Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-255

312 'A nemzetgyűlés 255. ülése 1924. évi március hó 13-án, csütörtökön, pontjából megromlott. így például az osztrák kölcsönnek Franciország által garantált és Franciaországban kibocsátott része, amely 500 francia frankos címletekre szól, a francia frank mérhetetlen leromlása dacára, amikor 460-as kurzusnál bocsátották ki, ma már 390 francia frankért kapható. Ilyen körülmények között, ha még egyéb igen jó külföldi államkölcsönöket, mint például a francia vagy angol államkölcsönöket is, ha meg méltóztatnak nézni, a tapasztalat és eredmény azt mutatja, hogy a legjobb kölcsönök is annyira depreciálódtak, hogy legalább 10% kamatozást kell biztositaniok, az ilyen román és egyéb, mondjuk középeurópai vagy kevésbé konszolidált államok kölcsönei pedig értéküknek egyharmadára, vagy még azon alul zuhantak le, ugy hogy ilyen kölcsönök plaszirozását, én normális pénzügyi meggondolás alapján teljességgel lehetetlennek tartom. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a Háznak előző határozata értelmében fél 2 órakor át kell térnünk a sürgős interpellációra. Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék magát ehhez tartani. Eckhardt Tibor: Tisztelettel kérdem, volna-e esetleg lehetőség arra, hogy 2 óráig beszélhessek? Elnök: Ha a Ház az engedélyt megadja. (Felkiáltások: Megadjuk! Megadjuk!) Akkor méltóztassék folytatni. Eckhardt Tibor : Egy másik jelenség, amelyre a magyar korona leromlásával kapcsolatban rá akarok mutatni s amely, mint koronarontó momentum szerepelhetett s amelyre rámutatni elsősorban azért vagyok bátor, hogy alkalmat adjak ennek a hirnek megcáfolására, az a tény, amelyet a Romániával való tárgyalások kapcsán különféle intézkedések formájában a napi sajtóban ismételten láttam, amelyre vonatkozólag azonban a magyar kormány részéről eddig semmiféle cáfolat nem jött. A sajtóban megjelent ós magánrészről is megerősített információm ugy szól, hogy a m. kir. kormány az 1919-ben Magyarországon történt román megszállás jogosságát elismerte és ezzel lemondott annak a 35 milliárd papirkoronára értékelhető kárnak a megtéritéséről, amelyre jogunk és igényünk van. (Ülain Ferenc: Nem valószinü, hogy ezt megtette! — Friedrich István : Lehetetlen. — Zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek! (Ulain Ferenc: Megkérdezték volna a nemzetet !) Ulain képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Eckhardt Tibor: Ez a 35 milliárd aranykorona az akkori, 1920-as értékben körülbelül 1 milliárd aranykoronának megfelelő követelést jelent s én teljesen lehetetlennek tartom azt, hogy a magyar kormány ilyen feltétel elfogadásába a külföldi kölesönnel kapcsolatban belemehetett volna és épen azért emlitem meg ezt a tényt, mert a sajtóban ez napvilágot látott s mert Eevue-kben, igy pl. a Kelet Népében is erről egy cikket olvastam s ezért szükségesnek tartanám, hogy magyar korona lerontására igen alkalmas ilyen hirek megeáfolása tekintetében a kormány teljes súlylyal nyilatkozzék. Ugyanígy szükségesnek tartanám azt is, hogy a ministerelnök ur a Romániában elrekvirált tárgyak visszaadása tekintetében nyilatkozzék, mert erre vonatkozólag is az az információ látott napvilágot, hogy az 1916-iki megszállás idején Romániából elrekvirált tárgyak visszaadása tekintetében a m. kir. kormány kötelezettséget vállalt még az esetben is, ha ezek a tárgyak már másod- vagy hárma dkézben is lennének. Ez olyan súlyos megterheltetést jelent — ha^ ez az információ valódi volna — amely az egész külföldi kölcsönnel sem volna felmérhető, amely meglehetősen messze túlmegy azon a határon B ennek következtében igen szükségesnek tar* tanám épen a korona leromlásának megakadályozása érdekében, hogy m, igen tisztelt kormány idevonatkozóan is nyilatkozzék. (Horváth Zoltán: Borzasztó felelősség ez! — Ulain Ferenc: Dehogy felelősség! Ott a többség!) T. Nemzetgyűlés! A korona leromlása okainak ismertetése után át akarok térni azokra a konkrét és pozitív javaslatokra, amelyek felfogásom szerint ezzel az akcióval kapcsolatosan és egyidejűleg foganatositandók lennének. A valorizációt helyeslem ugyan, de a szükséges intézkedések körét az eddigi rendelkezések nem meritik ki, és ennek következtében bátor vagyok ismertetni azokat az intézkedéseket — néhány határozati javaslatot is bátor leszek beterjeszteni — amelyek felfogásom szerint az eddigieket helyesen egészíthetnék ki és határozottan megállíthatnák a további koronarontó tendenciát. Mindenekelőtt Őrffy Imre igen t. képviselőtársam beszédével kapcsolatban bátor vagyok rámutatni arra, hogy a jegyintézeti hitelek visszamenőleg való valorizációja, illetőleg a most lejáró jegyintézeti hiteleknek valorizált formában való visszafizetése tekintetében magam is téliesen osztom azokat az aggodalmakat, amelyeket felhozott, hogy ez bizonyos nehézségekkel járna. A technikai nehézségek leküzdésének szempontja azonban mindenesetre másodrendű szempont azzal az elsőrendű szükséglettel szemben, hogy a magyar korona további leromlása végre megállíttassák, (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) A maximum, ameddig e tekintetben el lehetne menni, az volna, hogy a magyar királyi kormány rövid, legfeljebb kéthetes terminust szabna ki mindazoknak a hiteleknek visszafizetésére, amelyeket még valorizálatlanul fizettek ki. Ezzel jelentékeny koronafluktuációt idéznénk elő, — visszafelé való koronaíluktuációt, — ezt követően azonban minden néven nevezendő fizetést csak valorizáíatlan volna szabad elfogadni, mert a jelenlegi helyzet fentartása, amint a tények mutatják, a koronarontó érdekeltségek további működését életben tartja és lehetetlen idejében megtalálni azokat a módozatokat, amelyek végeredményben a korona devalválódását és minden pénzügyi programúinak egyszersmindenkorra való lehetetlenné tételét megállítják. (Mozgás. — Ulain Ferenc: Akkor el is csapják őket a bankok! — Rothenstein Mór: Akkor minél előbb!) Bátor vagyok rámutatni arra, s erre vonatkozóan határozati javaslatomat is előterjesztem, hogy a jegyintézeti hitelek valorizációjával kapcsolatosan a valorizációnak egyéb téren való érvényesítése elől sem lehet kitérni és itt az állam érdekében elsősorban az állami bevételek általános valorizációjára keli törekednünk. A földbirtokosok adója már úgyis valorizálva van, a földbirtokosok már úgyis gabonában fizetnek, tehát semmi értelmét nem láthatom annak, hogy 1922. évi adómat most az 1922-ben megállapított papirkoronában fizessem be, és semmi nehézséget nem látnék a tekintetben, hogy a takarékkoronának naponkinti megállapításával kapcsolatban az adófizetések is mindenkor ennek a szorzószámnak figyelembevételével történjenek meg. Épen ezért bátor vagyok az alábbi határozati javaslatot előterjeszteni (olaassa): »Az államháztartás rendjének helyreállítása és a korona további értékcsökkenésének megakadályozása érdekében határozza el a nemzetgyűlés az állami bevételek általános valorizációját Ez az elv a közalkalmazottak további pusztulásának meggátlása céljából a közalkalmazottak illetményeinek megszabására is természetszerűen fokozatosan alkalmazandó.« (Élénk helyeslés q balközépen, a bal- és a szélsőbaloldaíonj