Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-244

24 À nemzetgyűlés 244. ülése 1924. igy elsősorban a malomiparral és a cukoriparral. E tárgyalások elhúzódása folytán, — aminek okaira most bővebben rátérni nem akarok — épen abban az időben a deviza-ellátás terén igen nehéz helyzet állott elő. Ugyancsak egy harmadik ok volt az, (Rupert Rezső: Minden Programm szerűen történt, az önök politikájából folyt !) hogy a korona romliáisa bizonyos fokig erőssebben! jelentkezett ezekben az utolsó hetekben. Hiszen a kölcsönafeció lebonyolítása előtt kénytelen volt a kormány megkezdeni azt az akciót, amely likvidálja a mai helyzetet a pénzügyi kományzatban. Nevezetesen bizonyos hátralékok kifizetése, azonkívül bizonyos akciók likvidálása, — mint amilyen például az épitési akció, amely egy törvényjavaslaton nyugszik, de amely igen nagy összegeket vesz igénybe, (Rupert Rezső : S mint az alföldi brigád !) — egy nagyobb inflációt idézett elő, ami a maga részéről szintén azt a benyomást keltette, mintha itt a magyar kormány az utolsó eszközökkel próbálná meg a helyzetet megmenteni. (Zaj.) Mindennek együttesen az lett a következménye, hogy rohamosan és váratlanul egy pánik ütött ki a devizapiacon és mindenki menekülni akart a koronától (Meskó Zoltán : A korona menekült tőlünk, ez a baj ! — Derültség a baloldalon.) és áruba és valutáiba kívánta azt elhelyezni. Természetes, hogy ilyen pánikszerű időkben, amikor mindenki menekül a koronától s árukban és valutákban akarja stabilizálni a saját értékeit, akkor viszont ezekben az értékekben a kinálat úgyszólván megszűnik. Ennek volt a következménye az, hogy megszűnt a buzakinálat, egyáltalán megszűnt a kínálni a gabonatőzsdén, viszont mindenki gabonát és egyéb terményeket akart vásárolni. Épen ugy megszűnt a valutapiacon is a kinálat s mindenki valutához akart jutni, félvén attól, hogy utolsó értékét is elveszti, ha azt koronában tartja, mert a korona értéke elvész. Ezekkel a jelenségekkel szemben a kormánynak csak a következő eszközök állottak rendelkezésére: Az első eszköz mindenesetre a megnyugtatás volt, (Zaj és derültség a bal és a szélsőbaloldalon.) mindenesetre azoknak a hireknek, azoknak a bolond hireknek a cáfolata, amelyek lábra keltek, s amelyek a pánikot előidézték. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Gr. Bethlen István ministerelnök : Ebben a tekintetben ugy a pénzügyminister ur, mint én is többizben nyilatkoztunk a sajtó előtt és megtetük a magunk kötelességét. Sajnos azonban, már annyira erőre kapott ez a pánik a közvéleményben, hogy ezek a cáfolatok egyáltalában süket fülekre találtak és senki sem adott nekik hitelt. (Drozdy Győző : Csak az egységespárt nem nyugodott ! Az kergette el a pénizügyministert ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Gr. Bethlen István ministerelnök: A hirek mind hamisak voltak, és ezért józan ember meg is nyugodhatott, csak a bolond ember nem. (Ugy van! Ugy van! Taps a jobboldalon.) — Pikier Emil : Akkor miért, mondott le Kállay ? Miért kellett őt elkergetni ! — Drozdy Győző : Köszönjék meg a bókot! — Zaj. Halljuk! Halljuk jobbfelől.) Gazdasági téren tulajdonképen három eszköz állott a kormány rendelkezésére. Az egyik az volt, hogy minden erőfeszítést megtegyen abban az irányban, hogy a bankóprést megállítsa (Ugy van ! jobbfelől) és megállítván a évi február 21-én, csütörtökön. bankóprést, ezáltal azokat a tőkéket, amelyek napról-napra az infláció folytán szaporodva valutákban keresték elsősorban az elhelyezkedést ettől a mozgalomtól elvonja. A második eszköz az volt, hogy a valutában elhelyezést kereső koronákat a belső kölcsönre, amelyet ugy is intendált a kormány és amely szerves egészet képezett a népszövetség tervével, igénybevegye. Ezáltal ugyanis elvonhatta és reménye lehetett arra, hogy elvonja az így valutákban elhelyezést kereső koronákat attól a céltól és rábírja azokat a köröket, amelyek a belső kölcsön által érintve vannak, hogy azokat visszatartsák a belső kölcsönre való fizetés céljára. A harmadik eszköz pedig az volt* hogy a valorizáció kérdését kézbe vegye a kormány és azt azonnal rendeletileg életbeléptesse, hogy ez által módot nyújtson a közönségnek arra, hogy takarékbetétekben is elhelyezve a koronát (Ulain Ferenc: Miért nem csinálták meg egy év előtt ?) és nem vásárolva valutát és egyéb ái'ucikkeket, ezek értékét a maga számára megmenthesse. (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Ezek azok az intézkedések, amelyek nagyjában rendelkezésére állottak a kormánynak. A kormány megtehette volna azt, hogy bevárja a nemzetgyűlés intézkedését. Azt hiszem azonban, hogy mindenki, aki egy kissé józanul és objektive nézi a helyzetet, igazat fog nekem adni, amikor azt állítom, hogy egy esetleg elhúzódó vita alatt, amelynek folyamán ezek az intézkedések megvitattatnak (Ugy van! Ugy van! jobbfelől) s kritika tárgyává és esetleg kétségesekké tétetnek, ezt az időt a spekuláció feltétlenül felhasználná arra, hogy ezen az utón tovább haladjon. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.— Meskó Zoltán: Máris megjátszotta. Horváth Zoltán: Csak ez az alkalma volt!) Ezt akartuk megakadályozni. Kötelességünk volt, hogy ezt megakadályozzuk, (Ulain Ferenc: E.őbb is az lett volna !) mert valóban; ha itt a nemzetgyűlésen egy hosszabb vitának adatott volna alkalom, akkor azok az összes intézkedések nemcsak üogy nem érték volna el céljukat, hanem meggyőződésem szerint visszafelé sültek volnia el {Ugy van! Ugy van! jobbfelől és a, középen.) és magának a törvénynek meghozatala is értéktelenné válhatott volna. (Propper Sándor : Miért nyakazták le Kállayt ?) Ez az óka annak, hogy a kormány belátása és meggyőződése szerint szükségrendelettel kénytelenült megoldani azokat a kérdéseket, amelyek egy hosszabb vitát nem tűrnek el. (Helyeslés jobbfelől. Zaj a, baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Meskó Zoltán: Kállay, gyere vissza, minden meg van bocsátva !) Ká kell térnem még arra, hogy a kormány ezeket az intézkedéseket is a maga részéről a népszövetség által velünk együtt felállított programúi szerves részének tekinti. Hiszen ebben a programúiban benne van a deviza-ellátás szabaddá tétele is ; benne van egy belső kölcsön kontrahálása ; benne van egy stabilabb érték létesitése, amelyre az átmenet fetétlenül a valorizációban keresendő. Ezekkel az intézkedésekkel tehát a magyar kormány nem tett egyebet, mint hogy korábban léptette életbe azokat az intézkedéseket, amelyeket különben is a népszövetség tervévei kapcsolatban a maga részéről életbeléptetni akart. Azt hiszem, hogy bármely kormány ült volna ezen a helyen, ezt az intézkedést megkeltett volna, hogy tegye, (Ugy van ! Ugy van!