Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-254

2?0 A nenizcigifïilés 254. ülése 1

f)24 ügyniinister ur a földmunkások szervezkedési szabadságát korlátozó bizalmas és nyilt rendeleteket visszavonni és a földmunkások számára is biztosítani a szervezkedési szabadságot?« — Mert hogy a belügyminister ur tudomással bir ezekről a dolgokról, azt semmi sem bizonyítja jobban, minthogy egész sereg titkos rendeletet adott ki a földmunkások szervezkedési szabadságának meggátlása tárgyában. — Ez az egyik. A másik pedig az, hogy számtalanszor szóvátettem itt ezeket a panaszokat, de a belügyminister ur a fülebotját sem mozgatja. Most. beszédem befejezéseként, ismételten megígérem, hogy amennyiben ezek a panaszok, bajok orvoslást nem nyernek, amennyiben a földmunkások szervezkedési szabadsága nem biztosittatik épugy, mint bármely más társadalmi réteg szervezkedési szabadsága ebben az országban, újra és ismételten, ha kell, minden interpellációs napon előjövök hasonló tárgyú interpellációval. Elnök: Az interpelláció ki adatik a belügyminister urnák. Következő interpelláló? Csik József jegyző: Szeder Ferenc! Szeder Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Tisztelettel kérem, méltóztassék hozzájárulni, hogy másik interpellációmat a legközelebbi interpellációs napon mondhassam el. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ekként mondom ki a határozatot. Következő interpelláló? Csik József jegyző: Zsirkay János! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő ur nincs jelen; interpellációja töröltetik. Következő interpelláló? Csik József jegyző: Kiss Menyhért! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! Vettem a következő szomorú levelet (olvassa): »Nagyságos képviselő ur! Egy nagyon szomorú esetet vagyok kénytelen nagyságos urnák bejelenteni. A repülő forgalmiadó-ellenőrző bizottság, mely már több egy hónapjánál itt időzik, a lehető legerkölcstelenebb módon presszionálja az itteni lakosságot; példa az én esetem: 1924 január 17-ikén engem dr. Nádaskai pénzügyi fogalmazó a községházára beidézett forgalmiadó-ügyben. Miután nekem, mint szegény napszámosnak, soha forgalmiadókönyvem sohasem volt, néha házakhoz tapasztani megyek, követelte, hogy hivjam be az összes embereket, akiknél dolgoztam 1923-ban; illedelmesen megkértem, hogy az én szavamra a munkaadók úgysem jönnének be, hanem legyen ő szives a községi szolgával őket behivatni. Erre dr.Nádaskai pénzügyi fogalmazó (makói pénzügyigazgatósághoz tartozik) a községi esküdt és több tanú előtt nekem esett és többször felpofozott és ha ki nem megyek gyorsan, még ki is rúgott volna. Kérem, nagyságos képviselő urat, kegyeskedjék a parlamentben szóvátenni és szabad-e neki szegény védtelen embertől bírságot veréssel kicsikarni. Csak hallaná nagyságos ur, hogy mi van itt egy hónap óta, hogy nyúzzák a szegény embert csak azért, hogy ők jogtalan jutalmat kapjanak. Szavakkal le nem irható, hogy mit cselekszenek. Ma feljelentést is küldtem a pénzügy mini sternek ebben az ügyben. Kérem nagyon nagyságos urat, tegye szóvá ezt a hallatlan pressziót a parlamentben. Szívességét előre is köszönöm, maradtam hive Fodor Ferenc Kiszombor, Ladányi-utca 127. szám. Utóirat: Az egész község fel van zúdulva ellenük. Látleletet vétettem fel és átadtam az ügyet az itteni csendőrségnek. Még egyszer nagyon esedezem nagyságos úrhoz, ne hagyja megtorlatlanul ezt az esetet.« Igen t. Nemzetgyűlés! Talán Zanzibar szigetén, vagy a Missisipi folyó partjainál vagy talán évt március hó 12-én, szerdán. messzebb nem tudom, hogy a térképnek melyik részére kell elmennem azért, hogy egy olyan államot találjak, — ahol meg van engedve az, hogy egy pénzügyi fogalmazó, aki kiküldetik hivatalos szolgálatban, azokat a szegény embereket, akiket maga elé idéz vallomástételre, pofonokkal fogadja és kirúgással akarja tőlük kicsikarni az adóalapok bevallását. (Nemes Bertalan: Fel kell jelenteni, akkor becsukják! — Pikier Emil: Felállítjuk a pofozási ministeriumot és akkor legális alapra helyezzük a pofozást! — Szijj Bálint: Tanuk voltak!) Nem merem feltételezni, — és ha nincs ezen a véleményen Nemes Bertalan t. képviselőtársam, ám méltóztassék véleményét közbeszólás formájában kifejezni, — hogy van valaki a magyar nemzetgyűlésben, aki ezt a pofozkodó tisztviselőt, aki minden indok nélkül testi fenyítékkel illette ezt a védtelen, szegény embert, védelmébe merné venni. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem arról van szó! — Barthos Andor: Nem arról van szó, de minden pofont nem lehet idehozni! — Reischl Richárd: Olyan magyar embert nem talál, aki vissza ne üssön, ha a finánc felpofozza! — Zaj.) Engem a magyar virtusnak az a megbecsülése, amely Reischl Richárd képviselő urnák e közbeszólásából kitűnik, rendkívül jólesően hat meg. (Reischl Richárd: Köszönöm!) és kívánom fajtámnak, a magyarságnak azt, hogy minél több olyan embere legyen, aki — bárki részéről jöjjön egy ilyen törvénytelen fellépés — a testi fenyítést testi fenyítéssel viszonozza. (Helyeslés a középen.) De az országnak a mai leromlott s szomorú helyzetében már ott tart a mi magyar népünk, hogy ugy fizikai mint erkölcsi erejét annyira elveszítette, hogy a legvadabb és legizgatóbb törvénysértést és arculcsapást sem tudja már kivédeni. Ott lévén kerületemben, megkérdeztem, hogy ez a verekedés, hogy történt. Mindazok a hivatalos tényezők, akik a verekedésnél jelen voltak, megnyugtattak arra nézve, hogy ez a szegény Fodor, akit beidéztek a községházára, teljesen ildomosán és alázatosan adta meg a feltett kérdésekre a válaszokat, és azután azt mondotta, hogy hívják be azokat a kisgazdákat, akiknél ő tapasztott, mert ennek alapján róhatják ki a forgalmi adót. Ez már magában is roppant furcsa dolog, hogy ezek után a tapasztások után is forgalmi adót kell fizetni. Eddig tudtuk, hogy az ibolyaszálak után is le kell rónia a forgalmi adót a virágkereskedőnek s most már oda állithatjuk az ibolyaszálak mellé a tapasztásokat is, ezeknek a szegény munkásoknak a munkáját, akiket még iparosoknak sem lehet nevezni tulajdonképen. Ez a Fodor Ferenc azt mondta az igen t. fogalmazó urnák: kérem szíveskedjék behívni azokat a kisgazdákat és munkásokat, akiknek a csürjét vagy házát ki tapasztottam, mert ha én kérem őket, hogy jöjjenek be, akkor ki fognak dobni vagy legalább is nem fognak bejönni a községházára, ha ellenben elküldik a kisbirót vagy a községi esküdtet, akkor bejönnek és megmondják, hogy mi történt. Erre a fogalmazó ur miért, miért nem — az összes jelenlevő hivatalos közegek kijelentették, hogy oka nem volt rá — nekiesett, felpofozta és kirúgta azt a szegény embert. Itt már sok interpelláció hangzott el a csendőrök erőszakosságairól, terrorisztikus fellépéséről, verekedésekről és egyik képviselőtársam egy alkalommal egy elszakított testrészt is felmutatott dokumentumául annak, hogy Magyarországon hogyan fegyelmezik szociális szellemben a magyar népet. Ugy látszik, hogy keresztény oldalról is meg kellett ezt mondani és kellett egy ilyen interpellációt a t. kormányhoz intézni. Nagyon szomorú, hogy ott tartunk Magyarországon, hogy a háború, a forradalom, a kommün és a megszállás