Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-252

A mmzeAgyűlés 2b2. illése 1.924 eltartására, és azt a bérösszeget, amely rendelkezésre áll ennek beszerzésére, s akkor látunk egy rettenetes nagy hézagot, amelyet nem lehet kitölteni, de amelynek kitöltéséről feltétlenül gondoskodnunk kell, mert végtére is ebben az országban mégis csak a legértékesebb elem a dolgozó munkásosztály. Azt látjuk például, hogy 1923 december 1-én a heti létminimum 218.907 korona 53 fillér, 1924 március 5-én pedig már 490.133 korona 92 fillér; ezzel szemben az átlagos hetibér 1923 december 1-én a 218.000 koronás létminimummal szemben 92.000 korona, 1924 március 5-ón pedig a 490.000 koronás létminimummal szemben az átlagos bér 185.000 korona. Látjuk tehát, hogy itt olyan hiány van, amely ékesen beszól a magyar dolgozó nép nyomorúságáról, amely világosan fejezi ki azt, hogy micsoda rettenetes nagy szegénység, nyomorúság, éhség és pusztulás megy végbe itt az ország legfontosabb rétege, a dolgozó munkásnép között. Aki ezt nem látja be, borzasztó hibát követ el. A kormány, amely jön a tőkeérdekeltség megvédésével, amely figyelembe vesz különböző szempontokat, nem veszi ezt figyelembe, s a ministerelnök ur felállt a múltkor és azt a kijelentést tette, hogy: önök elmondhatják panaszaikat, de én nem avatkozom bele a magántőke éz a magángazdálkodás dolgába. (Propper Sándor: Gorombasággal pótolják! A vacsorán gorombáskodnak!) Én azt kérdezem, miért avatkozik be abba, hogy kirója az adót, s miért avatkozik be abban az irányban, hogy beleszól minden magánügybe! Azt kérdezem, miért avatkozik be Anglia és Németország, miért avatkoznak be a nyugati államok és miért tesznek intézkedéseket, amelyekkel kényszeritik a vállalkozókat a létminimum megfizetésére! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Farkas István : Egy szempontot kivánok itt megemliteni. Mondja meg nekem a minister ur, miért nem csinálja meg azt, amit megcsinál az osztrák állam, (Propper Sándor: Hol a minister!) hogy pl. az állami szállitásoknál, az állami munkák elvégzésénél kollektiv szerződéseket kötnek és ezekben a szerződésekben kikötik, hogy a vállalkozók kötelesek az illető szakmában megállapított munkabért fizetni! (Propper Sándor: Inkább uj gorombaságokat tanul be ! — Zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek. Farkas István: Angliában és az Összes nyugati államokban elfogadják az állami szállitásoknál ezeket a kollektiv szerződéseket és kikötik a szerződésekben, hogy a vállalkozók a megállapitott szokásos munkabért kötelesek fizetni. Miért nem teszi ezt meg a magyar állam is, miért nincs a magyar államnak is olyan intézménye, amely biztosítaná a_létminimum megállapítását? Már kifejtettem egyszer itt a nemzetgyűlésben, vagy talán többször is, (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) hogy az egész magyar közvélemény arra van felépitve, hogy magánszervek, magánintézmények állapítsák meg a létminimumot, és a magyar állam intézményei még annyira sem fejlettek, annyira sem tudtak haladni, — pl. a statisztikai hivatal — hogy megállapítsák a létminimumot, megállapítsák az árakat és azt a legkisebb összeget, amely a megélhetéshez szükséges. (Esztergályos János: Azt csak a forgalmi adóellenőrök állapítják meg!) Avagy miért nem vesznek fel bérstatisztikát és miért nem ismertetik azt! Elhihetik, hogy rajtunk kivüí még, a Keleten sincs olyan állam, amelynek ne lenne bérstatisztikáp, ahol minden pillanatban ne tudnák a béreket t

a létminimummal összehasonlitani és megnézni, hogy hogyan is él a dolgozó osztály. (Pikier Emil: Még Lengyelországban is megvan már régen!) évi' március hó /'-én, pénteken. 2S5 Hivatkozás történt itt a mezőgazdaságra. Amikor azt halljuk emlegetni, hogy agrárállam vagyunk és amikor azt hallottuk tegnap Erdélyi képviselő úrtól, hogy ők a falu népe érdekében beszélnek, ezzel kapcsolatban engedjék meg, hogy bemutassam, hogy a falu népe a múlt esztendőben négy ós hat filléres napszámokért dolgozott, ebben az évben pedig 8 és 12 filléres napszámokért van lekötve. így néz ki a falu népe. (Szijj Bálint: Nálunk nem! Nálunk részért dolgoznak!) így néz ki annak a szegény falunak a népe, amellyel szintén nem törődnek, amelynek munkabéreiről nincs statisztika. Nem kérdezik, hogy az a kubikusmunkás, aki nem tudott kubikra menni, mert lehetetlenné tették számára a viszonyok, és az a mezőgazdasági cseléd, aki nem jutott aratáshoz, miből él meg. Erre nem gondolnak. (Esztergályos János; Rosszabbul él, mint a kuli! — Vanczák János: Annak legalább rizskásája, meg kukoricája van!) Ha azokat a napszámokat nézzük, amelyeket még az állami birtokokon is fizetnek és ha azokat átszámítjuk, megállapíthatjuk, hogy a műit tavaszszal voltak még 200—300 K-ás napszámok, sőt még alacsonyabbak is, és már ma, tél idején vannak munkások júniusra lekötve 2000 K-ás napszámok mellett szántásra, sőt kaszálásra, aratási munkákra is vannak munkások lekötve ilyen napszámok mellett. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Konvenciót kapnak! Teljes ellátást! — Propper Sándor : Ez az agrárdemokrácia !) Kérem, t. minister ur, én is tudom, hogy konvenciót is kapnak, csakhogy az aratás mellett más munkákat is kell végezniök és ez is hozzátartozik a konvencióhoz, mely mellett 2000 K-ás napszámot kapnak, úgyhogy naponta félkiló kenyérért dolgoznak. Isapibérükért ma félkiló kenyeret tndnak vásárolni, de kérdés, mit kapnak érte júniusban, hova jutunk akkor? Akkor talán nem kapnak érte egy negyedkiló kenyeret sem és ezért kell majd saját kosztjukon a konvencióért a lekötött munkát elvégezni. (Propper Sándor: Ez az agrárdemokrácia! — Könyves Lajos: Zsidó uraságok csinálják! — Propper Sándor: Mind egyforma!— Könyves Lajos: isiem mind egyforma! Nem áll! Vannak becsületes emberek is ! — Esztergályos János: A zsidó eddig csak zsidó volt. Most már uraság is! — Szijj Bálint: Oreság!) Elnök: Csendet kérek. Farkas István: Ha időm lenne hozzá, szolgálhatnék részletes adatokkal, de majd módját fogjuk ejteni, hogy különböző uradalmakból, zsidó, keresztény és papi uradalmakból szerződéseket mutassunk be, melyekből ki fog tűnni, hogy, ha a munkabért aranyértékre számítjuk át, 4 és 6 filléres napszámért dolgoznak ezek a szerencsétlen mezőgazdasági munkások. (Szijj Bálint: Azt hiszem, nem lehet reánk bizonyítani, hogy mi mennyit fizetünk!) Méltóztassanak elképzelni, hogy nálunk a békében sem voltak jó viszonyok, a békében is rosszul fizették a mezőgazdasági munkásokat, elnyomott réteg volt a mezőgazdasági munkásság mindig, de azért 4 filléres napszámok mégsem voltak, mint ma vannak. Ha aranyértékre számítjuk át ezeket a napszámokat, és ha megnézzük azokat a kikötéseket, amelyek júniusra az évi mellékmunkákra szólnak, akkor meg kell állapitanunk, hogy itt rettenetesen rosszak a viszonyok, és elsősorban arra volna szükség, hogy a kormány ezeken segitsen, ezeken változtasson, mert különben lehetetlen állapot következik be, elpusztul, tönkremegy az ország szine-java. Ezzel azonban nem törődnek, ezen nem indul meg senkinek sem a szive. A háziurak, a bankok, azok fontosak, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a bankokat nem szabad bántani, azokra