, — helyes dolog volna, de most már elkésett dolog. Előbb kellett vona megcsinálni, akkor, amikor annak hirdetőit baromorvosoknak. katasztrófaoolitikusoknak nevezték. Akkor kellett volna már megcsinálni a valorizációt elsősorban a jegvintézeti kommerciális hiteleknél. ÍRassay Károly: Miért elsősorban? Ez a kérdés!) Elsősorban a jegyintézeti hiteleknél kellett volna, mert az valóságos nemzeti ajándék volt a bankok részére. (Rassay Károly: És a többi nem"?) Ezért kellett volna a valorizáció elsősorban a jegyintézeti hiteleknél. Hiszen már többen rámutattak bővebben is arra, hogy ez tényleg nemzeti aiándék volt a nagybankok számára. (Rassay Károly: Csak nagyon sokan részesedtek benne, akik nem a bankokhoz tartoztak! Például protekciós vállalatok, sajtóvállalatok!) Ez az, hogy részesedtek benne valószínűleg olyanok is. akiknek érdekük volt, hogy ezek a valorizálatlan hitelek továbbra is fenmaradjanak. Szóval bizonyos, hogy ez sokaknak használt, még pedig befolyásos tényezőknek is. mert különben nem csinálták volna ilyen sokáig az ország kárára és különösen a dolgozó osztályok kárára és nyomorúságára. Rámutattak már erre előttem mások bővebben arra, — én nem is akarom épen ezt a dolgot bővebben fejtegetni, — hogy ez a valorizálatlan hitelszisztéma mennyire hozzájárult ahhoz a pénzügyi káoszhoz, amely bekövetkezett, hogy ezek a valorizálatlan jegyintézeti hitelek adtak tápot az óriásira fokozódott tőzsdejátéknak, amely szintén, ha nem is közvetlenül, de közvetve pénzünk értékének lerontását idézte elő, hogy ezek a valorizálatlan hitelek hozzájárultak a magyar pénzzel külföldön való operáláshoz, a magyar korona megkontreminálásához, amiről Eckhardt Tibor képviselőtársunk valósággal hajmeresztő adatokat hozott itt fel a nemzetgyűlésnek. (Ulain Ferenc: De azért bűnvádi eljárást nem inditottak senki ellen sem!) Ugy látszik, bűnvádi eljárást nem indita-