Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-253

%i A áe-mzeigyülés 253. ülése 192hogy alakul a statisztika világánál Csehországnak ez a kutyaszorítója, amibe belekerült. Hivatalos cseh adatok alapján beszélek. A csen kivitel 1923-ban eisősoroan Ausztriával szemben áll. Oda kivittek 2639 millió aranykorona értéket. Azután körülbelül ilyen összegben, több mint 2 milliárd cseh korona értékben Németország jön, harmadik helyen jön Anglia, negyedik helyen jön Magyarország, az ötödik helyen jön Amerika és csak messze hátul, a hatodik és hetedik helyen szerepelj Szerbia és Románia és csak azután a legutolsó helyen a cseh politika atyamestere, Franciaország. Mi ennek az oka 1 A mman-államok nepeneK kuiturnivója nem olyan magas, hogy egy európai ipar kulturcikkeinél a Balkán jó piac lehessen. Megszövi az a szerb asszony az nra ruháját otthon is, nem szorul rá a brünni posztóra. Franciaország pedig — pláne mai pénzügyi nehézségei között — kénytelen prohibitiv vámokkal védeni saját iparát és saját valutáját. Ez a külkereskedelmi mérleg gondolkodóba ejthetné a francia diplomáciát, mert nem sok fantázia kell hozzá, hogy megállapítsa belőle azt, hogy az első állam, amelyik egy európai súlypróba esetén hűtlen lesz Franciaországhoz, Csehország lesz. Miért? Azért, mert jelenlegi politikája homlokegyenest ellentétben áll gazdasági érdekeivel. Rákfenéje az egész cseh imperialista politikának ez a belső ellenmondás, amely mai politikája s vitális gazdasági és szociális érdekei között fennáll. A mi kedvező külkereskedelmi helyzetünk abban áll, hogy mi itt, a Duna völgyében kulturigényekkel biró, tehát, igenis, becses importterület vagyunk. Ez olyan gazdaság és külpolitikai fegyver a kezünkben, amelyet helyes politikával ki lehetne használni, mert Európa mai lezüllött ipari helyzetében, melyet az amerikai konkurencia is fenyeget, az összes európai ipari államokra nézve nagy beccsel bir még csonka voltában is az a középeurópai Magyarország, amelybe való bevitelért konkurálni még politikai koncessziók árán is érdemes. Természetesen a magyar kormánynak ezt a gazdasági fegyvert ki kellene tudni használni. Mit látunk ezzel szemben? A csehek, akikre nézve életkérdés, hogy velünk gazdaságilag megegyezzenek, olyan tömegű árut hoznak be Magyarországba, hogy külkereskedelmi mérlegünk egész passzivitása csak akkora, mint amekkora többletet épen Csehországból behoznak, vagyis a cseh import okozza kereskedelmi mérlegünknek 82 millió aranykoronát kitevő egész passzivitását. Ezzel szemben mit látunk? Azt, hogy a magyar kormány még anynyit sem tudott elérni, hogy a csehek egyetlen cikkünknek, amely Csehország felé gravitál — mert a többire mindenütt máshol van piac — a bornak 6 koronás arany vám ját a felére szállítsák le, amit az összes más európai államoknak, még Portugáliának is köncedáltak, csak pont Magyarországnak nem, melynek piacára Csehországnak a legnagyobb mértékben szüksége van. Ennek ellenére, mintha nem tudom mi lelte volna a magyar kormányt, minden más államnak nyújtott kedvezményen túlmenően a velünk barátságban lévő Olaszországén és Angliáén is behozatali kedvezményeket ad a cseheknek. Nézzük csak a külkereskedelmi mérleg adatait. Olaszországgal szemben a legutóbbi évben ugy megjavult a kereskedelmi mérlegünk, hogy bár Olaszországnak behozatala L évi márctuii hó 11-én, kedúeth Magyarországba 15 millió aranykoronáról ÍÖ millióra emelkedett, viszont kivitelünk Olaszországba 14 millióról 42 millióra ugrott fel, tenat 300 százalékkal külkereskedelmi mérlegünk javult meg Olaszországgal szemben. Angiiára vonatkozó idevágó adataink még érdekesebbek. Angliának bebozataia ugyanis Magyarországba a két legutóbbi, évben 17 millió aranykoronáról 9 millióra esett le, Angliába való kivitelünk pedig 5 millió aranykoronáról felugrott 11 millió aranykoronára, minek következtében 1922-ben kereskedelmi mérlegünk Angliával szemben 11 millió korona passzivát mutat fel. Az elmúlt évben már mi vagyunk aktivok Angliával szemben 2300 aranykoronával. Mi tehát két, irántunk politikailag barátságos államot hátratoltunk, ellenben előretoltuk Csehországot, mellyel szemben kormányunk még azt se mtudta kivívni, hogy az összesen 300 millió aranykorona értékű behozatal ellenében a borvámot felére szállítsa le, mint ahogy még a kis Portugáliának is leszállította. Ha kormányunk csak egyenlő mértékben nyújtana, a különböző államoknak kereskedelmi kedvezményeket, ha helyes pénzügyi politika mellett kitartása lenne egy-két évig, ameddig a külföldi kölcsön kérdését és a vele együtt természetszerűleg felvetődő jóvátétel kérdését kitolhatná, mig a politikai atmoszféra Európában megjavul, akkor Csehország kénytelen lenne belső politikai, szociális, kereskedelmi és pénzügyi viszonyainak nyomása alatt nekünk gazdasági engedményekért politikai engedményeket tenni; legalább is a trianoni békében részünkre biztosított két kardinális jogot és pedig a velünk szomszédos, kompakt magyar területek visszacsatolását és a szétszórtan élő magyar kisebbségek jogainak tiszteletben tartását fo lehetett volna igy, gazdasági fegyverekkel és eszközökkel Csehországtól szorítani. Azt mondtam, hogy helyes pénzügyi politika segélyével várni kellett volna a külföldi kölcsönre addig, amig a külpolitikai atmoszféra kedvezőbb lesz Magyarországra nézve. Mondhatom, szerencsétlenebb pillanatot, mint a mostanit, melyben kormányunk a külföldi kölcsön kérdését felvetette, választani nem lehetett. Hiszen most a legélesebb a francianémet ellentét, a német jóvátételi kérdés kapcsán most alakul ki valami uj rendje a világnak. Angliában, Amerikában, Németországban, Franciaországban, ezekben a, nagy államokban csak ug*y gomolyognak ezek a nagy kérdések. Franciaországban ma r elleneznek minden koncessziót Magyarország' részére, mert attól félnek, hogy ez precedenst fog képezni a német jóvátételi kérdésben. De azért is ellenez Franciaország Magyarország részére minden koncessziót, mert abban az illúzióban él, hogy szükség^ esetén a kisentente és elsősorban Csehország támogatni fogja őt. Tehát ma Parisban minden Magyarországnak nyújtandó koncesszió lehetetlen. Azt hiszem, ez olyan primitiv külpolitikai igazság, hogy azt még a magyar külpolitikának is számitásba kellett volna vennie és figyelmeztetnie kellett volna már előre pénzügyi és kereskedelmi kormányzatunkat arra, hogy ugy alakítsa, ugy irányítsa Magyarország pénzügyeit, hogy ne a legrosszabb időben legyünk kénytelenek végigkolduhii Európát és ellenségeinkei hogy segítsenek ki bennünket pénzzel. Ki kellett volna várnunk és böjtölnünk erre a legkedvezőbb időt, amire pedig, hogy megvolt az erőnk, megvolt a képességünk, azt beszédem során már kimutattam. Csák ideje-