Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-255

%\() A nemzetgyűlés 25:». ülése 1924. évi március hó 13-án, csütörtökön* társa bécsi bankház részére; (Ulain Ferenc: Szégyen és gyalázat, hogy ilyesmi előfordul!) a Stein és Garai cég dr. Schwartzbarth néven vezetett hamis számlát a bécsi Alig. Depositenbank részére; (Zsilinszky Endre: Kérünk végre egy keresztény nevet is!) a Stux bankház — ugyancsak a Devizaközpont hivatalos bevásárlója — Fehér Sándor néven vezetett hamis számlát a bécsi Depositenbank részére. (Zaj.) Igen t. Nemzetgyűlés! Bátor voltam egy csomó nevet felolvasni. Lehetne még más neveket is felolvasnom ; a bécsi lapok tele vannak nevekkel. (Ulain Ferenc: Mit szól ehhez Nagyatádi? — Szabó István (nagyatádi) föidmivelésügyi minister: Meghallgatom a szónokot!) Bátor vagyok még rámutatni arra a körülményre is, hogy az egyenes tilalmak és tiltó rendelkezések ellenére voltak olyan bankházak is, amelyek még azt a fáradságot sem vették maguknak, hogy hamis számlát vezessenek, hanem egészen nyíltan folytatták a koronakiajánlásokat, így pl. a Kirehheirner és Ehrlich bankház Heim -laques révén, Rokotnitz és Winkler bankház dr. Taussig Róbert révén, az ünio-Bank a Fattinger és Társai cég révén (Gömbös Gyula: Tiszta Magyarország! — Zaj.) a Brevillier és Társa bankbáz a Strasser és König cég révén, az ItaloWiener Creditbank az Alapi Béla és Bagó Károly cég révén, a Winter Alfréd bankház a Schick Miksa cég révén. (Ulain Ferenc: És Nagy Emilt ezért kellett majdnem elkergetni! — Pikíer Emil: Mindez a Devizaközpont tudtával és közbenjárásával történt, ez a dolog punktum saliens-e! — Ulain Ferenc: És senki nem felelős érte! — Felkiáltások balfelöl: Senki!) Elnök : Csendet kérek ! Eckhardt Tibor: A bécsi sajtó felháborodással tárgyalta azt az esetet, hogy amikor másfél éven keresztül a Devizaközpont hivatalos tudtával, sőt bizonyos mérvű részvételével történtek a magyar koronával ezek a tiltott üzletek, akkor egyszerre jön egy ministeri rendelet az egyik szereplő letartóztatására. (Ulain Ferenc: Éljen Nagy Emil!) A Börse például ezt irja (olvassa) : »Unter den ersten Personen, die beanständet wurden, befand sich der bekannte Bankier Stux, dessen Beziehungen zur Geldinstitutscentrale und ihrem Leiter ganz offenkundig sind.« Azt mondja itt ez a bécsi lap, hogy a legelső kifogásolt egyének közt volt ez a Stux nevű bankár is, akinek a jegyintézet vezetőjével való összeköttetései általánossal] közismertek. (Ulain Ferenc: És a Kereskedelmi Bankkal !) Ez a Stux játszotta le a pesti értéktőzsdén szerzett információk felhasználásával azt az értékpapirhosszt, amelynek következtében rendőri eljárás is indult ellene tiltott koronakiajáulás miatt ós a rendőrség őt 100 millióra meg is büntette, ezzel egyfelől beigazolván, hogy bűnös volt, másfelől ez a 100 millió akkor, amikor az illető sok-sok milliárd hasznot vágott zsebre, szinte egyenes biztatásul szolgált a további koronakicsempészésre és kiajánlásra. (Ulain Ferenc : Csak fegyelmi i télét volt! — Zsirkay János: A nagy gazemberek milliárdosok lesznek! — Kiss Menyhért: Szegény népünk ruhátlanul éhezik, fázik! Lopják és csalják!) A kormány által nagyon sokat hirdetett jogrend és konszolidáció egészen különleges értelmezést nyer ezeknek az eseményeknek szemléletén keresztül. Mi ugy látjuk — és azt hiszem, hogy a tények igazolják ezt a szemléletünket, — hogy Magyarországon kétféle rendszabály és kétféle törvény van. Az egyik törvény és rendszabály az, amelyet be kell tartani, a másik pedig az, amelyet nem szükséges betartani. Be kell tartani mindazokat a rendelkezéseket, amelyeknek betartása a köz érdekében kívánatos, de nem kell betartani azokat a rendszabályokat, amelyeket a közérdek tetszőleges sérelmének ellenére is a nagybankok nem kívánatosaknak minősítettek, A magyarországi korona leromlásról irt osztrák beszámoló többek között a következőket mondja (olvassa): »Az a mondás, hogy a kis tolvajokat felakasztják, a nagyokat azonban futni hagyják, ugy látszik, ebben az esetben is be fog válni, mert különben lehetetlen volna effektiv magyar koronából Bécsbe olyan hihetetlen nagy mennyiségeket kicsempészni, mint amilyen menynyi ségek az elmúlt r héten Bécsben a elearingforgalomban az osztrák devizaközpontnál eladásra felkináltattak.« Ez volt január 20-án. (Tovább olvassa!: »Nem csoda, ha ennek a magyar koronakinálatnak következtében az effektív magyar korona lezuhant és a magyar koronakiajánlás az utolsó héten akkora dimenziókat öltött, hogy a bécsi devizaközpont el óhajtván kerülni azt a jelenséget, amely a német és lengyel márka lerakodóhelyévé tette a bécsi piacot, azzal a gondolattal foglalkozott, hogy csak bizonyos korlátolt mennyiségben lesz hajlandó felvenni a Bécsbe kicsempészett magyar koronát.« (Friedrich István: Ebben a nemzetben nincs életképesség, hogy ezt mind tűri! — Ulain Ferenc: Pótolhatatlan államférfiak! Provideneiális államférfiak! — Zsirkay János: Minél több a trágya, annál jobb az aratás, gondolják!) A koronakiajánlás mellett— amelyet az imént voltam bátor ismertetni, amely a nagybankok retortáin keresztül folyt le és amely nemcsak Bécsben levő effektiv követelésekkel történhetett meg, szerény felfogásom szerint mindaddig, amig ez a kérdés teljes kivizsgálást nem nyert, azzal a gyanúval is élnünk kell, hogy azokon a fiktív bécsi számlákon keresztül budapesti egyének javára is történtek koronakiajánlások, mert hiszen a csatorna és a lehetőség adva volt. Mondom, ezek mellett a nagybankokon keresztül eszközölt effektiv koronakiajánlások mellett olyan hihetetlen mérvű koronacsempészés folyik effektív magyar koronában, hogy nem egyszer naponta vagontételekben jelentkezik a bécsi tőzsdén, Hogy hogyan áll ez a helyzet, bátor vagyok a következő adatokkal jellemezni. Azt irja a bécsi »Die Börse« (olvassa): »A bécsi devizaközpont valóban igen gavallérosan jár el Budapesttel szemben, mert hiszen felveszi a Bécsbe csempészett effektiv magyar koronát; igaz, hogy egyre csökkenő kurzusok mellett, de mégis értékes ] valutát ad azok ellenében. Kétségtelen, hogy a 3 magyar koronával való csempészés az utóbbi időben hihetetlen méreteket öltött és az utolsó hét végén — ez február 10-ére vonatkozik — olyan mérveket öltött, hogy a bécsi devizaközpont képtelen volt a Bécsbe kinált magyar koronát felvenni.« (Ulain Ferenc: Mikor irta ezt? — Felkiáltások balfelöl és középen: Február 10-én!) Ez vonatkozik február 11-óre. (Tovább olvassa:) »A magyar koronában a kínálat olyan maximális pontot ért el, hogy a bécsi piacon valóságos derutra került volna a sor, amely a német márka sorsával tette volna egyenlővé a magyar koronát, ha az utolsó pillanatban a budapesti Devizaközpont nem szánta volna rá magát, hogy az ezen a napon Bécsbe kicsempészett összes magyar koronákat ő maga vásárolja össze. (Ulain Ferenc: Mibe került ez aranyban? — Pikier Emil: És becsületben és tisztességben! — Ulain Ferenc: És ki felelős ezért? — Felkiáltások balfelöl: Hol van az elszámolás? — Pikier Emil: A kis tolvajokat felakasztják, a nagyok pedig kormányfőtanácsosok lesznek! — Zaj.) A koronakicsempészés mérvére nézve ugyanez a lap ezt irja tovább (olvassa): »Érdekes még az