Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-255

"À nemzetgyűlés 255. ülése 1924. évi március hó 13-an, csütörtökön. á09 a koronát 0'03-ról 0'0180-ra fogja csökkenteni. (Ulain Ferenc: Ma már 0"0080-on áll! — Zsirkay János: Zseniális!) Ha nem bürokratikusán nézzük ezt a kijelentést, hanem azt keresem, hogy az ilyen kijelentés a közgazdasági életre — és pedig nem­csak a belföldi, hanem a külföldi közgazdasági tényezőkre is minő természetes és szükségszerű következményekkel fog járni, akkor mindenek­előtt le kell szögeznem azt, hogy a koronaérték leszállításának ilyen bejelentése egyfelől szüksé­gessé tette a külföld minden koronatulajdonosá­nak, mindazoknak a külföldi tőkéseknek, akik a külföldi kölcsön reményében esetleg kezdték a magyar koronát visszatartani, hogy sürgősen sza­baduljanak a magyar koronától és sürgősen ipar­kodjanak a magyar koronát még 0'03-as árfolya­mon beváltani, mielőtt még 0*ül8-ra szállna le. (Zaj,) Annak a külföldi spekulánsnak is, akinek nem volt effektiv magyar koronája, — a belföldi­ről nem is beszélek, — azonnal fel kellett hogy tűnjék az a jelenség, hogy rizikó nélkül néhány nap alatt eladhatja 0'03-as árfolyamon a magyar koronát és később 0*018 as árfolyamon vissza­veheti. Rizikó nélkül lehetett a magyar koronát megkontreminálni. Ezt a rizikó nélküli nyere­séget az egész külföld, elsősorban a bécsi tőzsde a legteljesebb mértékben kihasználta; és noha mint magyar ember, fel vagyok háborodva a magyar korona zuhanásán, egy külfölditől, idegen állampolgártól még csak rossz néven sem vehetem, hogy rizikó nélkül próbált magának nyereséget biztositani. (Zsirkay János: És Kállay még min­dig minister! Zaj.) De nemcsak a külföldi spekuláció és a kül­földi tőke kontreminálta meg erre a kijelentésre a magyar koronát, hanem a belföldi érdekeltség is és pedig elsősorban az az érdekeltség, amely valorizálatlan jegyintézeti hitelek révén kellő súllyal, kellő pénzzel és megfelelő eszközökkel rendelkezett arra nézve, hogy a magyar korona megkontreminálásának árán magának igen nagy jövedelemre tegyen szert. Az alábbiakban bátor leszek konkrét adatokat közölni az igen t. Nemzetgyűléssel, megjegyezvén azt, hogy ezek a konkrét adatok a bécsi sajtóban •már tötb izben napvilágot láttak és hogy én a magam részéről a m. kir. kormánytól egyetlen cáfolatot ezekre vonatkozólag nem látván és nem olvasván, mindaddig, amig ezek az adatok meg nem eáfoltatnak, kénytelen vagyok azokat hite­leseknek elfogadni. Igen t. Nemzetgyűlés! 1923 februárjában az osztrák és a magyar Devizaközpont között egy megállapodás létesült, amelynek értelmében osz­trák állampolgároknak Budapesten lévő korona­követelései, — amely koronakövetelések Magyar­országra behozott áruk eladásából, vagy Magyar­országba^ visszaküldött tőzsdei értékek tőzsdei eladásából, vagy bármiféle más címen Magyar­országon keletkeztek, — szóval osztrák állam­polgároknak magyarországi koronakövetelései nem irhatok át más idegen számlájára, hanem csupán belföldi fizetésekre használhatók fel. Ez a rendelkezés, nagyon helyesen, azt a célt szolgálta, hogy bécsi cég — például a bécsi im­portőr, aki Magyarországra árut hozott — Bécsben ne adhassa el magyarországi koronaköveteléseit, mert ebben # az esetben a bécsi piacon a magyar koronában játék indul meg s Bécsben egy olyan magyar koronakinálat fejlődhetik ki, amely a magyar korona sorsára káros és kedvezőtlen be­folyást gyakorolhat. Épen azért a két deviza­központ közötti megállapodás ugy szól, hogy a magyar Devizaközpont külön engedélye kérendő ki mindazokban az esetekben, amikor külföldi állampolgár folyószámlájáról magyar korona­NAPLÓ XXI. követelés más külföldi folyószámlára iratik át. Ez a rendszer teljesen biztosította volna azt, hogy a budapesti nagybankokon és nagy intéz­ményeken keresztül külföldi koronakiajánlások ne történhessenek. Ennek ellenére már egy évvel ezelőtt az a helyzet állott elő, hogy Bécsben »Innlands—Buda­pest« címen magyar belföldi koronában igen nagy üzlet fejlődött ki zugforgalomban, amely­ben, — amint igazolni fogom, — a budapesti Devizaközpont is hivatalosan részt vett, szóval a Devizaközpont tudtával és közreműködésével, a magyar és az osztrák devizaközpont között tör­tént megállapodások egyenes felrúgásával, a ma­gyar korona külföldi kiajánlása rendszeresen és üzletszerűen folyt. (Pikier Emil: Ugy van! Tel­jesen igaza van Eckhardtnak! — Ulain Ferenc: Ki felelős ezért? Nem felelős érte senki! — Zaj. — Kiss Menyhért : Felesleges az egész parla­ment! — Mayer János : Hallgassák meg a saját szónokukat! -— Gömbös Gyula: Csupa egyformán gondolkozó ember ül most itt! —- Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Eckhardt Tibor: Igen t. Nemzetgyűlés! Ha már most azt nézem, hogy mi volt a technikája ennek a magyar koronakiajánlásnak és hogy kik végezték ezt a műveletet, akkor bátor vagyok a következő konkrét adatokkal szolgálni, amelyek azt bizonyitják, hogy a budapesti nagy bankok és a vezető bankok maguk is bécsi cégek részére Budapesten álneveken, belföldi egyéneknek a ne­vén hamis számlákat vezettek, amely hamis számlákon keresztül rendszeresen és üzletszerű ­leg történt a bécsi állampolgárok magyarországi korona-követeléseinek Bécsben való adásvétele. Bátor vagyok nevekkel szolgálni. A következő magyarországi bankcégek a következő hamis számlákon bonyolítottak le bécsi megbizásra ko­ronakiajánlásokat. (Friedrich István: Érdekes, halljuk ! — Olvassa): »Magyar Általános Hitelbank, (Ulain Ferenc: Brávó ! Éljen !) Veress Géza néven vezetett egy ha­mis számlát Kux, Bloch és Társa bécsi cég részére; a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Hofmann Ödön néven vezetett hamis számlát a bécsi Her­mes Wechselstube Aktien-Gesellschaft részére; (Ulain Ferenc: Dorogi gummi stb. !) a Magyar­Cseh Iparbank Sándor Lajos néven vezetett ha­mis számlát a bécsi Verkehrsbank részére; a Budapesti Egyesült Fővárosi Takarékpénztár Willy Heilpern néven vezetett hamis számlát az Ullmann és Társa bécsi cég részére; a Kereske­delmi Bank Ehrlich Ármin igazgató néven veze­tett hamis számlát a bécsi Centralbodencredit­bank részére ; a Biedermann-Bank budapesti bankház Klein Artúr nevén vezetett hamis szám­lát a bécsi Biedermann-cég részére ; a Politzer és Rosenberg budapesti cég Weil Miksa néven veze­tett hamis számlát a bécsi Lombard- és Escompt­bank részére; aKompass-bank budapesti Andrássy­uti fiókja Schwartz Artúr néven vezetett hamis számlát a bécsi Kompass-bank részére; (Ulain Ferene: Kopinits nincs itt? — Derültség.) a Colo­niale Óvadékbank Geiringer Ottó és dr. Neumann Richard néven vezetett hamis számlát ,az emii­tett bécsi Kompass-bank részére; az Ágai és Társa cég Brody János néven vezetett hamis számlát a bécsi Länder-bank részére; a Vágó Mátyás és Társa cég — amely a Devizaközpont hivatalos be­vásárlója és főmegbizottja — Fábri Sándor né­ven vezetett hamis számlát a bécsi Vágó és Fábry cég részére; dr. Bródy és dr. Biró cég Füredy Tódor néven vezetett hamis számlát a bécsi Fides­bank részére; (Felkiáltások bal felől: Gyönyörű! — Pikier Emii: Milyen szép nevek vannak a vilá­gon! — Zaj.) a Schwitzer Jenő bankház Sinn­reich néven vezetett hamis számlát a Storfer és 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom