Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-254

278 A nemzetgyűlés 254. illése 1924. évi március hó 12-én, szerdán. Véletlenül országos vásár volt; alkalmam volt a marhaállományt végignézni. Gyatrább, kisebb, nyomorékabb magyar marhát, mint a milyent ott láttam, sehol az országban még nem láttam. Ezzel szemben hemzseg a galiciáner zsidó oly tömegekben, amilyent ebben a szerencsétlen, zsidóktól szaturált országban szintén még soha, sehol nem láttam. Nyírbátor főterén egyetlenegy nyomorúságos kis eldugott keresztény üzlet van, a többi üzlet kivétel nélkül valamennyi zsidó és nemcsak zsidó, hanem az a bizonyos asszimilálatlan kazár vagy asszír, vagy nem tudom, miféle zsidó, akinek a magyarsághoz csak annyi köze van, hogy a magyar vérből szívja ki az életerőt, de sem nyelvében, sem viseletében, sem szokásaiban, sem tradieióiban ezzel a nemzettel sem lelki, sem fizikai közössége nincs, sőt még ahhoz az asszimilálódó típushoz sem tartozik, amelyet mi mimikri-zsidónak nevezünk, hanem vérében, lelkében, szokásaiban, megjelenésében, nyelvében, kultúrájában teljesen idegen. Ez az idegen zsidó-had tartja megszállva Szabolcs megyének ezt a mezővárosát és azt hiszem, számos egyéb részét is (Kiss Menyhért: Az egész megyét!) Később leszek bátor statisztikai adatokkal is bemutatni, hogy a zsidó térfoglalás ebben a vármegyében milyen ijesztő mérveket öltött és pedig az utóbbi időben. Hiszen Szabolcs vármegye és épen maga Nyírbátor is a magyar történelemben nem játszotta mindig azt az elmaradott és nemzetietlen szerepet, mint a milyent ma kénytelen játszani. Ebben a Nyírbátorban láttam két hatalmas, szép régi templomot, melyek egyikében a nagy Báthory fejedelem hamvai nyugszanak és láttam, hogy az a magyar nép, amely e körül a székesegyház körül gyülekezett az Érne. zászlaja alatt, ízig-vérig tősgyökeres, szilajlelkü magyar nép, a régi kurucoknak méltó ivadéka, de nem találta meg méltó vezetőit abban a vármegyében. (Ugy van! a balközépen. — Kiss Menyhért: Szabadkőmivestársaság vezeti az egészet! — Erdőhegyi Lajos: Tessék letelepedni Szabolcsban!) Szabolcs vármegye hosszú időn keresztül szabadkőműves irányítás alatt állott. Szabadkőműves főispánja volt. Ez a helyzet szerencsére lényegesen megváltozott. A mostani főispán ur ellen a legcsekélyebb kifogást sem lehet tenni sem nemzeti, sem keresztény szempontból. Remélem, ez a kijelentésem nem lesz neki ártalmára. (Derültség a balközépen.) Megmaradt azonban az egész többi apparátus, megmaradt mindenekelőtt a szabadkőműves Szabolcs-páholynak 1912. év óta mestere, Mikecz István alispán; megmaradt a nyírbátori községi főjegyző, Baloghy László, aki a szabadkőművességben csak páholyinasságig vitte ugyan, a kommunizmus alatt azonban sokkal jelentősebb szerepet játszott, amiért a független magyar bíróság őt jogerősen egyhavi fegyházra büntette. fKiss Menyhért: Most is főjegyző! — Hebelt Ede: Egyhavi fegyházat nem lehet kiszabni!) Ugyanitt szolgabíró Andrássy Dániel, aki a kisvárdai kommün alatt viselt tanácsjegyzősóge következtében vizsgálati fogságot szenvedett és csak később rehabilitáltatott. (Klárik Ferenc: Az más! Akkor ártatlanul szenvedett, mert később rehabilitálták!) Végezetül pedig természetesen meg kell jegyeznem, — ami a legfontosabb, — hogy itt teljesít szolgálatot Erdőhegyi Ferenc nyírbátori főszolgabiró, aki ugyancsak páholymester volt valahol Beregben vagy üngban, ahol azelőtt szolgálatot teljesített, ezidőszerint pedig a nyírbátori járás főszolgabírója. Ez a szabadkőműves vezetés természetszerűleg legkevésbé sem nézi szimpátiával a keresztény, nacionalista, intranzigens mozgalmakat és a maga régi összefüggéseinél, a maga természetes hagyományainál, a maga esküvel megerősített kötelezettségeinél fogva szükségszerűié^ minden keresztény megmozdulás elfojtására és elnyomására törekszik, ami elvégre az ő részükről csak természetes, érthető, de egy keresztény nemzeti kormányzat részéről feltétlenül kárhoztatandó cselekmény. (Pikier Emil: Az Erdőhegyiek nem keresztények! — Erdőhegyi Lajos: Ugy látszik!—Kiss Menyhért: Liberális keresztények!) Bátor leszek néhány konkrét tényt elmondani, konkrét tényeket, amelyek valódiságáról személyesen meggyőződést szereztem, s amelyek valódiságáért bármely fórum előtt helytállók, amely tényeketek ész vagyok bármikor, bármely nyilvánosság előtt megismételni, hogyha valaki ez ellen kifogást emelne, módja legyen a- bíróság előtt is elégtételt szerezni magának. Ezek a tények, amelyek rendkivül elszomorítóak, valamennyien odakonkludálnak, hogy Szabolcs vármegyében és elsősorban a nyírbátori járásban a keresztény megmozdulást, főleg a keresztény gazdasági megmozdulásokat nemcsak hogy nem támogatják, nemcsak, hogy elő nem segitik, hanem egyenesen elnyomják, lehetetlenné teszik, mert ezzel nem kívánatos konkurreneia származnék azokkal a régtől fogva kialakult és minden zsidó vezetés alatt álló gazdasági érdekeltséggel szemben, amelyek egyeduralmát Szabolcs vármegyében és elsősorban a nyírbátori járásban az illetékes tényezők mindenáron f

entartani iparkodnak. Történik pedig mindez olyan időben, amikor a hivatalos statisztikai adatok szerint, melyeket bátor leszek Kovács Alajos ministeri tanácsosnak, a Statisztikai Hivatal helyettes igazgatójának munkájából felolvasni, Szabolcs vármegyében a zsidó terjeszkedés már oly ilyesztő mérveketöltött, amely ma már az értelmi pályák nagy részében az ő részükre biztosítja az abszolút többséget s amely ma már olyan helyzetet idézett elő, hogy a magyar ember túlnyomórészben csak cseléd lehet a zsidónál, csak szolga^ lehet a zsidók földjén és ezen az ezeresztendős, vérrel és könnyel megáztatott földön csak robot- és rabszolgamunkára kapható, de munkájának hasznát, verejtékének minden gjümölcsét idegenek élvezik. (Zsirkay János : A legszomorúbb rabszolgaság !) Szabolcs vármegyében a statisztikai adatok szerint a következő a helyzet: a zsidók aránya a fontosabb foglalkozási alcsoportok között a következő, Akkor, amikor a lakosság számában a zsidóság mindössze 67%-ot tesz ki Szabolcs megyében, a nagy- és középbirtokoknak 30'9%-a van zsidókézen, nem is beszélve a kikeresztelkedett zsidókról és nem számítva ide a zsidó kézben levő keresztény tulajdonok bérleteit. Az 50—100 holdas kisbirtoknál már természetesen csak a lélekszám arányának megfelelő 6*7%, a törpebirtoknál már csak 0'3% a zsidóság létszáma, a^ napszámosok közül már csak 0'3% és 99*7% már keresztény. A gazdasági munkások között ugyanez az arány, az önálló iparosok között már 20'4° o, az iparos segédszemélyzet és tisztviselők között 16"8 %, az önálló kereskedők közt 79*2%, vagyis majdnem 4

/

5 része a kereskedőknek zsidó, a kereskedő segédszemélyzet és tisztviselők közül 61*7% szintén született zsidó. Ha a zsidók arányát az értelmiségi kereső egyének között nézem Szabolcs megyében, akkor a következő, talán még megdöbbentőbb adatokra találok. A gazdasági tisztviselők, vagyis a különböző bérleteknél alkalmazott uradalmi gazdatisztek és vezető állásban levő gazdasági tisztviselők között 54% a zsidó, az ipari tisztviselők közül 67"4 a zsidó, a kereskedelmi tisztviselők közül 63*3%. az orvosok közt 507%. az ügyvédek közt 50% a