Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-254

A nemzetgyűlés 254. ülése 1924. zsidó. Már most értelmiségi körbe tartozó egyéb foglalkozások közül a közigazgatásnál természetesen kevés, 3*9%, ellenben az igazságszolgáltatásnál már 24"8% a zsidó. Az egyházi szolgálatoknál — természetesen itt a zsidó egyháziakat kell tekintetbe venni — 22*8%, a tanügy terén 19*1% a zsidó, a közegészségügy terén pedig 24*7% a zsidó. (Klárik Ferenc: Mennyi közöttük a becsületes ember, ezt szeretném tudni. Erre nincs statisztika?) A bűnügyi statisztika szintén rendelkezésre áll ebben a könyvben, és a bűnügyi statisztika azt bizonyítja, hogy a háború alatt a fronton harcoló katonaságnál aránylag kétszer annyi volt a keresztény, mint a zsidó, az itthon bűnöző egyének között pedig kétszer annyi volt a zsidó, minta keresztény. Amennyiben a képviselő ur a bűnügyi statisztikára kiváncsi, ezt az adatot rendelkezésére bocsátom. A 100 holdon felüli birtokokról szóló statisztikánál Szabolcs vármegyében a helvzet az, hogy 1916-ban 388.000 kat. hold földből 104.000 kat. hold volt zsidó kézen, vagy 26*9% volt már tulajdonjogilag is zsidóké, nem számitva ide a zsidó bérleteket is, amelyek Szabolcs megyében olyan ijesztő százaiokot vesznek fel, hogy komoly becslés szerint Szabolcs megyében a 100 boldon felüli birtokok tényleges haszonélvezői 60-70%-ban a zsidó fajhoz tartoznak. (Klárik Ferenc: Eladták nekik a keresztények !) Mikor egy vármegyében ilyen a helyzet, mikor tényleg ilyen megdöbbentő statisztikai eredmények állnak előttünk, — nem kutatom, kinek a hibájából, lehet, koncedáíom, hogy nagyobb részben a koresztény társadalom indolenciája, nemtörődömsége, passzivitása és megalkuvása a körülményekkel volt az oka annak, hogy a zsidóság ilyen mérhetetlenül elharapódzott, — de ha már kialakult ez a helyzet, egy magát kereszténynek és nemzetinek nevezett kormányzatnak mi a kötelessége? Az-e a kötelessége, hogy az alig megmozdulni, a fejét alig felemelni tudó keresztény társadalom öntudatos megmozdulásait hatósági erőssakkal letörje avagy az a kötelessége, hogy gyámolitsa. segitse azokat a keresztény erőket, amelyek végre öntudatra ébredve, a magyar fajiságok követelményeinek megfelelő módon keresnek érvényesülést a gazdasági életben? (Zsirkay János: Neki csak a nagybankok barátsága a fontos!) Én nem voltam, nem vagyok és leszek soha liberális. Azt tartom, hogy egy kezdődő ipart, egy kezdődő kereskedelmet, egy most kibontakozó keresztény magyar életet, amely például Szabolcsban most akarna megindulni, nem lehet és nem szabad prédául odadobni a hatalmasabb, fejlettebb, anyagi erőben, összeköttetéseiben, a budapesti finánctőkével erősebb és a magyar állam — sajnos — túlnyomó részben zsidó irányzatban kezelt jegyintézeti és egyéb hiteleinek keretében való elnyomatásnak. Szerintem, a kötelesség az volna, — mint ahogy a lóversenynél a kétéves lónak bizonyos kevesebb súlyt kell vinni, mint a háromévesnek és a háromévesnek kevesebbet, mint a négyévesnek, hogy azzal a természetes handicappal szemben, amely a zsidóság korábbi térfoglalásában, korábbi meghatalmasodásában és megerősödésében, gazdasági téren tényleg adva van, a kormányzat megértő gondoskodásban, igazi keresztény felkarolásban részesítse ezeket a keresztény gazdasági akarásokat. Ha már a keresztény kormányzat erre nem kapható, ha már a keresztény kormányzat nem hajlandó a keresztény társadalmat megsegíteni, akkor a legkevesebb, amit el kell várnunk és meg kell követelnünk ; az egyforma elbánás elve; a legkevesebb, amit el kell várnunk attól a keresztény és nemzeti kormányzattól, az, hogy amikor kereszténynek ée nemzetinek hitévi március hó 12-én, szerdán. 279 deti magát, legalábbis liberális legyen és ne csináljon zsidó fajvédelmet. (XI gy van! Ugy van! a balközépen. — Klárik Ferenc: Nem is csinál!) A következő konkrét eseteket vagyok bátor számokkal, adatokkal együtt felsorolni. Méltóztassék megcáfolni. Nagyon örülnék, ha megcáfolnának, mert akkor ezek a felháborító esetek nem volnának valók és nem sértenék végig a magyar érzést és a magyar közvéleményt. Szabolcs vármegyében a múlt év november 9-én megalakult Ceresz névvel egy mezőgazdasági ipari és kereskedelmi részvénytársaság, amelyet törvényesen bejegyeztek, amelyet szabolcsvármegyei, elsősorban nyirbátori és környéki nagyobb és kisebb földbirtokosok, törpebirtokosok, iparosok és az ottani keresztény társadalom legjava alakított abból a célból, hogy saját termékeit keresztény kézen keresztül értékesitse és saját szükségleteit a keresztény kereskedelem utján elégíthesse ki. Ez a kezdődő, de szép reményekre jogositó vállalkozás^ Nyírbátorban egy egészen kicsiny, 9 négyzetméter területű, egy kis talpalatnyi földet jelentő helyiséget bérelt magának a saját emberségéből és ott berendezkedett. Ekkor Erdőhegyi Ferenc főszolgabíró értesítette a részvénytársaságot, hogy a helyiségből költözködjék ki, mert azt ő elrekvirálta Szerdahelyi Elek nevű szsbómester részére, akinek Nyírbátorban lakása és üzlethelyisége is van. Hogy ez faktum és így van, ezt bizonyítja az a körülmény, hogy amikor a Ceresz részvénytársaság ez intézkedés miatt panasszal fordult a népjóléti minister úrhoz, a népjóléti minister ur december 12-én táviratilag rendelte el a főszolgabíró intézkedésének felfüggesztését és bekérte az iratokat. A népjóléti minister ur helyes és korrekt intézkedése ellenére a Ceresz-részvénytársaságot 5 nappal a távirat megérkezése után, vagyis december 17-én hatósági segédlettel Erdőhegyi Ferenc főszolgabíró kidobatta az utcára. (Felkiáltások a balközéven: Hallatlan! ) A Ceresz- rész vén ytársaság azóta is hajléktalanul, a teljes tönk szélén áll, teljesen hajlék nélkül kénytelen úgyszólván a levegőben lógva élni, befizetett alaptőkéjét a korona elértékteledése következtében semmiféle módon üzletileg nem használhatja és mérhetetlen károsodást okoz ezáltal azoknak a keresztény tömegeknek, kisgazdáknak, iparosoknak, akik pénzüket erre a célra odaadták. A népjóléti minister ur február 16-án kelt, és Nyírbátorban február 20-án kikézbesitett 771 1924. sz. rendeletével Szerdahelyi Elek szabómesternek a Ceresz helyiségéből való kilakoltatását elrendelte, ennek ellenére a főszolgabíró ezt a rendeletet a mai napig visszatartotta és a rendelet végrehajtása érdekében semmiféle intézkedést nem tett. (Kiss Menyhért: Uj Csák Máté Szabolcsban!) A nyirbátori keresztény mozgalmaknak lelke... (Zsirkaj' János: Keresztény szövetkezetről van szó! — Rupert Rezső: Hisz az is keresztény! Azt a keresztén3't a keresztényekért dobálják ki? Mi köze ehhez a zsidónak? — Pikier Emil: Akkor ez nem zsidókérdés! —- Zsirkay János: Mindegy, hogy milyen kérdés, az a fontos, hogy igazságtalan ! — Horváth Zoltán: Ez a kurzusjogrend! — Rupert Rezső: Fel» kell már hagyni ezzel a szamársággal, hogy: Zsidókérdés!) Elnök: Csendet kérek! Eckhardt Tibor: A nyírbátori keresztény mozgalmaknak lelkes vezetője, szervezője és irányitója Rákóczy Béla főgimnáziumi tanár, aki régebben Gyulafekórvárott az ottani katholikus főgimnáziumnak volt a professzora. Majláth Gusztáv püspök nevezte őt ki a gyulafehérvári katholikus egyház főgondnokává, és akik Majláth püspök apostoli lelkületét és egyéniségét ismerik azok ebből a kinevezésből megítélhetik azt, hogy