Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-254

262 A nemzetgyűlés 254. ülése 1924 meg-. Én tudom, én látom, én közte élek az én szegényeimnek, középen vagyok a kisgazdákkal kis vagyonom alapján, de látom a szegénység baját, hallom panaszkodását, látom a helyzetet, amelyen mindnyájunknak segiteni kell jóakarattal és látom, hogy az agitációk meg a nyomorult helyzet olyan hangulatban tartják a népet, hogy csak nálunk, kedves képviselőtársaim, 70 darab rendőr áll, milliárdokra megy a fizetésük az állam terhére, a dolog tehát nem kivánatos. (Klárik Ferenc: A fele is elég volna!) Elég volna 12 is én szerintem. Most tehát, képviselőtársaim, azt mondom én maguknak a legjobb akarattal, hogy együttesen beszélgethetünk mi ezekről a dolgokról és a legjobb akarattal szolgálatot tehetünk ennek a szerencsétlen nemzetnek, de nem roszakarattal kezelve a kérdéseket, hanem együttes jóindulattal meggyőzve a kormányt, hogy ezt, meg ezt igenis, meg keli tenni. Én sokat hallok, kedves képviselőtársaim, a zalaegerszegi dologról. Én ott voltam, én láttam azt. (Meskó Zoltán : Csak látogatóban! — Derültség half elől.) Higyjék meg nekem, hogy ha mi összefogunk, jóakarattal mindent meg tudunk csinálni. Példának ideállitom, hogy minálunk is épen ugy megvolt a veres tábor, mint másutt, de én egyetlenegy embert sem hagytam a börtönben, mind kiszedettem őket kisgazdatársaim s az én református papjaim segítségével a biróság kezéből s ma ezek az emberek tisztelettel meghajlanak előttem. Tehát csináljuk jóakarattal a dolgot és akkor meggyógyíthatjuk a bajt. Mivel pedig ez a szükségkölcsön, illetőleg az erre vonatkozó javaslat itt van, kell hogv az államot kisegítsük. Természetes, mi kisgazdák ezt a javaslatot azzal a kikötéssel szavazzuk meg. hogy a létminimumot felállítjuk 100.000 koronáig (Meskó Zoltán: Helyes!), hogy a 100.000 koronán aluliak, azok a kisexiszteneiák, akiknek úgyis elég bajuk van. akik úgysem tudnak fizetni, határozottan mentesittessenek. A javaslatot elfogadom. (Helyeslés, éljenzés és taps jobb felől. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik! Csík József jegyző: Eckhardt Tibor! (Nincs itt!) Elnök : A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Következik? Csik József jegyző: Várnai Dániel! Várnai Dániel: T. Nemzetgyűlés ! Tegnap felszólalt Ernszt Sándor t. kéoviselőtársam beszédét nem tudom néhány megjegyzés nélkül hagyni. Én ugy veszem észre, hogy az igen t. keresztény gazdasági pártban nagy hullámzást, a kelletlenségnek bizonyos érzését idézte elő Czettler Jenő képviselőtársunknak az az alapos, az az igazságos és általános éles bírálata, amelyben a kormány gazdasági és pénzügyi politikáját részesítette. Ez a támadás, — mert egy erőteljes, elismerem: objektiv támadás volt az egész kormány ellen, — talán bizonyos helyesbítésre szorult a keresztény gazdasági párt részéről és valószínűen ezért történt tegnap Ernszt Sándor képviselőtársunk felszólalása. Ernszt képviselő ur továbbfolytatta a támadást, mert hiszen ugy látszik, ezzel a kormányt támadó támogatással összeférőnek tartják azt, hogj

r a támadást továbbfolytassák. Ernszt képviselő ur mindenesetre megtette azt, hogy támadásának frontját csupán Kállay volt pénzügyministerre korlátozta, Kállay volt pénzügyminister pénzügyi politikájára szorította össze. A játék azonban még így sem fair, a játék még igy sem kifogástalan, hiszen tudjuk, hogy Kállay pénzügyminister csak személyesen távozott el — de még személyében sem egészen — szelleme, politikája és az az egész pénzügyi moralitás pedig, amely itt esztendők során át műkö:

. évi március hó 12-én, szerdán. dött és rombolt, ma is él, tovább folytatódik a kormány megmaradt tagjainak a kezén és intézkedésein keresztül. Ernszt képviselő ur még e megszükitett támadási fronton keresztül is az egész kormányt támadta meg. (Meskó Zoltán: Kormánypárti beszéddel!,) A legnagyobb meglepetéssel hallottam azután konklúzióját, amely az volt, hogy a napirenden levő javaslatot elfogadta. Hát, t. Nemzetgyűlés, az őszinteségnek ekkora hiányával nem lehet javítani a helyzeten. Azok a pártok, vagy azok a képviselő urak, akik ismerik a helyzetet, akik teljes tudatában vannak annak, hogy itt pénzügyi és gazdasági téren mi történik, akik nemcsak tudják, hanem itt a nemzetgyűlésen fel is sorolják és erőteljes vagy kevésbé erőteljes kritikában is részesitik a hibás intézkedéseket, azok anélkül, hogy biztosítékot kaptak volna arra, hogy ez a politika meg fog változni, vagy hogy ebben a politikában bizonyos enyhülés fog történni, beszédük végén előállanak azzal a kijelentéssel, hogy a javaslatot pedig megszavazzák. (Meskó Zoltán: A fő az, hogy otthon olvassák az emberek, hogy ők ellenzékiek!) T. Nemzetgyűlés ! _ Aki a hibákat ismeri ós elmondja, az ismerje a konzekvenciákat is. (Hegedűs György: Ez nem bizalom kérdése, ez nem indemnitás! Itt a valorizációról van szó!) A kormányt együtt, vagy külön-külön igyekeznek eltávolítani, de ugy, hogy elmondják bírálatukat és végül kijelentik, hogy a kormány javaslatait pedig megszavazzák! így nem lehet segíteni a dolgon. (Friedrich István: Négy éve mindig igy van! — Meskó Zoltán: Szeretnénk a kormány álláspontját ismerni, mit szól ezekhez a beszédekhez? — Hegedűs György: Nem erről van szó! — Meskó Zoltán: De igen!) Körülbelül ebbe a kategóriába sorolható Csontos Imre képviselő ur beszéde is. Ezt azonban már megszoktuk; a kisgazdapárt részéről különösen megszoktuk azt, hogy ismeri a bajokat, szónokai azokat itt a nemzetgyűlés fórumán el is mondják és a vége az erős és kevésbé erős bírálatoknak az, hogy a kormányt szavazataikkal mégis támogatják. Én tehát azt hiszem, hogy Csontos képviselő ur felszólalása több megjegyzést nem is igényel; Csontos képviselő ur legfeljebb azt veheti tudomásul, hogy mindazok a bajok, amelyeket ő is ismer, amelyeket itt az imént fel is sorolt, nem fognak eltűnni, nem fognak még csak megjavulni, vagy enyhülni sem, mert nem is enyhülhetnek, nem is javulhatnak meg ugy, ha e bajok forrását: a kormányt ők maguk is támogatják. T. Nemzetgyűlés! Ezzel a kis kitéréssel rátérek a nemzetgyűlés elé került kérdés tárgyalására. Ezt a kérdést, amely most a jó és helyes megoldásnak parancsoló szükségességével került elénk, elsősorban természetesen a dolgozó néposztályok szempontjából vizsgálom és bírálom. Meg kell ezt tennem azért is. mert a szanálási akció keretében mindenütt, ahol a legyőzött államokban ezeket az akciókat lefolytatták, vagy ahol még most is folynak, a munkásosztály érdekeinek szolgálata igen szomorú, sötét képet mutat. Ausztriáról annyit tudok, hogy a népesség ott is küzködik a drágasággal, de könnyebben küzd vele és könnyebben el is viselheti, mert ott a dolgozók szociálpolitikai védelmében is KözépEurópában majdnem legmesszebb mentek el. Németországban a szociálpolitikai védelem tekintetében nem rosszabb a helyzet, mint Ausztriában, de a szanálási akció, amely ott már esztendők óta folyik a_ munkásosztály részére mégis igen ínséges, majdnem tűrhetetlen helyzetet teremtett. Ott az történik, hogy csak a kapitalista gazdálkodás akar meggyógyulni a szanálás során, A kíipita-*