Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-256
A nemzetgyűlés 256. ülése 1924. gazdasági fen tartásához és javításához, (Zaj. Elnök csenget.) akkor a másik oldalon ezen tprmelő tényezők számára.. . (Zaj a jobboldalon. — Varsányi Gábor közbeszól.) Elnök: Varsányi Gábor képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Görgey István : . . . nemcsak lehetővé kell tennie a kormánynak a termelést, hanem minden erővel elő is kell azt mozdítania. (Állandó zaj a baloldalon. — Pakots József : Kérünk ide egy gyorsírót! — Gaal Gaston közbeszól.) Elnök: Csendet kérek. Gaal Gaston képviselő ur! (Gaal Gaston: Csak beszélgetünk!) Nagyon hangosan méltóztatik beszélgetni! Görgey Tstván : Ha egy termelő adózik, a másik oldalon pedig el van zárva a termelés lehetőségétől, akkor nem segíthetünk a bajokon és azt hiszem, ezek a legelemibb követelések, amelyeket a különböző termelési osztályok részéről a kormányzattal szemben fel lehet állitani. Tessék tehát a termelésnek és kereskedelemnek minden lehető könnyítést megadni, tessék oda törekedni minden erővel, hogy a külforgalom lehetőleg szabaddá tétessék, hogy mi termelési feleslegeinkkel mielőbb kimehessünk azokra a piacokra, amelyek eddig is a mi piacaink voltak. (Helyeslés balfelöl.) Ez a mezőgazdaságnak épen olyan érdeke, mint az iparnak. Csak egy tényt mondok. Itt van a mi állatkereskedelmünk, amelynek Budapest volt a központja. Devizapolitikánk folytán az egész magyar állatkereskedelem átterelődött Bécsbe. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ez a devizapolitika volt az okozója annak is . . , (Rassay Károly : Ezt hirdettük mindig !) Rá fogok térni most azokra a kérésekre, amelyeket azzal szemben, hogy mi itt adózunk, a termelés érdekében szükségesnek és kívánatosnak tartunk előterjeszteni. Tehát fel kell szabadítani és a kormánynak módot kell keresni arra, hogy mi a külföldi piacokra termékeinkkel kijöhessünk. A másik oldalon azonban mielőbb életbe kell léptetni az uj vámtarifát, ami azután módot nyújt egyrészt arra, hogy az összes külföldi és szomszédos államokkal kereskedelmi szerződéseket köt" hessünk, másrészt lehetővé teszi, hogy a mi zsenge, egészséges és csak most fejlődésnek induló iparunkat biztosítsuk egy esetleges dumpingtól, fenmaradását biztosítsuk és ne engedjük azt, hogy meglévő értékeink megint elpusztuljanak. Hogy ezeket elérjük, azoknak a régi gyógyszereknek, amelyek annak idején talán időszerűek voltak és használtak is a nemzetnek, kérnünk és követelnünk kell most azonnali megszüntetését. Itt van például az Árvizsgáló Bizottság. (Varsányi Gábor: Pokolba vele!) Ez nemcsak felesleges, hanem egyszerűen nevetséges intézmény. (Pikier Emil: Régen mondjuk !) Annál jobb, hogy ha egy nézeten vagyunk. Őszintén meg kell állapitanom, hogy ezen a téren is a legutóbbi időben jelentős javulás történt. Körülbelül egy hete már, hogy a vidéki árvizsgáló bizottságoknak megszüntettetek az ármegállapiíó hatásköre, (Rassay Károly: Szent bürokrácia!) tehát az Árvizsgáló Bizottság nem foglalkozhatik többet ezzel. (Gaal Gaston: Akkor mire való az a bizottság! — Rassay Károly: Utólag vizsgálja az árakat!) Azért követeljük és kívánjuk ennek a teljesen elavult és felesleges intézménynek azonnali megszüntetését. (Erdélyi Aladár: Megírja az elnök ujabb könyvét, azután befejezi működését!) A második ilyen nagyon népszerűtlen intézmény csonka Magyarországon a Devizaközpont. (Zaj balfelöl. Elnök csenget.) A Devizaközpont, mint már emiitettem volt, valami olyan különös rossz, amely nélkül egy beteg gazdasági szervezet nem tud létezni, mert ha nem igy vol na, akkor évi március hó 14-én, pénteken. 325 a különböző országokban tapasztalt hibák miatt Franciaországban nem állítottak volna fel most legutóbb devizaközpontot. (Ugy van! jobb felől) Ennek ellenére, a Deviza központot ma már teljesen céltalan és egyáltalán nem szükséges szervnek tartom. A devizaközpont nálunk deviza nélkül olyan, mint a hal víz nélkül. (Gaal Gaston: A halat meg lehet enni, a Devizaközpontot nem!) Nem is lehet tehát a Devizaközpontot egy napról a másikra megszüntetni. Azt is megmondom, hogy nézetem szerint, miért: mert óriási régi devizatartozásaink vannak, amelyeket feltétlenül le kell még bonyolitani. (Rassay Károly: Miből 1 ?) Devizatartozások alatt nemcsak kimenő, hanem befolyó devizatartozásokat is értek, amelyeket tehát valamikép likvidálni kell. Azonkívül azonban szükség van a Devizaközpontra olyan formában is, mint ahogy az Ausztriában működik, ahol a devizaközpont azt ellenőrzi, hogy no lehessen a korona romlására spekulálni, ahol minden üzletet a Devizaközpont szignál. Ilyen formában a devizaközpontra mint egy ellenőrző szervre, feltétlenül szükség van. A leépítendő gazdasági szerveken kivül azonban vannak, nézetem szerint, olyan sürgős teendői is a kormányzatnak, amelyek hivatva vannak minket ezen a kritikus időponton, ezen a háromnégy hónapon keresztül mentői könnyebben átsegíteni. Ilyen az un magyar jegybank felállítása. (Varsányi Gábor: Éljen ! — Rassay Károly : És a takarékkorona elejtése!) A kölesöntárgvalások minden jegyzőkönyvében benne van az, hogy a magyar állam köteles a jegybankot? mielőbb felállítani, örömmel láttam azt, hogy amidőn az uj jegybank felállításának terve felmerült,^ a gazdatársadalom és az ipari társadalom egyaránt sietett jelentkezni arra. hogy az alaptőkét minél hamarább jegyezze. Nem látom semmiféle akadályát annak, hogy az önálló jegybank mielőbbi felállítása megtörténjék. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Szeretném azonban azt látni, hogy a különböző társadalmi és gazdasági osztályok a jegybank aranykorona-alaptőkéjét akkor valóban mielőbb lejegyezzék. (Varsányi György: Vitám et sanguinem, sed avenam non !) Legyek rossz jós, Varsányi képviselőtársam, mert félek attól, hogy amikor arra kerül a sor. hogy de facto fizetui kell, akkor a nagy fellendülésből csak sanguinem lesz, de a pénz el fog maradni. Bocsánatot kérek, hogy talán kissé hosszasan foglalkoztam ezekkel az általános kérdésekkel. Most már egész röviden csak a tárgyalás alatt álló javaslathoz kivánok hozzászólni és annak előnyeit és hibáit őszintén meg akarom mondani* A javaslat életbeléptette a valorizációt. Azt a valorizációt, amelyről az ankétek hosszú sorozatán kiváló pénzügyi és gazdasági korifeusok, (Rassay Károly : De csak titkos ankétok voltak l) utóbb maga a pénzügyminister ur is azt állapította meg, hogy az keresztül nem vihető, hogy az a gazdasági életben meg nem valósitható. Mikor jött azután egy kényszerhelyzet, akkor mégis megszületett egy valorizációs javaslat egy különös uj fogalommai, a takarékkoronával, amelyet az előzmények után érthetően újból nagy szkepszissel és hogy ugy fejezzem ki magamat, bizonyos gúnnyal fogadtak a gazdasági és pénzügyi korifeusok. Azt mondták erről a takarókkoronárói, hogy se hal, se hus. teljesen ismeretlen, megmagyarázhatatlan és érthetetlen valami. (Varsányi Gábor; Lidérc!) Itt talán a kormányzatot is terheli hiba és mulasztás, mert nem világosította fel a közvéleményt arról, hogy mi is tulajdonképen ez az absztrakt, elvont takarékkoroua, amelyről a közvélemény nem tudja megérteni azt, hogy ez számolási alap, összehasonlítási arány, mert 48
