Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-254
À nemzetgyűlés 254. ülése 1924. gyekkel és árvákkal, akik 30 évi szorgalmuk eredményét abban látják, hogy nyugdijképen kapnak egy, azaz egy szokolt! (Pikier Emil: A párizsi Grand Hotelben nem születhetik ilyen hangulat! — Zaj jobb felől.) Ha Daruváry külügyminister ur indokoltnak tartotta, hogy a trianoni békekötés megünneplése alkalmával elmenjen és Benes úrral koccintson, egy pillanatra sem tekinthetem komolynak az önök működését. Más országban ezt egy pillanatra sem tűrnék meg. (Zaj jobb felől. — Baross János: Idehoznak cseh darabokat. — Kiss Menyhért: De Az Ember Tragédiáját nem engedik he a csehek.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Zsirkay János : Végezetül méltóztassék nekem megengedni, hogy akkor, amikor a magántisztviselők sziomoru helyzetéről beszélek, bátor vagyok szomorú helyzetükben felhívni a t. kormány és a nemzetgyűlés ügyeimét arra a visszás helyzetre, amiben ezek a meg nem szervezett szegény emberek a munkaadóikkal szemben vannak. A testi munkás a maga szervezettsége révén, ha, sajnos, nem is egészben, de legalább is részben, úgy ahogy, biztosítani tudja a maga életstandardját, hiszen olvastam kimutatást arról, hogy 40 százalékig elérte a békenivót. Ez is kevés, de nem semmi. Ezzel szemben a magántisztviselők a békebeli nívóhoz képest a 20 százalékos arányt sem érték el. Amikor azt követelik, hogy legyen békéltető-bizottság, amely közéjük álljon és amely sem a Tébe. sem a banktisztviselők érdekeit nem képviseli, sem a nagytőke szolgálatában, sem az ő szolgálatukban, hanem az igazság szolgálatában mint közvetítő szerv odaálljon, hogy közvetítsen, nehogy az ultima ratióhoz, a sztrájk fegyveréhez kényszerüljenek és igazságot szolgáltasson, ha nem is a végtelenségig, hanem addig a határig, amely biztosítsa számukra a fizikai létet, hogy dolgozhassanak, akkor a békéltető-bizottság intézménye elől az illetékes minister urak a leghatározottabban elzárkóznak. (Baross János :. Mivel indokolják ?) Nincs indok. Ugylátszik a kereskedelemügyi minister urnák ebben a kérdésben Weisz Fülöp a sugalmazója és irányitója- és Weisz Fülöpnek, ugy látom, nem érdeke, hogy a kisemberei megélhessenek. Ezek után méltóztassék megengedni nekem, hogy a következő interpellációt intézzem az összíkormányhoz (olvassa): 1. Hajlandó-e a kormány a magántisztviselők és szellemi munkások súlyos anyagi helyzetére való tekintettel sürgősen törvényjavaslatot terjeszteni a nemzetgyűlés elé, amely kizárja, hogy a vállalatok a magántisztviselők szervezetlenségét felhasználva, a társadalom e fontos és jelentős rétegét valóságos rabszolgasorban tartsák 1 2. Hajlandó-e a kormány 1 örvényhozásilag kimondani a létminimum megállapításának szükségét s annak elfogadását minden munkáiLatóra kötelezővé tenni ? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) 3. Hajlandó-e a kormány utasítani a kereskedelemügyi ministert, hogy a magántisztviselők anyagi érdekeinek biztositására a paritásos béregyeztető intézményt léptesse életbe? 4. Hajlandó-e a kormány törvényhozásilag kényszeríteni a magánváltalatokat tisztviselőik, szellemi munkásaik betegsegélyezésére és nyugdíj, valamint özvegyi járulékok biztositására? 5. Hajlandó-e a kormány a békeszerződés NAPLÓ XXI. évi március hó 12-én, szerdán. 2?3 256. §-a értelmében a jóvátételi bizottságnál eljárni, hogy ez az egyezményes tárgyalásokat a megszállt területeken lakó nyugdíjasok érdekében az utódállamok kormányaival mielőbb folytassa le s tegye lehetővé, hogy a nyugdíjas magántisztviselők illetményeikhez jussanak?« (Helyeslés a bal- es a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az összkormányhoz intézett ez az interpelláció, kiadatik a ministerelnök urnák. (Felkiáltások balfelől: Irattárba helyeztetik! — Baross János: Az egerek megrágják az irattárban!) Ki a következő interpelláló? Csik József jegyző: Szeder Ferenc! Szeder Ferenc: T. Nemzetgyűlés! őszintén megvallva nem nagy reménységgel fogok hozzá interpellációm elmondásához, mert tapasztaltam, hogy hasonló irányú interpellációk rendszerint válasz nélkül maradnak egyrészt, másrészt pedig azok a sérelmek, amelyeket az interpellációk kapcsán felsorolunk, nem orvosoltatnak. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) így hát az interpellációs jogot én és képviselőtársaim is itt ezen az oldalon lassanként illuzóriusnak tekintjük. (Felkiáltások balfelől: Az egész ellenzék! — Gaal Gaston : Mégis gyakoroljuk ! Az egész ellenzék illuzórius! - Derültség.) Ennek ellenére mégis gyakorolni fogjuk ezt a jogot. Én sokszor gondolkoztam azon, vájjon van-e értelme, hogy itt beszélünk (Felkiáltások jobbfelől : Sokszor nincs !) siílyos, nehéz kérdésekről interpellációk kapcsán; van-e értelme annak, hogy különféle gazságokat, törvénytelenségeket idehozzunk a nemzetgyűlés szine elé ? És arra a megállapodásra jutottam, hogy ha a kormány a mi interpellációs jogunkat el akarja is néma hallgatással ütni, nekünk, az ellenzék padsoraiban ülő képviselőknek kötelességünk minden alkalommal idehozni azokat a sérelmeket (Patacsi Dénes : Mit is irna akkor az a Népszava?), és annak ellenére, hogy ezek az interpellációk válasz nélkül hagyatnak, ide fogjuk hozni és itt fogjuk teregetni állandóan, s én megigérem, hogy mihelyst a legelső törvénytelenséget bármi tekintetben észlelni fogom, én leszek az, aki minduntalan felállók és elmondom ezeket a sérelmeket és törvénytelenségeket, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) mindaddig, amig ezek a sérelmek és törvénytelenségek orvoslást nem nyernek. T, Nemzetgyűlés ! A földmunkások egyesülési és gyülekezési jogáról szól ez az interpellációm, amelynek rátérek tulajdonképeni tárgyára. Erről a kérdésről már nem egyszer, nem kétszer beszéltem itt. Amikor pedig egy alkalommal erről beszéltem, a belügyminister ur egyszerűen kijelentette, hogy a földmunkások egyesülési és gyülekezési jogáról, illetőleg szervezkedési szabadságáról úgyszólván beszélni sem lehet; nem ezekkel a szavakkal mondta, de ezt az értelmet tulajdonította beszédének. Most pedig, amikor legutóbb az indemnitási vita kapcsán nyújtottunk be ez irányú határozati javaslatokat, a Szabó Imre képviselőtársam által benyújtott indítványra a belügyminister ur a következő megjegyzést tette (olvassa): »Tekintettel arra, hogy sem a földmunkások szervezkedésére, sem pedig sajtójára vonatkozóan semmi különleges rendelkezés fenn nem áll és az általános rendeletek vonatkoznak arra is, a határozati javaslat tárgytalan és ezért kérem annak elvetését,« Én is tettem ilyen irányú indítványt, illetőleg nyújtottam be ilyen irányú határozati javaslatot az indemnitási vita kapcsán; arra pedig a belügyminister ur a következőket mondotta (olvassa): »Erről a kérdésről a terjesen hasonló tárgyú 11. számú határozati javaslatnál nyilatkoztam már, az akkor elmondott indokolásnál fogva kérem e hasonló tárgyú határozati javaslat elutasi41