Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-253

À nemzetgyűlés 258, alèse 1924. Csehországban tehát az uralmon lévő eseb politika egy kisebbségre támaszkodik, a többségben lévő nemzetiségek elnyomása céljából. Bár a eseti népnek átlagosan jó kultúrája van és bár közgazdasági és pénzügyi szempontból kiváló kvalitásai vannak, ugy látszik, eggyel nem rendelkezik : a politikai asszimiláció képességével, pedig' ez első feltétele a nagy állam alakításának. Látjuk, hogy nemcsak a magyarokat, nemcsak a szepességi és égerlandi németeket, de az u. n. felszabadított tót testvéreket sem tudták érzelmileg magukhoz láncolni, sőt a nagy csehszlovákiai küzdelmek közepében épen a tótok állanak, akik a csehekkel szemben követelik a pitsburgi egyezményben biztosított autonómiájukat s védik az ezeréves magyar uralom alatt megőrzött és a cseh uralom alatt féltett nemzetiségüket. Ez az oka annak, hogy a múlt évi választásoknál a szavazatok 87 százaléka az autonómista ellenzéki pártokra esett, bár 100.000 főnyi cseh hadsereget hoztak le FelsőMagyarországba s e hadsereg tagjainak 24 óra alatt szavazati jogot adtak és mind leszavaztatták Őket. És mi történt Î Az, hogy a kormány csapatai nem a kormányt támogató szocialista pártra hanem az ellenzéki kommunista pártra szavaatak le. A politikai bajokon felül sokkal nagyobbak a Cseh-Szlovák Köztársaság belső közgazdasági bajai. Rá kell mutatnom és meg kell győznöm az örökké reszkető, eiterázó, nem tudom mitől mindig ijedező magyar kormánypolitikát és a magyar publikumot arról, hogy gazdasági és pénzügyi szempontok miatt Csehországra nézve százszorta akkora a velünk való barátkozás értéke, mint ránk nézve az ő barátságának értéke. (Ugy van! ügy VOM! a halközépen.) Ke feledjük el azt, hogy Csehország közgazdasági szempontból felfordított piramishoz hasonló. Csehország örökölte az osztrák-magyar monarchia nagyiparának háromnegyed részét. A nehéz ipar mind Csehországban volt, Csehország tehát közgazdaságilag kizárólag exportra épített ipari állam, tehát a legkényesebb helyzetben levő állam. Egy agTikultur állam, vagy egy állam, amelyiknek magának van ipara és mezőkazdasága, politikailag teljesen független, de a,z olyan ipari államnak, amely csak exportjával tudja eltartani sok milliónyi lakosságát, igyekeznie kell a politikát közgazdasági érdekeivel és kereskedelméA^el mindig összhangba hozni. Lássuk meg, hogy ez az r Összhang menynyire van meg a cseh politikában. Ezt nekünk magyaroknak és elsősorban a magyar külpolitikának nagyon is figyelembe kellene venni. Azt látjuk, hogy annak a cseh iparnak, amely ott visszamaradt Csehországban, a közös vámterület idejében egyetlen biztos elhelyező piaca Magyarország volt, még- pedig az a magyar agrikultur sikvidék, amely a tulajdonképeni mai csonka Magyarországot alkotja. Ez volt az oka azután annak, hogy bár mi tulajdonképen még ma is szinte vamháboruban vagyunk Csehországgal, majdnem annyi a csonka, kis Magyarországba való kivitele Csehországnak, mint az ő kebelbarátaihoz, Nagy-Szerbiába és Nagy-Romániába összevéve. Az újonnan ^ alakult cseh köztársaságnak ez az eredendő hibája okozza azt, hogy ott az utolsó években katasztrofális ipari, pénzügyi és szociális krízis van. Gyárainak legnagyobb része félerővel dolgozik vagy be van csukva és az üzem szünetel, takarékjai, pénzintézetei egymás után buknak meg. évi március hó ÍJ-én, kedden. S53 A prágai kereskedelmi törvényszék jelentése szerint a múlt évben 2698 iiizolvencia és 480 csőd volt. Ne feledjük, hogy a eseb állami büdzsét milliárdokkal terhelik meg a munkanélküli segélyek, tehát Csehország még ma is ott tart, ahol Magyarország a Károlyi-forradalom idejében, hogy tényleg munkanélküli segélyeket ad. (Zsirkay János : A felvidéki ipartelepek mind megszűntek !) Arról mindjárt beszélek. A büdzsének nagyon érdekes tételei van nak. A régi Ausztriában egy fejre, egy lélekre 12 aranykorona hadiköltség jutott, Csehországban 178 aranykorona hadiköltség jut egy fejre. Az imperializmus fentartása tehát igen drága a cseh népnek. Nem érdektelenek diplomáciai költségei sem. Ha összehasonlítom régi büdzséink alapján a két tételt, ugy azt látom, hogy Ausztria diplomáciai célokra fejenként 38 aranyfillért költött, Csehország pedig 2 aranykoronát költ. Az a külföldi propaganda, amely a belső bajokat és hibákat el akarja burkolni, ugy látszik, nagyon drága a cseheknek. (Zsirkay János : Szóval csehül állanak !) Semmi okunk nincs tehát arra a politikára, amit a magyar kormány az utóbbi időben követ, hogy kényre-kepvre megadjuk magunkat közgazdaságilag és politikailag is a prágai imperialista politikával szemben, amely nagy betegségben szenved maga is. Különösen érdekes, hogy ez a homokra épitett imperializmus, amikor elvesztette a magyar síkvidéki piacot, hogyan akarta azt pótolni. Testvériség címén annektálták a Felvidéket, Ott le akarták borotválni az összes ipartelepeket és az évszázados, felvidéki ipart tönkre akarták tenni. Mert itten az, amit Magyarországból megkaptak, nekik nem Absatzgebiet volt, nem elhelyezési piac, mert hiszen az volt a hajdani Magyarország egyetlen iparos része, abban tehát a csehek konkurrenciát kaptak. A cseh imperializmus előtt így két ut áll: vagy megegyezni Magyarországgal és biztosítani a magyar fogyasztópiacot politikai, gazdasági és pénzügyi koncessziók révén, vagy nekikmenni és ahogy a csehek mondják: dezindusztrializámi a Felvidéket. Ezt megpróbálta a cseh imperializmus. Megpróbálta pénzügyi politikával, -— a hiteleket bevonta — megpróbálta tarifapolitikával, amely kedvezett a felvidéki iparoknak és szállításoknak, és megpróbálta adópolitikával, mert ötször akkora az adókulcs ma a Felvidéken, mint Csehországban. Azonban mi lett ennek a következménye ? Az, hogy érzelmileg, belsőpolitikailag a eseb imperializmus már ervesztette a Felvidéket. Megmutatták ezt a tavalyi választások. Képviselőválasztást már nem is mer a prágai kormány kiirai, mert fél, hogy a Felvidéken a képviselőválasztásnál még nagyobb csatavesztést fog az imperialista politika szenvedni. Tudják ezt a cseh közgazdászok is. Különösen érdekesek Hotowetz volt cseh kereskedelmi ministernek e tárgyú felolvasása és cikkei, amelyekben a sorok között nyíltan beismeri, hogy a belső ellenmondás a cseh imperializmus és a cseh indusztrializmus között döntésre kell hogy vigye majd Csehország politikáját jobbra vagy balra. A cseh politikának ez a belső betegsége nagyon > érdekes a statisztika megvilágitásánál. Azt mondhatná valaki, hogy vigyék ki a cseh iparcikkeket Romániába, Szerbiába vagy Franciaországba az ő barátjaikhoz. Lássuk,