Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-256
A nemzetgyűlés 256'. ülése 1924. ért március hú 14-én, pénteken. 320 közleményeket hoznak, az egyes emberek künn a faluban beszéltek róla, hogy 7 milyen alapon vessék ki. Volt a kormánynak módja, hogy a nemzetgyűlés elé idejében megfelelő javaslatot terjeszszen. De hagyta ezt a végső pillanatra, arra a pillanatra, amikor szerinte már a végső szükség előállott, amikor nem lehetett másképen cselekedni. (Erdélyi Aladár: ön is elismeri tehát, hogy végső szükség volt, hogy indokolt volt!) A kormány szerint! Én szerintem, t. képviselőtársam, nem volt végső szükség, inert ha az a bankóprés tudott működni éveken keresztül, még egypár hónapig működhetett volna, (ügy van! balfélől.) Nem ismerem el a végső szükség igazolásának azt, amit igen t. képviselőtársam, Berky Gyula, e tekintetben felhozott, aki Ferdinándy könyvéből olvasott fel részleteket. Ferdinándy maga mondotta, hogy ő a felolvasott részekkel nem ért egyet azért, mert azok ki vannak kapva könyvéből, anélkül, hogy kellően körül volnának keretezve. De egyébként sem lehet — még ha Ferdinándy könyvében ugy állana is és ha Ferdinándy azzal az okfejtéssel egyet is értene — egy tudósnak könyvével egy alkotmány sérelmet, alkotmányfeldöntést igazolni. Ha tudásokra hivatkozunk, többféle tudóst idézhetünk. Az abszoluturalom idején adta ki Kautz, nagynevű tudósunk, az ő Politikáját 1861-ben, amikor tagadhatatlanul elnyomás alatt állottunk. Ez a Politika nyilvános tanításra, nyilvános megjelenésre volt szánva, amelyet a cenzúra mindenesetre kellően keresztülhuzgált. Ez a Kautz mást hirdet, mint amit Berky Gyula képviselőtársam ki akart mutatni Ferdinándyról. Ez a Kautz hangsúlyozza azt, hogy a közterhek megszavazása a legfőbb állami alkotmány biztosíték, amelynek feldöntésével megszűnt az alkotmányos kormányzás. (Ugy van ! balfélől.) Szabad legyen felolvasnom erre vonatkozólag egy-két részletet. így mondja (olvassa) : > A hatalomban azonban a nemzet osztozkodik, hogy a kormányzat az igazgatást gyakorolja, a nemzet felelősségre von, főleg pedig az adó megszavazásával vagy megtagadásával a főfontosságu, az államháztartásra gyakorolt befolyás folytán állásában biztosítja, vagy annak elhagyására kényszeríti. »Itt tehát leszögezi, hogy ez a nemzet legfőbb alkotmány biztosi téka. így szól tovább a kormány fináncfenségét tárgyalva (olvassa) : »a fináncfenség szinte kiegészítő alkatrésze a kormányi, illetve a fejedelmi hatalomnak, amennyiben státuseélok megvalósítására vonatkozó anyagi vagyonnak a polgárok jövedelmei és vagyonforrásbóli megszerzése, annak kezelése és alkalmazása, szóval az államháztartás legfőbb vezérlete és rendezésében nyilvánul. A fináncfenségnek azonban mindenkor megvannak bizonyos természetszerű korlátai és határai, amelyeknél fogva a fejedelem a népnek megadóztatásában, a közszükségletek igénybevételében bizonyos ponton tul nem mehet, egyáltalában minden jelentős intézkedésében okvetlenül a nemzeti képviselet meghallgatására és beleegyezésére utalta tik, mely utóbbi momentum egyikét képezi az alkotmányos és szabad státusok fő-főtételeinek.« Ezt Kautz mondja, 1861-ben. az osztrák cenzúra idején. Ugyancsak ő mondja (olvassa): »A fő — mint már az államfő — korlátoltatik a nemzet részuralma által, amennyiben minden törvény csak a törvényhozó test megegyezése folytán válik valóban érvényessé. A ministereket eljárásukért számadásra vonhatja és felelőssé teszi végre annyiban, amennyiben a közköltségek fedezésére megkívántató adósom mák meg vagy meg nem szavazási jogával van felruházva.« Ezek felolvasásával kellett utalnom arra, hogy 1861-ben, az elnyomatás időszakában is megvolt ez az alkotmányos érzés, hogy közterheket a nemzet beleegyezése nélkül a nemzetre kivetni nem szabad. Hogy a pénzügyminister ur felelős állásából egy emelettel feljebb, a felelőtlenség szinterére vonult. (Ugy van! a bal- és a szélsóbatoldalon.) ezzel még nem adott nekünk elégtételt, mert a javaslata itt van. Ha a felelősséget igy magyaráznánk, akkor a kormány ezt a nemzetet kényekedve szerint a legabszolutisztikusabb módon kormányozhatná; maga helyett beültethetne ide esetleg egy debattert, vagy nem tudom, tiz boxolót, maga elmenne a felelőtlenség terére és a tiz boxoló majd elintézné a parlamentet. Erre a területre nekünk nem szabad mennünk, t. nemzetgyűlés ! Igaz, hogy a t. túlsó oldalról e javaslat ellen elegendő számú és megfelelő kritika hangzott eJ (Erdélyi Aladár: Objektiv! — Pikler Emil : De a konklúzió szubjektív!) Objektiv, kétlem azonban, hogy ebből a kellő következtetéseket le fogják vonni. Felemlítem Csontos igen t. képviselőtársam múltkori felszólalását, amidőn ő kijelentette, hogy ők még nagyon sokat szeretnének és akarnának mondani, de ott azon az oldalon nem mondhatják. (Erdélyi Aladár: Ezt nem hallottuk!) Ez volt a kijelentése! Mondta! (Erdélyi Aladár: Iiyet nem!) Én felajánlom Csontos t. képviselőtársamnak, tessék talán ide átjönni és elmondani mindazokat, amik a, szivén vannak. Van még itt hely. (Erdélyi Aladár: Látjuk, hogy hely van elég, különösen most! — Drozdy Győző: Akkor nem lesz malomfőtanácsos!) Nem tudom, mi tartóztatja ott; mi itt nyíltan elmondhatjuk véleményünket! (Csontos Imre: Megmondom: az a baj, hogy nagyon vegyes a társaság! Különkülön vannak. — Elénk derültség a jobboldalon.) Majd tisztulni fogunk. Jöjjenek ide, itt elmondhatják véleményüket. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Drozdy Győző: Azt hittem, hogy csak az egységespárt vegyes. — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassanak a szónokot csendben meghallgatni! Rákóczi Ferenc: Ugyancsak nem tudott megnyugtatni Ernszt igen t. képviselőtársam felszólalása sem, aki teljesen ellenzéki hangon szólott és éles elmével, fényes elokvenciával olyan sikeresen homályosította el előttünk azt a tulajdonképeni kérdést, miért is támogatják a kormányt, hogy beszéde után valósággal gondolkozóba esünk, vájjon ez a párt megszavazza-e vagy nem ezt az előttünk fekvő törvényjavaslatot. (Fábián Béla: Meg! Meg! — Meskő Zoltán: Egy része nem fogja megszavazni! Az Ernszt-párt ellenzéki frakciója nem szavazza meg! — Fábián Béla: Ellenzéki frakciója is van? — Meskó Zoltán: Hogyne lenne!) Ez a párt a kormányt, illetőleg annak ténykedését még mindig a kurzus szemüvegén keresztül nézi, bár tévednek, mert a kormány már nem folytat kurzuspolitikát, (Meskó Zoltán: Mindig más kurzuspolitikát folytat!) a kormány legfeljebb a kurzus csökevónyeit tolja látszólag előtérbe. A kormány már együtt tárgyalgat a nagyzsidókkal, a középzsidók szimpátiáit is birja, talán még csak a kiszsidókat üti, de azokat sem üti sokáig. (Szilágyi Lajos: Berettyóújfaluban a kiszsidókat már Írásban meghívták az egységes pártba!) Ez a politika már nem kurzus, legfeljebb csak svindlikurzus. (Derültség a baloldalon.) Nem kaptam kellő megnyugtatást Erdélyi igen t. képviselőtársam nagyon érdekes felszólalásában sem, amelyben mindazok az eszmék tényleg gyönyörűen le voltak fektetve, amely eszmék alapján ezen az alkotmán y rontó javaslaton legalább annyit segíthetünk, hogy a nemzet gyengébb rétegét nem fogjuk tönkretenni. Nem nyugtatott meg az ő felszólalása azért.
