Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-255
r J nemzetgyűlés 255. illése 1924. évi március hó 13-án, csütörtökön. 311 is, hogy a bécsi hivatalos Kursblatt szerint január 24-étől kezdve az osztrák devizaközpont magyarországi bejelentéseket körülbelül csak 70 millió értékben számitolt le, vagyis hivatalos kiutalás alapján mindössze 70 millió magyar korona került ki Bécsbe.« Azt mondja (olvassa): »Woher stammen diese riesigen Mengen von ungarischen Noten, die in diesen Tagen in Wien auf den Markt geworfen wurden?« »Honnan származnak azok a hihetetlen mennyiségű magyar koronabankjegyek, amelyeket épen ezekben a napokban a bécsi piacra dobtak, amikor törvényes és megengedett módon összesen csak 70 millió magyar korona jutott ki ? A budapesti uraknak ezekkel a jelenségekkel komolyan foglalkozniuk kellene, (Zaj balfelöl. — Meskő Zoltán: Ezt a bécsiek mondják! Hallatlan! — Zsilinszky Endre: Egy kommunista zsidó ajánlja nekünk ezt!) ha ők a magyar koronának folyamatban levő szanálását és a magyar korona szükséges stabilitását valami módon biztositani óhajtják.« — LUain Ferenc: Az nem fontos! Jön a kölcsön!) Igen t. Nemzetgyűlés ! Egyrészt a nagybankok által hivatalosan és rendszeresen teljesitett magyar koronakiajánlások és a vagonszámra kicsempészett effektiv magyar koronabankjegyek azok, (Gaal Gaston: Tisztviselők közreműködésével!) amelyek a bécsi piacot elárasztván, a magyar korona sorsát megpecsételték. (Gaal Gaston: Az egész vámőrség. Es a nyomozók! — Ugy van! Ugy van! balfelöl. — Ezért tartjuk őket drága pénzen ! — Friedrich István: Meg vannak szervezve! — Ulain Ferenc: Ezért sem felelős senki! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Eckhardt Tibor: Bátor vagyok rámutatni arra is, hogy azok az intézkedések, amelyeket a Devizaközpont ezzel a jelenséggel szemben megtett, a legtávolabbról sem kielégitőek és igen sokszor nélkülözik azt az erkölcsi alapot, amelyet minden hatósági intézkedésnél múlhatatlanul meg kell követelni. A következő esetet vagyok bátor — ismét egy bécsi lap nyomán — ismertetni : A legutolsó időkig a magyar Devizaközpont azzal az ügyetlen módszerrel élt a katasztrófahangulat ellensúlyozására, hogy saját magának kirablása árán néhány pere alatt kb. 250.000 dollárt dobott be a magánforgalomba. De alig volt e zseniális tranzakció befejezve, a zugforgalomban a dollár újra 73.000-re emelkedett. Ez volt február 17-én. Most olyasvalami történt, amit az első pillanatban teljesen lehetetlennek kellene minősiteni, de megbizható helyről kétségtelen módon megerősitést nyert a következő tény. A budapesti Devizaközpont az ezen tranzakció után következő napon azokat a _ cégeket, amelyek a Devizaközpontnak nem tagjai és igy valutavásárlásra nincsenek feljogosítva, figyelmeztette arra, hogy az előző napon a Devizaközponttól a börzeteremben vásárolt dollárok miatt ellenük bűnvádi eljárást fog folyamatba tenni, ha a megvásárolt dollárokat haladéktalanul nem szállitják vissza a Devizaközpontnak. (Felkiáltások balfelöl: Szép dolog!) Ezt irja erre ez a bécsi börzelap (olvassa) : »Ez a több mint különös eljárás természetesen a tőzsdén is elterjedt és megerősitette tőzsdei körökben azt a tudatot, hogy a budapesti Devizaközpont teljesen devizák nélkül állván, a magyar koronát veszély nélkül lehet megkontreniinálni.« Engem ez az eljárás nem lep meg. Én szokva vagyok hasonló dolgokhoz. Ezúttal a galiciai brigád kapott bizonyos felszerelési ellátmányt, amelyet azután másnap visszaköveteltek tőlük a bűnvádi eljárás folyamatbatételével való fenyegetés révén. Azt kérdezem, t. Nemzetgyűlés, mi tartja fenn egy fedezetien pénznek az értékét, ml az az egyetlen momentum, amely arannyal, vagy egyéb jelzáloggal, vagy más módon nem biztosított pénz értékét fenn tudja tartani? Van-e egyéb momentum, mint a bizalom s fennállhat-e a bizalom olyan pénzügyi rendszerrel szemben, lehetséges-e, hogy olyan pénzügyi rendszer a maga értékeit megőrizni és konzerválni tudja, amely pénzügyi rendszer az erkölcs legelemibb elveit sem veszi tekintetbe, {Ulain Ferenc: Pótolhatatlan rendszer!) amely pénzügyi reodszer saját rendelkezéseit sem veszi komolyan és saját rendelkezéseinek áttörését fitymálva, semmibe véve, hagyja, hogy hónapokon és éveken keresztül folyjék a koronarontás és amely a maga hivatalos szerve, a Devizaközpont révén ezekben a tiltott üzelmékben hivatalosan is résztvesz. (Ulain Ferenc: Törődnek is ők azzal! Fő, hogy ministerek legyenek ! Levakarni sem lehet őket onnan! — Kenczes János: Maga is szeretne minister lenni ! — Ulain Ferenc: Semmit sem szegyeinek! — Zaj jobbfelöl.) A ministerelnök ur a koronaromlás oka gyanánt elsősorban Peidl Gyula képviselőtársunk londoni útját emiitette fel. Azt hiszem, hogy e tények ismertetése után ezzel az állítással nekem nem kell komolyan foglalkoznom. Azt hiszem, hogy amint a ministerelnök ur londoni útja nem javította meg a magyar koronát, ép ugy nem rontotta azt Peidl Gyula képviselőtársunk londoni útja sem. A magyar korona sorsa nem politikai momentumoktól függ. (Igaz! Ugy van! balfelölj Valamikor, a keresztény kurzus idején, ha egy zsidó pofont kapott, azt mondották, hogy azért romlik a magyar korona. Hát ma, a keresztény társadalom lábbaltiprása meglehetős eréllyel vau folyamatban és én nem látom azokat a koronajavitó momentumokat annak ellenére, hogy a liberális jogrend teljes mértékben átvette az uralmat, annak ellenére, hogy zsidó részről ma már atrocitásokról panaszkodni, azt hiszem, a legtulzóbb liberális embernek sem lehet. Én az elsorolt közgazdasági és pénzügyi momentumok mellett, lia a koronaromlás oka gyanánt egy politikai momentumot is fel akarnék emliteni, rá kell mutatnom arra a különös helyzetre, hogy a korona uagy romlása, illetőleg lerontása, — inert ez nem egyéb, mint a korona tudatos lerontása, — összeesik a külföldi kölcsöntárgyalások úgynevezett sikerével. Érdekes, hogy akkor, amikor a ni. kir. kormány egyetlen szanálási programmja a megvalósulás stádiumába jut, a magyar korona ugyanakkor kezd zuhanni lefelé és ez a zuhanás feltartóztathatatlanul folyik. Én iparkodtam a két jelenség összefüggését és okait megkeresni s azt hiszem, az ok nem más, mint a külföldi pénzpiac helyzete, amely külföldi pénzpiac az én konkrét információm szerint, teljesen alkalmatlan arra, hogy ott ma egy magyar kölcsön plasziroztassék. Bátor vagyok például rámutatni arra, hogy a párisi tőzsdén az 1922. évi úgynevezett román konszolidált kölesönt, amely angol fontra szól, s amelyet a Middland and City Bank garantált, amelynek«ellenében a román vámbevételeket saját kezelésébe vette át, amely tehát pénzügyileg körülbelül ugyanolyan konstrukcióval rendelkezik, mint a magyar kölcsön, amennyiben sikerül, — mondom, bátor vagyok rámutatni arra, hogy ezt a kölcsönt a párisi tőzsdén ma a névérték 31 %-ávaJ. meg lehet vásárolni. Kérdem tehát, van-e a kormányzatnak reális pénzügjd lehetősége vagy bázisa arra nézve, hogy a külföldi pénzpiac ilyen mérhetetlenül kedvezőtlen állása mellett ezt ami kölcsönünket plaszirozni tud ja akkor, amikor egy hasonló konstrukciójú és az entente államok csoportjához tartozó állam kölcsöne a névérték 31%-ával jegyeztetik. Bátor vagyok rámutatni arra, hogy az elmúlt esztendő óta a külföldi pénzpiac helyzete épen az ilyen emissziók sikere szem46*
