Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-244
A nemzetgyűlés 244. ülése 1924 rendeletekkel szanálni és az előállott veszélyektől az országot és nemzetet megmenteni. (Ugy van! jobbfelöl.) Azt hiszem, hogy ez nemcsak joga, hanem kötelessége is a kormánynak. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Azt hiszem, hogy azok a képviselő urak, akik kifogásolják, hogy a kormány szükségrendelettel intézkedett, ha a kormány ezt nem tette volna, épenezért tennének most szemrehányást a kormánynak, hogy tétlenséggel nézi koronánknak további lecsúszását és azokat a katasztrófákat, amelyek közgazdasági életünkben ennek következtében előállhatnak. Azt hiszem, hogy ha egy kormány szükségrendeletet ad ki, akkor az első kötelesség az, hogy amennyiben a nemzetgyűlés együvt ül, ezt azonnal bejelentse a nemzetgyűlésnek és a fölmentést kérje a maga részére; amennyiben pedig a nemzetgyűlés nem volna együtt, ugy kötelessége az, hogy a nemzetgyűlést az ilyen szükségrendelet bejelentése végett összehívja és tőle a maga részére fölmentést kérjen. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) A kormány ezt a kötelességét teljesítette, mert hiszen a pénzügyminister ur tegnapelőtti felszólalásában bejelentette, hogy a kormány az intézkedéseket szükségrendelet alakjában fogja megtenni, be nem várva a törvényhozásnak végleges határozatát. Ugyanezt tettem én a pénzügyi bizottságban személyesen tegnapelőtt délután. Megengedem, hogy talán a jelenlevő képviselő urak egy része épen abban a pillanatban nem figyelt erre a bejelentésre vagy nem értette meg, de a bejelentés — ezt határozottan állitom, hiszen ez a naplóból is konstatálható — a pénzügyminister ur részéről, valamint az én részemről is a bizottságban megtétetett. Áttérve a másik kérdés fejtegetésére, hogy vájjon a fenforgó körülmények olyanok voltak-e, amelyek a sürgős intézkedést a kormány részéről szükségessé tették, ugy erre válaszom a következő: Mindenekelőtt vizsgálnom kell, hogy melyek voltak azok az okok, amelyek a korona piacán a pánikot előidézték, és melyek voltak azok az intézkedések épen ezekből az okokból kifolólag, amelyek alkalmasaknak mutatkoztak, hogy ennek a pániknak vége vettessék. Ha az okokat kutatom, ugy a sok közül — mert hiszen sok okot lehet felhozni — csak három különös körülményre kívánom a nemzetgyűlés figyelmét felhívni. Az egyik ok mindenesetre azokban a riasztó hírekben keresendő, amelyek elterjedtek és amelyek bizonyos körök részéről terjesztettek, még pedig mesterségesen, tudatos célzattal terjesztettek. Ilyen riasztó hir volt például az, hogy Párizsban a reparációs kommissziónál a kölcsön ügye nagy nehézségekbe ütközik, hogy ennekfolytan a reparációs kommissziónak kedvezőtlen határozata várható, hogy a kölcsönnel való szanálása közgazdasági helyzetünknek többé-kevéssé illuzóriussá vált és most előállott az a helyzet, hogy mindenki mentse azt, ami még menthető. Körülbelül ez volt a hangulat és az elterjedt hir. (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) Voltak azonban más hirek is. És ezt kötelességem megmondani, bármiiyen kellemetlen talán a túloldal egyik részének. Nevezetesen a szociáldemokrata párt kiküldöttének, Peidl képviselő urnák utazása Londonba, Garami utazása vele együtt Londonba, azonkívül Vámbéry Rusztem urnák utazása a radikális párt megbízásából — ugylátszik — Londonba a külföldi sajtóban olyan értelemben kommentáltaévi február 21-én, csütörtökön. â$ . tott, minthogyha ezek az urak azért mentek volna ki Londonba, hogy a külföldi kölcsön ellen ott intrikákat szőj jenek. (Pikier Emil: Eszük ágában sem volt !) Én azt mondtam, hogy a külföldi sajtó szerint azért mentek ki, hogy a jelenlegi angol kormányt rábírják arra, hogy csak bizonyos 1 belpolitikai feltételek teljesítése esetén támo] gassa a magyar kölcsönt, ellenkező esetben pedig nem. Olyan hirek jelentek meg a külföldi sajtóban, még pedig a külföldi munkáspártokhoz és szociáldemokrata pártokhoz közel álló sajtó-orgánumokban, így például Bécsben az Arbeiter-Zeitungban, Prágában a munkáspárt orgánumaiban, sőt még Londonban is, — most nem jut eszembe, hogy melyik londoni lapban — mintha a magyar szociáldemokrata pártnak ez az akciója sikerrel járt volna és ebből kifolyólag a jelenlegi angol kormány máimás álláspontot foglal el a magyar kölcsön ügyében, mint az előző kormány, így nevezetesen belpolitikai feltételek teljesítésétől teszi függővé a maga támogatását a jövőre nézve. Tisztelt Nemzetgyűlés! Amikor ilyen hirek jelennek meg, és a magyar szociáldemokrata párt a maga részéről ezeket kategorikus alakban nem cáfolja meg (Ugy van! jobbfelöl! — Propper Sándor : Megcáfolta !) és nem áll itt föl egy megfelelően autorizált képviselő a nemzetgyűlésben, hogy csak egy szóval is, amely elég lett volna erre, megnyugtassa a magyar közvéleményt ebben a tekintetben (Ruppert Rezső : Elég Peidl haza fisága S Azt nem lehet kétségbevonni !), akkor érthető, hogy az amúgy is izgatott közvéleményben ilyen hirek hitelre találnak (Ugy van! jobbfelöl.) és olyan események következnek be, amelyek ellen most a t. képviselő urak joggal szólalnak föl, de amelyekért a kormányt akarják felelőssé tenni utólag. (Ugy van ! jobb felöl. — Rupert Rezső : Szinte programmszerüen következett be r a romlás az önök politikája folytán ! — Horváth Zoltán : Három esztendő óta csinálhattak volna valamit ! Miért engedték ide jutni az országot ?) Elnök : Horváth Zoltán képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Gr. Bethlen István ministerelnök : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Én teljes, objektivitással kívánom a kérdést feltárni. Én nem állítottam és nem állitom, hogy Peidl tisztelt képviselő ur társaival azért ment ki Londonba, mint ahogyan az állíttatott. (Propper Sándor : Nem is állithatja !) Nem állitom, hogy az angol kormányt intervencióra próbálta volna felhívni a magyar belügyekbe, mert nem merem feltételezni egy magyar képviselőről, hogy arra képes volna, hogy idegen intervenciót kérjen Magyarország belügyeibe. Hogy azonban a tisztelt képviselő urak elmulasztották ebből a szempontból a közvéleményt felvilágosítani, ez mindenesetre súlyos hiba volt (Ugy van a középen), ami azután jelentkezett a következményekben is és ami szintén egyik oka volt annak (Egy hang a középen: Fö oka!), hogy az a pánikszerű jelenség bekövetkezett a valutapiacon. (Zaj. Elnök csenget.) De voltak — objektíve akarom a kérdést előtárni — más okai is. (Halljuk! Halljuk!) Épen akkor, amikor ilyen hirek napvilágot láttak, bizonyos nehézségek állottak be a deviza-ellátás terén. Hiszen köztudomású, hogy a kormány a maga részéről a deviza-előlegek és kölcsönök kérdésében tárgyalásokat folytatott azokkal a gazdasági körökkel, amelyeknek kezében bizonyos export-lehetőségek vannak,
