Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-252

%M À nemzetgyűlés 252. ülése 1924 mesterség, hanem külön vagyona a ház, amelyből jövedelmet huz, nem kellene-e elfogadni azt is, hogy a lakók irányában is legyen egy kis jó szive és annyi gondoskodása, hogy ezt a kérdést ne intézze el pusztán abból a szempontból, hogy leromlott a korona. A korona leromlott, drágább lett az élelem, de nem emelkedett a munkabér, és a munkabér és az élelem között még sokkal nagyobb differencia van, mint a háziúr helyzete és a drágaság között. Ez azonban ugy látszik, nem képezi a minister ur gondoskodásának tárgyát. Ezt az egész pénzügyi tervet arra épi tik fel, hogy a belső kölcsönt, amelyet későbbre terveztek, már most megcsinálják. S ezt a belső kölcsönt arra az adózási rendszerre épitik fel, amelyről már kimutatták itt, hogy az adminisztrációja rossz, hogy különösen kisebb városokban, de Budapesten is előbb behajtja a szegény emberektől az adót, mint a vagyonosaktól, amelynek adminisztrációjában szintén van protekciós rendszer és módszer, s mely adózási rendszer nem alapszik a közteherviselés legminimálisabb igazságosságán sem, mert nincs meg benne a progresszivitásnak az a mértéke, amely ezt legalább megközelitené. Az az adózási rendszer, amely ma ebben az országban uralkodik, amúgy is nags'on nyomorúságos helyzetet teremt, mert a közvetett adókból vannak az államnak legnagyobb bevételei, s a közvetett adók azok, amelyek igen sok vonatkozásban a dolgozó rétegeket sújtják leginkább, és minél szegényebb az ember, annál nagyobb mértékben sújtják ezek az adók. Ez köztudott dolog, csak a forgalmi adóra, egyes fogyasztási cikkek adójára és illetékére kell gondolnunk. Köztudott dolog, hogy minél szegényebb valaki, annál kevesebbet tud vásárolni és előre sohasem tud vásárolni. Mire a munkás szombaton megkapja az egész héten át megkeresett munkabérét, akkor a pénz vásárlóértéke már kevesebb, mint hétfőn volt, amikor dolgozni kezdett, akkor már kevesebbet kap érte s azért csak apró részletekben tudja beszerezni szükségleteit. A forgalmi adó pl. annál többször jelentkezik, minél apróbb részletekben szerzi be valaki a szükségleti cikkeket. Aki nagyban tud lisztet, cukrot, zsirt venni, aki kellő időben tudja beszerezni azt, amire szüksége van, mindig bizonyos előnyhöz jut. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A munkások, a dolgozók legnagyobb része ezt egyáltalában nem tudja megtenni, mert erre nincs módja. Ezek az adók tehát amúgy is a fogyasztóra hárulnak át. Bemutatok itt azonban egy példát a kereseti adóra nézve is. Ha a magyar munkások kereseti adóját összehasonlítjuk az osztrák munkások kereseti adójával, akkor megállapíthatjuk, hogy a magyar munkások — akiknek munkabére csak negyedrésze a bécsi munkabérnek és akiknek az élelmiszereket ma már ugyanolyan áron kell megfizetniök, mint a bécsieknek — sokkal nagyobb arányban vannak megadóztatva, mint a bécsi munkások. A kereseti adó nálunk a hetifizetéses alkalmazottaknál 50.000 koronánál kezdődik, a havifizetéses pedig 200.000 koronáig adómentes. Bécsben a hetifizetéseknél eddig 184.618 korona volt az adómentes létminimum, ezt március elsejével felemelték 253.690 koronára, tehát 253.690 korona hetikeresetig nem adóztatják meg az alkalmazottakat. Ezzel szemben nálunk már 50.000 koronán felül adóznak a munkások. Az adómentes létminimum tehát Ausztriában ötször akkora, mint Magyarországon. Ausztriában 502.000 koronától 634.000 korona hetikeresetig 1% a kereseti adó; ezzel szemben nálunk 500.000 koronától 555.000 koronáig 6000 korona és 600.000 koronáig már 20.000 korona a kereseti adó. Ugyanilyen nagy az eltérés a havijavadalmazásnál. évi március hó 7-én, péntekért. Amig nálunk 200.000 korona a létminimum, Ausztriában az eddigi 800.000 koronás létminimum helyett 1,990.360 korona a létminimum. Az Ausztriában alkalmazott fizetéses munkás és magánalkalmazott az 1,900.000 koronás havifizetés után l"/o kereseti adót fizet és 2,747.000 koronáig 2%-ot. Ezzel szemben nálunk kétmillió havi keresettel bíró alkalmazott havi 500.000 koronát, 2,800.000 koronás kereset után pedig 120.000 korona kereseti adót fizet. Ausztriában adómentes a túlkereset, a vasárnapi külön munkakereset, a borravalóból származó kereset, és a mellékkeresetből származó jövedelem csak évi 7,200.000 koronán felül van megadóztatva. Ebből is látszik, hogy nemcsak a közvetett adók sújtják a dolgozó munkásosztályt nagyon, hanem sújtják az egyenesadók is, amelyeket a munkásoktól behajtanak, mert ezt a munkásoktól levonják minden szombaton a bérfizetésnél. És ezeknél nem lehet eltagadni az adót, mint ahogy például a bankdirektor eltagadhatja, mert a bankdirektor reprezentációs költsége, amely milliárdokra megy egyes bankoknál, nincs megadóztatva, a reprezentációs költség adómentes. Pedig reprezentációs költség címén borzasztó összegeket kapnak épen a leggazdagabb emberek. Itt is tehát a szegény emberek vannak legnagyobb mértékben megadóztatva és ezek a szegény emberek azok, akiket megint csak sújtanak azokkal a terhekkel, amelyeket a kormány itt tervez. Szó volt itt a kivitelről és behozatalról, és ezt Erdélyi képviselőtársunk tette szóvá, amikor az agrárérdekek védelmére tartott beszédet a tegnapi nap folyamán. Én nem akarom ezt sem az agrártőke, sem más tőke szempontjából birálni, hanem bírálom abból a szempontból, hogy a kivitel és a behozatal a kormány kapkodó politikájára mutat; arra mutat, hogy sem általános gazdasági szempontok nem irányították a kivitelt és a behozatalt, hanem leginkább a pénz értéke megtartásának szempontja irányította. Azt láttuk itt, hogy a közélelmezési minister ur kitűnő exportőr lett, (Propper Sándor: Svájcot kitűnően közélelmezi!) és hallottuk tőle, hogy micsoda szép dolgot csinált ö például az elmúlt évben, amikor a koronajavitás céljából kezdték kivinni az állatállományt, ami nagy baj azért is, mert ezzel felverték itthon az árakat, igy felment a zsir ára is. Hallottuk akkor, hogy majd ősszel hoznak be zsirt Amerikából; kiviszik tehát a sertésállományt januáiban és februárban s azután augusztusban és szeptemberben hoznak be zsirt drágábban külföldi valutával. Amikor kivitték a sertéseket, azért vitték ki, hogy külföldi valutát szerezzenek, és amikor kiadják a külföldi árucikkért a valutát, akkor az a valuta már kétszeres vagy háromszoros. Aki el tudta képzelni, hogy ez koronát javit és állandósítja pénzünk értékét, az igen naiv ember lehetett, mert hiszen nyilvánvalóan meg lehetett állapítani azt, hogy ez nem fog a pénzen javítani. Ha mi kiviszünk valamit azért, hogy behozzuk ősszel, egy fél év múlva, amikor pénzünk rosszabb vagy a valuta ára felment, erre az üzletre feltétlenül ráfizetünk. Mi már sokszor beszéltünk itt a drágaságról. A drágasági számadatok nálam vannak, de most nem is akarom azokat itt ismertetni. A drágaság szempontjából nem az a fontos a népességre, hogy vájjon az a hat különböző papir-érdekeltség majd hogyan fogja megállapitani a takarékkorona árfolyamát, hanem az a fontos, hogy mennyi a zsir, liszt és kenyér ára, Ez nagyon fontos probléma, mert hiszen ha a népesség legelemibb szükségletei és életfeltételei sincsenek meg, akkor mit csináljon ez a népesség? Itt csak két dolgot állítsunk egymással szembe: azt a szükségletet, amely kell egy munkáscsalád