Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-256

326 ZA nemzetgyűlés 256. illése 1Ù24. évî március hó 14-én, pénteken, ilyen elvont dolgokat a nagy tömegek nem szoktak megérteni. Érthető tehát, hogy a gazdasági élet a takarékkoronát meglehetős bizalmatlansággal fogadta. Ma már több, mint három hetes a takarékkorona. (Rassay Károly: És már szintén nem őszinte a jegyzése.) Erre is bátor leszek rátérni. Ez idő alatt a takarékkoronának, illetőleg az annak életbeléptetése óta beállott valorizációnak bizonyos jótékony hatásait észlelni lehet. (Erdélyi Aladár: Ez a fontos! — Rassay Károly: Miben? Mozgás a szélsőbaloldalon.) Bátor vagyok rámutatni arra, hogy pénzügypolitikai szempontokból legalább is pillanatnyilag gátat vetett a korona további áresésének. (Rassay Károly: Nyolcvanezer a dollár!) ügy tudom, hogy azon az emlékezetes pénteki és szombati napon százhúszezer volt a dollár ára. Amig eddig egész gazdasági életünk a korona romlására volt berendezve s az összes rizikót, a mely a korona romlásából előállott, a hitelező volt kénytelen viselni, lett légyen az a jegyintézet vagy a nagybank, vagy a nagykereskedő, aki váltóra adott árut, a vevő azonban, aki árut vásárolt, biztosan ült a nyeregben, most a hitelező részéről ez a rizikó megszűnt, mert módjában van fix, állandó értékű takarékkoronában hitelezni. A hitelt igénybe vevők tehát nem fognak minden erejükkel arra törekedni, hogy a koronát minél jobban lerontsák, mert ez nem lesz érdekük, mig azelőtt érdekük volt, hiszen annál kevesebbet kellett visszafizetniök, minél jobban romlott a korona. Ennek további kihatása kell, hogy legyen a koronának a köztudatban való megbecsülése. A baj azonban az, hogy a spekuláció, amely eddig annyi hitelt igyekezett igénybe venni, amennyit csak kaphatott» mert hiszen csak jól járhatott, és nem nézte, hogy milyen uzsorakamatot kérnek a kölcsönadott összeg után, most sem szűnt meg. Azt reméltük, hogy mivel a takarékkoronában nyújtott hitelek kamatlábát a Jegy intézet is alacsonyabban, 10%-ban állapította meg, meg fog szűnni az az uzsorakamat, az a kosztkamat, amely gazdasági életünknek kétségkívül egyik rákfenéje, amelynek következtében a tőkék nem oda mennek, ahova kellene meuniök egészséges gazdasági életben: a termelés felé, hanem elmennek a pillanatnyi spekulációhoz, amelynél megtalálhatják azokat a 100—200—300 percentes kamatozásokat, amelyek a szolid iparnál és kereskedelemnél nincsenek meg. Azt remélte az ipar és a kereskedelem, hogy a takarékkorona a kosztüzleteket, az uzsorakamatokat le fogja szoritani. Szomorúan kell azonban megállapítanom, hogy nagybankjaink ebből is óriási üzletet igyekeznek maguknak csinálni. Őszintén megvallom, megdöbbenéssel olvastam, hogy amikor a kölcsönöket a Jegyintézettől továbbító nagybankokat semmiféle rizikó nem terheli, mert csak egyszerű további tói annak a hitelnek, amelyet a Jegyintézet nyújt takarékkoronában, akkor ezek a nagybankok a Jegyintézettől 12 vagy 10 százalékkal kapott pénzt 36%-kal akarják tovább adni a gazdasági életnek. Itt a kormányzatnak kell közbelépnie, hogy olyan méltányos s alacsony kamatbázist és kölcsönfeltételeket állapítsanak meg, amelyek mellett a takarékkorona-hitelt a szolid termelés is igénybe veheti. Azt hiszem, hogy amint a közvélemény meg fog barátkozni a takarékkorona gondolatával, (Rassay Károly: Reméljük, hogy jön a Jegybank és nem lesz rá szükség!) talán egy-két hét alatt vissza fogunk térni az egészséges hitelélethez, növekedni fognak a takarékbetétek épugy, mint Ausztriában is növekedtek akkor, amikor volt stabil korona s lehetővé fog- válni megint a lombard hitelek nyújtása és igénybevétele, és megint meg fog nyiini a kisembereknek is a hitel. A takarékkoronának azonban gazdasági szempontból kétségtelenül nagy előnyeit látom a kereskedelmi életben. A kereskedelmi életben ugyanis eddig az a gyáros vagy kiskereskedő, aki három hónapra vagy ennél rövidebb vagy hosszabb időre hitelt vett igénybe, nemcsak azt az uzsorakamatot volt kénytelen belekalkulálni áruinak eladási árába, amelyet a hitelnyújtó intézetnek kellett fizetnie, hanem kénytelen volt ezenkivül belekalkulálni azt az esetleges koronaromlást is, amelyet előre nem láthatott. Most az egész gazdasági életben, tehát ugy a termelőknél,— értem speciálisan az ipari termelőket, akik hitellel dolgoznak, és külföldi kölcsönt, valutahitelt kénytelenek igénybe venni, — valamint a kereskedelemben sokkal reálisabb árkalkulációnak kell kifejlődnie, sokkal lej ebb kell szállaniok az áraknak, mert kisebb lévén a rizikó, nem kell az árba annyi bizonytalan tételt bekalkulálni az esetleges veszteség elhárítására. Amint pedig a jegybankot felállítjuk, — azt hiszem, erre vonatkozóan már ígéretet is kaptunk. — ennek az egész kényszerpénznemnek, illetőleg számolási egységnek, (Rassay Károly: Ha pénznem volna, jó volna!) kijavítottam magamat ennek a számolási egységnek meg kell szűnnie. Vannak azonban a takarékkorona körül bizonyos hibák is, amelyeket észleltünk. Az egyik hiba pedig nézetem szerint az, — már több t. képviselő ur kitért erre felszólalásában, — hogy a takarékkorona napi árfolyamának megállapítása teljesen labilis alapon nyugszik. A kormányzat akkor, amikor olyan sok tényező egybevetéséből akarta eredőként megállapítani a takarékkorona árfolyamát, épen az ellenkezőjét érte el annak, amit akart, mert tényleg elég Kalsnak vagy valamely nagy koutraminőr bankárnak egy vagy két olyan arbitrázspapirt, melynek értéke alapul szolgál a takarékkorona árfolyama kiszámításánál, rnegkontreminalni, hogy a takarékkorona árfolyama ne feleljen meg a valóságnak, (Rassay Károly: Vagy a kontreminálást kell időben megrendelni, abból a célból, hogy leszáljanak az értékek.) Annak ellenére, hogy a bizottság a legobjektivebben és a legigazságosabban igyekszik megállapítani a takarékkorona aznapi árfolyamát, nap-nap mellett hibák konstatálhatok. Azonban olyan hibák is, — nem tudom miért, talán azért, mert a régi Deviza központnak is ez volt a politikája, — melyek a takarékkorona napi árfolyamának téves megállapítását eredményezik. Hiszen más ember is tud kalkulálni, más ember is leül és kiszámítja a takarékkorona aznapi árfolyamát, de a bizottság által megállapított árfolyam rendszerint egy vagy két ponttal, sőt volt rá eset, hogy három ponttal is alacsonyabb, mint a tényleges érték. Itt tehát bizonyos marge mutatkozik és ezt igyekeznek megjátszani, (Rassay Károly: Sőt megjátszani.) sőt tényleg meg is játsszák. Tudomásom van róla, hogy a spekuláció szombaton, amikor már tudja a bécsi tőzsdei jelentést, melyet telefonon tiz órakor kap meg, 11 órakor bemegy a bankba, beteszi a takarékkoronát (Rassay Károly: Hétfőn kiveszi!) és hétfőn busás nyereséggel kiveszi, (Rassay Károly: Őrület ez, kérem!) mert látja és mindenki ki tudja kalkulálni, hogy mi lesz a takarékkorona hétfői árfolyama. (Rassay Károly: Ez a korona stabilizációja !) Itt tehát kétségtelen hibák vannak ; valamikép elejét kell venni ennek a spekulációnak, mert különben odajutunk, hogy megint oldalt kinövő fattyuhajtások fognak felburjánozni, amelyek az igazi fát, az igazi növényt vissza-