Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-255

298 14 nemzetgyűlés 255. ülése 1924. leg, ennél a hosszú láncolatnál miként lesz a nyert előny nagysága megállapítva 1 A közvetlen hitelszerző ugyanis legtöbbször, sőt szabályszerüleg tovább vitte ezt a hitelt, ezt a láncolatot végig kutatni, hogy ki ott a tulajdonképeni felelősséggel tartozó fél, ez szerény véleményem szerint majdnem teljesen megoldhatatlan probléma. Amikor tehát megállapítom, hogy itt egy sajnos körülmény van, amely a valorizál atlan hitelből következik, t. i. bizonyos átmeneti masszája a hiteleknek a magyar korona nívójára nem előnyös, nem tudom azt a következtetést levonni belőle, hogy ezek a hitelek valorizáltassanak. Ezek jogi érvek, de van nekem még más gyakorlati érvem is. Méltóztassék meggondolni, hogy az állam nem mindig hitelezője a jegyintézetnek, hanem néha adósa is. Vannak az államnak szállítói is, akik az állammal szemben az egyes szállításoknál, az ilyen le nem járt szállításoknál szintén teljes joggal a valorizáció álláspontjára helyezkedhetnének. Sőt tovább megyek, az állam adósa, sőt legnagyobb adósa magának a jegy intézetnek is. (Ugy van!) A gondolat következéseként ott is valorizáció szükséges, ami azt jelenti, hogy az állam adóssága a jegyintézettel szemben ilyen módon horribilisán emelkednék, ezeknek az első pillanatra plauzibilis tóteleknek elfogadása igen könnyű, de ha átgondojuk a dolgot s azt a gyakorlatban keresztül akarjuk vinni, olyan nehézségekbe ütközünk, amelyek az embert viszszaretteii ik, s én ismétlem fájdalommal, nem tudok belenyugodni abba a gondolatba, hogy ezeket a hiteleket valorizálják. De egy korrektivumot nagyon ajánlok, amit tegnap Várnai t. képviselőtársam említett is. Nincs itt kizárA'a annak a lehetősége, hogy amikor már a stabilizáció beállott és már konszolidálódtak a viszonyok is, a valorizálatlan hitelt élvezők kérdését az adóügyi politikába vegyék bele. Ha azután az intézetek hivatkoznak a titoktartás kötelezettségére, meg fogjuk adni a törvényes felhatalmazást a tekintetben, bogy a hiteles adatokat kiszolgáltathassák. Persze az esetben is még mindig fenmarad az a nehéz kérdés, hogy a hitelek élvezői tulaj donképen kik voltak? Ezt akkor majd mindenesetre meg kell oldanunk, s lehetőségét nem is látom kizártnak. Utolsó érvem itt, hogy a Czettler^ által emiitett ez a hétszáz milliárd ma korántsem jelent 700 milliárdot, hanem sokkal kevesebbet, hiszen a lefolyt csaknem egy hónap alatt igen sok váltó járt le, tehát igen naey összegek lettek visszafizetve. Mindezeket figyelembe véve, arra az álláspontra kell helyezkedni, hogy a le nem számitolt váltók tekintetében a valorizációt igazán nem lehet helyeselni. Bátor leszek áttérni most a takarékkorona kiszámítási alapjára. Megvallom egész őszintén, nekem is vannak bizonyos aggályaim. Czettler képviselőtársam is megemlítette már, hogy miért kötjük a mi sorsunkat Bécshez, ahhoz a Bécshez, amellyel évszázadokon keresztül össze voltunk nőve. Kétségtelen, hogy Bécs tényleg visszaél mostani helyzetével. Nem akarom ezzel Bécset mint Ausztria fővárosát bántani, vagy magát az osztrák nemzetet kifogásolni, mint inkább az ott összegyűlt nemzetközi bandát, mely Bécsben ütötte fel tanya iát a magyar korona megkoutreminálására. ügy tudjuk, hogy a magyar kormány nem is szívesen szánta rá magát, hogy ezt a kiszámítási alapot vegye tekintetbe, ügy tudom, hogy az e^rreilen nvomós ok, amely eldöntötte ezt a kérdést, az volt, hogy a bécsi piac m egyetlen piac, ívi március hó 13-án, csütörtökön. ahol a magyar koronának kialakult árfolyama van. Más piacokhoz azért nem lehetett fordulni, mert Bécs volt az egyetlen közvetlen ország, ahol állandóan kialakult koronaárfolyamunk van és ez adhatott biztos alapot a kiszámításra. Nekem nem tetszik, hogy a kiszámítási alap meglehetősen komplikált. Egy átlagos intelligenciájú embernek, aki arbitrázs és tőzsdei üzletekkel nem foglalkozik, annak nehéz is megmagyarázni ezt a kiszámítást. Tisztelt Nemzetgyűlés, mindezek olyan átmeneti nehézségek, amelyek sok kárt nem fognak tenni. Tény az, legalább a gyakorlat azt mutatja, hogy mindeddig nem is volt különösebb baj ezzel az átszámítási kulccsal, legalább a gyakorlati eredményeket illetőleg. Épen a tegnapi nap az, amely megmutatja, hogy a koronakurzus görbéje, amely fölfelé vezete;'t eddig, megállt, illetve lement a 117-es kurzusra. Czettler t. képviselőtársam azt mondotta, hogy ha egy kabát árát takarékkoronában betétként elhelyezek, ugy ezért az összegért bizonyos idő múlva nem kabátot, hanem mellényt kapok csak. Ez közeljár az igazsághoz. Azzal, hogy elismertem, hogy a valorizáció mérsékelő hatású, elismertem azt is, hogy a takarék korona nem tart lépést az árucikkek árával. A valorizált korona stabilitását, azt hiszem, nem állítja sem az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, s nem állítja a kormány sem. (Zaj és moz gás- ) Épen ezzel a kérdéssel kapcsolatosan méltóztassék azonban [megengedni, hogy miután épen Bécs ilyen sorsdöntő jelentőségűvé vált a magyar korona megállapítását illetőleg, kitérjek egy rendkívül sajnálatos és eléggé el nem ítélhető körülményre, amely az utolsó napokban nagy port vert fel: a magyar korona csempészetére. Nem találhatok eléggé súlyosan elitélhető szót s nem hiszem, hogy a nemzetgyűlés valamelyik oldalán is ez ellen kifogás lenne, (Ugy van!) hogy ebben a kérdésben a kormány, amelynek tudomásom szerint megvan az anyagi jogi szabályozása, mint a kellő exekutiv hatalma, kérlelhetetlen erővel csapjon le. ÍZsirkay János: Kiegyeztek velük! Négyszázötven millió koronában! — Gr, Bethlen István ministerelnök: Az ilyen közbeszólás rontja elsősorban a koronát! Ostobaság! — Elnök csenget. — Zaj.) A magyar pénzügyi és közgazdasági élet — frázis nélkül lehet mondani — most éli legválságosabb idejét, a fizikai testhez hasonló módon krizisét éli, amely krizis épen ugy, mint a fizikai testnél, vagy a halál vagy a meggyögyulás fordulópontját jelenti. Ebben a rendkívül súlyos helyzetben, amikor igazán ott állnak az orvosok a *beteg ágyánál és mindent elkövetnek- hoery a halál helyett a meggyógyulás következzék be, lelkiismeretlen emberek elkövetnek mindent arra nézve, hogy a beteg fel ne gyógyulhasson. Azt hiszem, itt nem kell érzelmi momentumokra apellálnom akkor, amikor a. kormányt felhívom minden szigorral és rendelkezésére álló eszközökkel ezek ellen. ÜST a magukról megfeledkezett tisztviselőkkel szemben, mint nemkevésbé a felbujtókkal szemben, akiket nagyon sokszor büntetőjogilag súlyosabb felelősség alá szokott vonni a büntető biróság, mint a tetteseket, a legkeményebb vasszipwral járion el. (Élénk helyeslés. "PVkhardt Tibor: Akinek haszna volt 'belőle! Többnyire az eszközök bűnhődnek itt!) A jegyintézeti hitelre, mint ilvenre, még csak egy megjegyzést volnék bátor megkockáztatni, az átmeneti időre vonatkozólag, Igaz, hogy a klasz-