Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-254

"A nemzetgyűlés 254. ülése 1924. s bar az ellenzék emiatt sokszor korbácsot fog a számunkra, a magas szénárak mellett hogy lehet ma megkezdeni a munkát? Tegyük fel, hogy akár Pesten, akár a vidéken a munkát meg akarják kezdeni. Ugyan én Budapestről nem beszélek — mert hiszen Budapestnek vannak nagy urai, itt az állam ereje, tehát elkezdheti, ahogy neki jól esik, — de a vidékről, amelynek az államhatalom nem jön támogatására s amely tőle nem is akar segítséget kérni. A vidéken, amely a maga becsületes törekvésével és energiájának kifejtésével minden lehetőt megtett, az épületek 1914 óta a háború és a forradalmak következtében csak pusztultak s most nem tud az a szegény nép azok fundamentumába egypár ezer téglát se megvenni. Miért í A 33—40—45.000 koronás szénárak mellett hogyan égettessünk téglát a vidéken, hogy az épitkezések legalább egy kis mértékben megkezdődhessenek ? Hogyan tehessünk csak le 2000—3000 téglát is a fundamentumba 1 Ilyen körülmények között ne csodálkozzunk azon, hogy odalenn az elégedetlenség csirái elvettetnek, mert munka nincs, haszon sincs, kereset sincs, de éhezés van. Hiába, épitkezni nem lehet olyan anyagokkal, amelyeket nem bir megvenni az a kisgazdatársadalom. Kidülőfélben van ez már egészen, 10—12 esztendő óta nem csinálhatott semmit. Most itt állunk egy óriási dolog előtt : nincs rend, nincs szabályzat a széntelepekkel, azok igazgatóságával szemben arra vonatkozólag, hogy mennyibe kerül a kihányattatása, előállítása, kibányászása a szénnek, hogy ehhez képest állapíttassanak meg az árak. Ilyen dolgok miatt nem lehet előrehaladnunk, nem lehet a munkát megkezdenünk, hanem csak a borzasztó elégedetlenséget tudjuk növelni. A többtermélésről sok szó esik itt. A kisgazdatársadalomnak és földmives osztálynak minden józanul gondolkozó tagja arra törekszik, hogy az ő kicsi vagy nagyobb darab földjéből minél többet húzzon ki, mert ez az érdeke. Akinek józan esze van, arra törekszik, hogy minél több búzát és egyebet termeljen a maga és az ország' számára. Itt tehát biztatásra alig van szükség. Azt látjuk, hogy a külföld és a kereskedelem teljesen az égig hajtja a ruházati cikkek árát. Nagyon sajnálom, hogy a földmivelésügyi minister ur nincs itt, de az ország színe előtt kérem fel és figyelmeztetem arra, hogy a magyar föidmivesosztályt kötelezze, hogy kendert termeljenek s hogy a szövőszéket visszaállítsák azokban a kis paraszt, f öldmüvesházakban, mert ezt a kapzsiságot a magyar nemzet máskép visszaszorítani nem tudja. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Elnök : Kérnem kell a képviselő urat, szíveskedjék a tárgyhoz szólani. Most a korona értékcsökkenésének meggátlására irányuló egyes intézkedésekről szóló törvényjavaslat van tárgyalás alatt, méltóztasék tehát ahhoz szólani. Amennyiben a tárgytól el kivan térni a képviselő ur, joga van a Háztól erre engedélyt kérni. (Felkiáláások balfelől; Megadjuk!) Csontos Imre: Épen arról beszélek, hogy gondoskodnunk kell arról, hogy a korona értéke nagyobb legyen, és ebből a célból minden szükséges cikk itthon állittassék elő, hogy ne adjuk ki a koronát hiába a külföldnek. Ezért figyelmeztetem a földmivelésügyi minister urat, hogy itt lóvén a tavasz, kötelezze a földmivesosztályt minél több kender termelésére ós a szövőszékek beállítására, mert másképen népünk a külföld termelése és a kereskedők kapzsisága következtében mezítelenre lesz vetkőztetve még ebben az esztendőben. Csodálkoznunk kell tehát ezen- Ugyancsak a földmivelésügyi minister urat kérem arra is, hogy minél sürgősebben valósítsák meg azt a törvényt, amely a fásításról sző}. (Helyeslés balfelől.) évi március hó 12-én, szerdán. 261 Nincs fánk, nincs tüzelőanyagunk, de nincs szerszámnak való fánk sem. (Gaal Gaston: Erdészünk van elég!) Erdészünk lehet annyi, amennyi jól esik. Én ismerem az Alföldet, s így tudom, hogy ami fája még volt, a kommün alatt azt is mind kivágták az országutakról és a dűlőutakról. Most tehát utasitsa a kormányzat a hatóságokat, Iwgy a fásitást arra alkalmas területeken vigyék keresztül. Azért mondom, hogy alkalmas területeken, mert a természet ellen — mint ahogy itt szó is volt róla — hiába rugdalódzunk, olyan helyekre hiába ültetünk fát, ahol nem fogan meg, tehát igenis az arra alkalmas területeken kell a fásitást szigorúan elrendelni. (Helyeslés.) A kereskedelemügyi minister úrhoz is újfent van egy szavam. A vidéken több kisebb-nagyobb városban vannak ezek a kisebb-nagyobb bőrgyárosok. Ezek afféle kontár-atyafiak, akik beállottak iparosnak s akik a kisgazdák ezerszámra menő jószágbőrét kikészítés helyett elrontották, elrontják, mert ahhoz nem értenek, szakértőjük pedig nincs. így én az ország érdekében kérem a kereskedelemügyi minister urat arra, hogy a legszigorúbb vizsgálatot inditsa meg aziránt, hogyha beáll valaki bőrgyárosnak, akkor tudjon is hozzá, vagy pedig ha maga nem tud hozzá, szakértőt állítson be, hogy a kisgazda lábbelivalója az előállításkor ne pusztuljon el, mert akkor a bőrt hiába készítteti ki és kénytelen az uzsorás gyároshoz menni, ahol uzsoraáron kell a kis cselédjének megvenni, bevásárolni azt, amit most már ő nem tud neki nyersanyagban adni. Ez egy gazdasági kérdés, amelyre a kormányzat figyelmének ii kell terjeszkednie. Kegyelmes uram, nem kimólni a nagyiparost, az ugy is gazdag, az ugy is kap annyit, amennyi neki elég, de kiuzsorázza a szegény népet. Ezt a dolgot kívántam a minister ur figyelmébe ajánlani. Végül a nemzetgyűléshez annyi kérésem vau, hogy ebben a szomorú helyzetben nem egymás ellen kell mennünk, s uem minket kisgazdákat kell odaállítani mindig minden baj kutforrásául. (Zsirkay János: Mindig titeket védünk!) Tudom, hogy miért ütnek minket a túlsó oldalról mindig. (Meskó Zoltán: Tessék disztingválni ! Az ellenzéki kisgazdapárt sohasem bántotta magukat!) A kisgazdákat azért üti az ellenzék, mert a kormánypártban benne van. (Zaj.) Bár 64 éves vagyok, azért — hála Istennek — ezt mégis látom. Most tehát, amikor ezt csinálják, nekünk magunkba kell szállanunk a tekintetben, hogy akkor teszünk-e több szolgálatot az országnak, ha itt maradunk a kormányzópártban, ha innen figyelmeztetjük u kormányt, vagy pedig akkor, ha az ellenzékbe megyünk át. Ezeket megfontolva kell cselekednünk. Ha fáj az ellenzéknek valamely sérelmes intézkedés, legyen meggyőződve, nekünk is fáj annyira, mert mi rajtunk még csattan is, mert nekünk fizetni kell, mi nem tudunk kibújni az adóztatás alól, igy tehát mi érezzük minden intézkedés kihatását. Természetes, hogy az ellenzéknek könnyebb a helyzete, mert ő szabadon beszélhet, a pártfegyelem neki nem parancsol. (Ugy van! jobbfelől.) Csakhogy, méltóztassanak nekem megengedni, hogy megmondjam, mi ennek a hordereje; ezt a szocialista párthoz adresszálom a legjobb akarattal. A vidéken, — most csak egy tételt hozok ide, — milyen tehertétel az állam nyakán az, amikor az állam, az agitációtól félve, egy-egy mezővárosban 60—70 rendőrt alkalmaz rendfentartásra; (Derültség a szélsőbaloldalon.) milyen tehertétel ez azon a kincstáron! (Klárik Ferenc: Miért tartja!) Bocsánatot kérek, kedvesem, jóakarattal beszélek, egy szóval sem bántom magukat, én csak kérem, hogy gondolkozzanak azon, hogy mi az agitáció világát milliókban fizetjük