Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-255

A nemzetgyűlés 255. ülése 1924. évi március hó 13-án, csütörtökön. 313 Következő határozati javaslatom tárgyáról már részletesebben volt alkalmam beszélni. Ez az állami üzemek komereializálására vonatkozik. Minthogy beszédem első részében ezt alaposan letárgyaltam, minden külön indokolás nélkül egyszerűen beterjesztem határozati javaslatomat (Halljuk! Halljuk! a baloldalon. — Olvassa): »Az államháztartás deficitjének megszüntetése érdekében határozza el a nemzetgyűlés az állami üzemek legsürgőssebb kommercializálását.« (Helyeslés a baloldalon. — Kiss Menyhért: Bégen kellett volna ezt is! — Gr. Bethlen István ministerelnök: Milyen ez a kommercializálás! Bérbeadás! — Zaj. — Legkevésbé sem. A magángazdálkodás elveinek alkalmazása. Például egy részvénytársasági vezérigazgatót megillető jogkör és felhatalmazás biztosítása. — G aal Gaston: Akkor tiz autójuk lesz, nem egy! Most csak egyen szaladgálnak. — Zaj. — Horváth Zoltán: Az Árvizsgáló Bizottság elnökének is van autója Î — Gaal Gaston : Nem szalonkocsin utaznak majd, hanem szalon vonaton! Étkezőkocsi és minden más lesz rajta! — Egy hang a baloldalon: Akkor meg is keresik! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Eckhardt Tibor: Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! Külkereskedelmi mérlegünk egyensúlyának fentartása érdekében is szükségesnek tartom határozati javaslat beterjesztését. (^Halljuk ! a baloldaton.) A legutóbbi hónapok jelenlegi kedvező eredményét ugyanis nem tekinthetjük állandó jelenségnek, hiszen tudjuk, __ hogy az elmúlt év mezőgazdasági többlettermését az 1922-iki évhez képest körülbelül 200 millió aranykoronára becsülik a szakértők. Ennek következtében ilyen rekordterméssel a hátunk mögött lehetséges volt külkereskedelmi mérlegünk kedvező alakulása, ilyen rekordtermésre azonban állandóan nem számithatunk és igy később külkereskedelmi mérleg tekintetében is zavarok fognak előállani. Elvileg természetesen az abszolút szabadforgalom álláspontján állok, mert hiszen másképen egy országot normális életre szoktatni nem lehet, és a szabadforgalmat elsősorban szükségesnek tartom a közszükségleti cikkek, valamint az ipar folytatásához szükséges nyersanyagok behozatala, továbbá az egész kivitel tekintetében, az emiitett momentumok figyelembevételével, lehetetlennek és megengedhetetlennek tartom azonban a fényűzési és felesleges cikkek szabad behozatalát, mert ha ilyen cikkek teljes szabadsággal behozatnának az országba, ez az ország kiviteli mérlegének olyan indokolatlan megterhelését jelentené, amelyet ma, a külföldi tőkék beáramlása előtt és az ország pénzügyeinek stabilizálása előtt, az ország még meg nem bir. Elismerem, hogy az egészséges állapot az, hogy az ember járjon ki sétálni az uccára, a tüdőgyulladásos beteget azonban nem küldöm ki sétálni. A teljes szabadforgalom rendszeresítéséhez tehát előzetesen szükséges a külföldi tőkéknek megfelelő elhelyezkedése Magyarországon, ami az ország fizetési mérlegének egyensúlyi helyzetét biztosithatja. Követendő elv gyanánt szükségesnek tartom tehát leszögezni azt, hogy egyrészt a közszükségleti cikkek és az ipar folytatásához szükséges nyersanyagok behozatala, másrészt az egész kivitel felszabadittassék, amiből azonban a luxuscikkek prohibitiv vámokkal kizárassanak. Erre vonatkozó határozati javaslatom a következőképen szól (olvassa): »Külkereskedelmünk fokozása ós kereskedelmi mérlegünk egyensúlyának megóvása érdekében határozza el a nemzetgyűlés, hogy a kivitel, valamint a behozatal teljes mértékben felszabadítandó, azzal a korlátozással, hogy a felesleges és fényűzést szolgáló behozatal prohibitiv vámokkal sujtassék,« (Gaal Gaston: Tiltassák be egyszerűen! Seíyemrongyokra nincs szükség ebben az országban ! Meg kell nézni a kirakatokat ! — Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a baloldalon: A csempészés! — Ulain Ferenc: Miből fognak élni a siberek és szeretőik! — Rothenstein Mór: Ezzel szemben nem engedik be a narancsot! — Gömbös Gyula: Egyszakaszos törvényjavaslattal kell elintézni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Eckhardt Tibor: A szükséges intézkedések keretén belül kell megemlitenem azután a kormányzati rendszernek, illetőleg a pénzügyi törvényhozás rendszerének oly módon való megreformálását, hogy csak oly törvények, rendszabályok, rendeletek hozassanak és adassanak ki, amelyeknek betarthatása, végrehajthatósága nyilvánvaló, hogy ne adassanak ki olyan rendeletek, amelyekről az, aki azokat kibocsátja, előre tudja, hogy be nem tarthatók és ennek következtében a rendeletek betartása tekintetében a végrehajtásban ne alakuljon ki az a lanyhaság, amely azután a fen tarthatatlan rendeletekről átterjed, a pénzügyi adminisztrációra, a vámellenőrzésre és az idevonatkozó kérdések egész terére. Bátor vágyok rámutatni arra, hogy a devizaforgalom megkötöttsége következtében hosszú hónapok óta fennálló helyzet mindenki előtt ismeretes. Mindenki tudja, hogy azt betartani nem lehet. A devizaközpont maga hivatalosan résztvesz a zugforgalomban, ott hivatalosan kinál, ad és vesz. Mindamellett azok a formális rendszabályok, amelyek ezt a rendet, ezt a rendszertelenséget, ezt a hihetetlen amoralitást előidézik, még ma is életben vannak, és egyenesen gúnyja a jogrendnek és a konszolidációnak, amikor ilyen rendelkezések életbe tartatnak, amely rendelkezések kizárólag a becsületes, tisztességes embert sújtják, de egyenes ösztönzéseket adnak és egyenes biztatást mindenféle illegális pénzügyi machinációra a magyar korona lerontása tekintetében pedig a legsúlyosabb, legkatasztrófálisabb hatást idézik elő. Én abban a nagy felszabadító harcban, amelyet ma ez a magyar nemzet elsősorban a kiszipolyozó banktőkével szemben folytat, amelynek ugy érzem, ma még csak a kezdetén állunk, számítani akarok r minden becsületes magyar emberre, tekintet nélkül arra, hegy minő társadalmi osztályhoz és minő párthoz tartozik. Én szemrehányást kell, hogy tegyek az igen t. túloldalon ülő keresztény érzelmű agrárius képviselőtársaimnak, hogy mérhetetlen hosszú időn keresztül hagyták a dolgokat ebben a lehetetlen mederben lezülleni, hogy becsületes keresztény és agrár meggyőződésük ellenére nem vetettek gátat annak a koronarontó machinációnak, és a nagy bankokat favorizáló valorizációs jegyintézeti hitelrendszernek, hogy nem léptek sikra korábban a mezőgazdasági hitel mellett és hagyták az egész közgazdasági helyzetet ebbe a mérhetetlen züllésbe lecsúszni. De szemrehányást teszek a t. szociáldemokrata párti képviselőtársaimnak is, mert ha ők azt az energiát, azt a munkásságot és támadó kedvet, amelyet eddig nem munkás kérd esek, hanem nyiltan megmondom, a zsidó-kérdés érdekében itt felvonultattak, hogy pl. azt a támadó kedvet, amelyet a numerus clausus ellen itt kimutattak, amely végeredményben nem munkáskérdés, (Rothenstein Mór: Nincs semmi eredménye ! Fennáll a numerus clausus! — Zaj a jobb- és a baloldalon.) értem az a félpercent zsidó, amely a magyarországi munkásság körében statisztikailag felmutatható, belefér a numerus clausus kereteibe, önök nem munkás érdeket védenek akkor, amikor a numerus.

clausus ellen itt sikraszállanak, hanem konstatálom azt, hogy épen ugy, mint ahogy a túloldalon ülő keresztény polgári párt képviselőihez utat talált magának a bankbefolyás, épugy