Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-254

À flcnizeigyuiês 254. illése 1924. évi március hó 12-én> szerdán. szőr felhoztuk azt, bogy gazdasági eszközeinket, a jószágtartásunk fejlődéséhez, annak elősegitésebez szükséges eszközöket a pénzügyi kormányzat adja meg. Az államkincstárt megkárosítani nem akarjuk, sőt elősegiteni akarjuk azt olyan tételekkel, amelyeket a magyar pénzügyi kormányzat negyven évi sürgetés ellenére soha fel nem ismert. Jószágtartásunk megbénitásával milliárdokra menő kára van a köznek, elsősorban pedig a fogyasztó közönségnek. Mert miért csodálkozunk azon, ha esetleg jószágtartásunk nem fejlődik és minden drága? Ha termelhet a kisgazdatársadalom, akkor szaporodik, akkor a megélhetés könnyebb és ebből határozottan mindenkinek haszna van. Magának a kincstárnak — egyenesen kijelentem, — milliárdokra menő kára van abból, hogy a kisgazdák terményeit ipari terményekké átváltoztatni nem engedi. Milliárdokra megy ez a kár és én nem tudom kigondolni, hogy a pénzügyi kormányzat ezt nem látja be, hanem ellepi Magyarországot finánccal, őrizteti a fináncokkal a nagytőke vagyonát, védi a nagy exportot, ellenben a kisexiszteneiákat nem igyekszik felsegiteni. Nem szeretek arról beszélni, mert szinte már unalmas előttünk az a dolog (Zsirkay János : Csak beszéljen róla minél többet, az ország nagyon Örül annak!), hogy nem látja a kormány a helyzetet. Amikor én mint kisgazda megetetek a jószágommal egy mázsa tengerit, akkor az államkincstár a mai pénzérték szerint minden mázsa tengerinek elfogyasztásánál 50.000 korona kárt vall. Ez olyan tiszta, mint a nap és még sem akarja ezt az államkormányzat megérteni. (Gr. Hoyos Miksa: Hogyan van az?) Szinte pirul az ország, ha ezt többször kell hangoztatnom. Az alföldön a jószágtartás nehéz, mert száraz esztendők vannak majdnem évtizedeken keresztül. Hogy tartottuk el itt ezelőtt a jószágot? ügy, hogy minden hónapban meg volt engedve egy kisgazdának egy bizonyos lisztes anyag kifőzése. Ennek moslékjával tartottuk el a jószágot. Ha most háromszázezer korona egy mázsa tengeri, amelyet meg kell etetnem, ennek harmadrészét oda kell adnom az államkincstárnak illeték gyanánt, ő tehát százezer koronát vágott zsebre ós még akkor is kijövök. (Gr. Hoyos Miksa: -Nem igy van!) Bocsánatot kérek, ez igy van! (Meskó Zoltán: A két szárny összecsap!) Ezt bebizonyitom mindenkivel szemben. (Gr. Hoyos Miksa: Hol adod el azt a sok szeszt? — Csizmadia András: Az ő baja, hogy mit csinál a szesszel!) A nagytőkének joga van a szeszgyárhoz és joga van (Kuna P. András: Féltik az ipari szeszfőzdéket !) a szeszgyár háta mögött 300—400 darab marhát hizlaldában tartani és nekem sa milliónyi kisgazdának nincs annyi jogom, hogy két darab jószágot eltartsak az istállóban annak a szesznek cefréjével, amely nem kerül a piacra. (Zaj a középen.) Képviselő ur, addig nem beszélek, amig ide nem figyel, mert nem akarok hiába beszélni. (Őrl'fy Imre: ügy vau! Meg kell győzni!) fin meg akarom győzni a képviselő urat. Amikor az államhatalom a kisgazdának megengedi három métermázsából a szeszfőzést, ennek mosléka egy télen át két darab ló és egy tehén számára elég» De azonkivül nem kell a 40—60 liter pálinka is a kisgazdának? Vagy a kisgazda köteles a nagy zsidógyárak vagy mindenféle szeszgyárak rossz, elrontott szeszét fogyasztani, amelyet nem mondom, mivel kavarnak fel a sarki boltban ? ! Mi volt a régi világban ? A gazda benső baráti testvéries együttélésben volt a cselédjével, mert a cselédjét mindennap megkínálhatta legalább egy kis pohár pálinkával. Ma ez megszűnt. Magyarul mondva, elzárkózva kénytelen élni az államkormányzat helytelen politikája miatt az a milliónyi kisgazda a cselédjével szemben, mert ez a kíméletlen pénzügyi politika negyven esztendő óta nem engedte meg a szeszfőzést. Mi ez? Ha van égbekiáltó bűn a nap alatt, ennél égbekiáltóbb nincs. Miért szőrit bennünket, millió kisgazdatársadalmat a sarki zsidó büdös pálinkájára?! Nem akarom ezzel a zsidót bántani, mert ebben a kormányzat bűnös. Az államkormányzatnak a zsidó csak eszköze, aki eladja azt az úgynevezett ronda italt, amit utálattal lehet nézni, amikor cséplóskor ki kell vinni a munkásnak, annak a munkásnak, aki száraz kenyéren és hideg vizén hányja a kévét a gépbe. Azt hiszem, a képviselő ur is tudja, mint gazdálkodó ember, hogy a munkásnak valamit adni kell. (Gr. Hoyos Miksa: Tudom!) Annak nincs egyebe a száraz kenyérnél és a mai viszonyok között még csak szalonnája sincs. Ha a gazdának egész télen át csak három csapat pálinkát engedne a pénzügyi kormányzat, legalább tudna adni egy porciót belőle kóstolóba a cselédjének, aki igy látná, hogy a gazdája becsületes, jó szándékkal van iránta. Ettől kellett a magyar gazdatársadalmat negyven esztendő óta megfosztani a bűuös, a mindeneknél bűnösebb pénzügyi kormányzatnak* Ezt innen a kormányzópártból kell megmondanom, nem tehetek róla. (Helyeslés half elöl.) Tanulja meg a pénzügyi kormányzat, hogy itt millió kisgazda él, aki akar élni becsülettel és az országnak hasznára akar lenni. Akkor azután tűrnünk kell a vidéken, hogy tőlünk, akiknek a magyar alföldön borunk nem terem, még azt a kis szeszt is irigylik, amely lehetővé tenné, hogy ne a zsidó boltban vegyük a szeszgyárak által készített pálinkát, és nem akarják a jószágtartásunkat sem megkönnyiteni azáltal, hogy megengednék, hogy legalább azt a _ cefrét etethessük meg, mert a cefre többet ér a jószágnak, mint ha egy mázsa tengerit megeszik. (Kuna P. András: Orvosság!) Ezt akartam megmagyarázni- Életemben hála istennek józan életet éltem, senki engem iszákosnak nem látott, de nyomatékosan mondom, olyan bűnös intézkedés ez, amelynél bűnösebbet a kisgazdatársadalomra nézve még nem láttam. Ott van azután a másik baj. Kínlódnak pár száz palánta dohányért. Vasárnap nálunk már publikálták a rendeletet, hogy egyetlen egy tő dohányt sem engednek termelni ebben az esztendőben. (Hegedűs György: Az entente csinálja! — Beck Lajos: Halljuk a szónokot!) Jó, hogy a képviselő ur felhozta, hogy ezt az entente csinálja. Bocsánatot kérek, én már régen megmondtam, hogy agrár államban nem lehet helyes és józan gazdasági politikát csinálni bankemberekkel, és ugy hallom, hogy az entente megbizottai is csupa bankemberrel vannak körülvéve. Nagyon sajnálom, hogyha ez igy igaz, hogy az óriási gazdatársadalom, az agrártársadalom nincs abban a bizottságban képviselve. Nem állítom, hogy ez igy igaz, de én igy hallom. De ha ez igy igaz, ezt nem szabad a nemzetgyűlésnek eltűrni, mert az entente-bizottság mellett az agrár társadalom legalább néhány képviselőjének is ott kell lennie. (Felkiáltások balfelől: Kisgazda?) Nem kisgazdára gondoltam, hanem arra, hogy hívjanak oda egy agrár szakembert. (Zaj.) De hogyan képviselhetne bennünket a bankember? Hivják azt a bankembert akárkinek, legyen a legbecsületesebb, a legtalpraesettebb ember, az agrár érdekeket nem ismeri, nem is ismerheti. Amikor itt vagyunk és politikát kell csinálnunk az ország számára, akkor olyan politikát tessék inaugurálni, amely megfelel az ország közvéleményének és gazdasági érdekének. (Helyeslés balfelől.) Most itt van a tavasz és itt vannak az építkezések. Az építkezést meg kellene kezdeni,