Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-252

230 A nemzetgyűlés 252. ülése 1924. Ebből a szempontból minden olyan alakulatot, amelynek pénzügyi szétosztó politikája ellenőriz­hető, igy elsősorban a szövetkezeteket nagyon fontosnak tartom. (Ulain Ferenc: Eltalálta! — Pikier Emil: Oly kormányt támogatnak, amely az ellenkezőjét csinálja! — Csontos Imre: Mi tudjuk mi a baj, legyen meggyőződve róla!) Végül át kell térnem a kényszerkölcsön bizo­nyos intézkedéseire is. Mindenesetre nem foglal­kozhatom most oly részletesen a dologgal, mint ahogyan szeretnék vele foglalkozni, hiszen akor­mány még uj törvényjavaslatot fog benyújtani és ez alkalommal talán részletesebben kifejthet­jük véleményünket a kényszerkölcsönről. Egy­pár vezető szempontot azonban pártom megbízá­sából le kell szegeznem. Az első dolog az, amint látjuk, hogy ha a kényszerkölcsönt ilyen váratlanul és ilyen hirte­lenében hajtják végre, az a veszedelem fenyeget, hogy ez pénzszűkét fog előidézni a pénzpiacon, (Pikier Emil: Már megvan az óriási pénzszűke!) fenyeget az a veszedelem, hogy a tavaszi mező­gazdasági munkák megkezdésére sem lesz meg a gazdaságoknak a forgótőkéjük és mindig elis­merve azt, hogy a kormány kényszeritve volt erre a szükséges és elodázhatatlan intézkedésre, mégis meg kell mondani, hogy a gazdákra nézve ennél rosszabb pillanatot nem is választhatott volna, mint a mostani időt, mert tudjuk nagyon jól, hogy a gazda már értékesítette minden ter­ményét és nagyon messze van még attól az idő­ponttól, különösen a kisgazda, aki tejértékesitéssel, nagyobb arányú tehenészettel nem foglalkozik, hogy pénzhez jusson. (Pikier Emil: Csontos bácsi igenlően bólogat! Akkor miért támogatja a kor­mányt? — Csontos Imre: Ez igy van, ezt bizo­nyitom, mert érzem és tudom! Van olyan lelki­ismeretem mint másnak! Vagy van esze az urnák, vagy nincs! — Zaj balfelöl.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak csendben maradni! (Csontos Imre: Van bennem is annyi lelkiismeret a fajom iránt mint magában!) Csendet kérek! (Pikier Emil: Akkor miért nem lép ki !) Pikier képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék csendben maradni! (Csontos Imre: Tihozzátok menjek? Tihozzátok csak nem megyek!) Csontos képviselő urat rendreutasitom! (Rothenstein Mór közbeszól.) Rothenstein képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Czettler Jenő: A kormány feladata lesz, hogy a pénzszűkét orvosolja, ahogy tudja, különösen a falut érdeklő kölcsönökkel a fizetési határidőnek nem is oly nagyon sok, csak egypár hetes kitolásá­val, hogy ne egyszerre jelentkezzék a pénzpiacon az egész kölcsönszükséglet, hanem megosztva az egyik előbb, a másik később, hogy közben a be­vont pénzmennyiség ismét forgalomba kerüljön, mert különben a gazdasági munkák megakadnak* Nagyon szerettük volna tudni, nemcsak glo­bálisan, hozzávetőlegesen, hanem részletesen is, hogy mennyi az az összeg, amennyire szüksége van a kormánynak a kényszerkölcsönnel. (Ulain Ferenc: Feneketlen! — Beck Lajos: 1300 milliárd most !) Mert itt nagyon, de nagyon meg kell néz­nünk, hogy a deficit havonta mennyi, a fizetési mérlegből folyó egyéb kötelezettségek mennyiek és hogy a külföldi kölcsön megrögzitéséhez a belső kölcsönből mennyi marad, erre mennyit számit a kormány. Ezek mind olyan kérdések, amelyekre szerettünk volna részletes választ kapni. (Mozgás balfelöl.) Fontos ez a kivetés szempontjából, mert nem szabad többet kényszer­kölcsön címén elvenni a közönségtől, (Ugy van! balfelöl.) mint amennyi múlhatatlanul szükséges e célok elérésére. Ha ezt az összeget normálisan megállapitot­tuk, akkor leket szó arról, hogy kire miképen évi március hó 7-én, pénteken. vessék ki (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és ha más módon lehet segíteni, akkor a kölcsön ki­vetése előtt ezt a más módot is meg kell kísé­relni; nem késő még most sem, hiszen a köl­csönre még csak előlegek vannak és abból az összegből, ami még- hátra van, még mindig meg lehet ezeket a reformokat valósitani. A takarékosságról most nem szólok. (Fábián Béla: Erről irt nem lehet beszélni!) A takarékos­ságról fog majd beszélni az a pénzügyi ellenőr, akinek működéséhez egyesek olyan nagy remé­nyeket fűznek, sőt már hallom például tisztviselői körökben, hogy majd deputációkkal mennek hozzá és ugy kérnek fizetésemelést attól, akinek a hiva­tása lesz a ceruzájával százakat és ezreket kilökni a hivatalából és a létszám leszállítását követelni a kormánytól. (Ugy van! balfelöl.) De nemcsak a tisztviselők, hanem más társadalmi osztályok is érezni fogják azt, mit jelent, ha nem ami vérünkből való csinálja a takarékosságot, hanem az, akinek semmi köze az emberekhez, hanem csak a kótszerkettőnégyet nézi. (Ugy van! bal­felöl.) Lehet itt más dolgot is a takarékosságon kívül figyelembe venni. (Griger Miklós: Az állami autók!) Ha komolyan vesszük a dolgokat és nem jelszavak után indulunk, más, az állami autóknál sokkal l'ontosabb dolgokat is fel lehet említeni (Ugy van! a balközépen.) és ez az adóadminísz­trációnak — a volt pénzügyministerünk épen tegnap dicsekedett vele — teljes lezüllése. (Zaj. — Szabó Sándor: Csődje van az adóadminisztrá­ciónak! Ez a. dicsekedése volt a legnagyobb bűne ! — Zaj,) Egy levelet olvasok fel. (Zaj jobbfelől. — Csontos Imre közbeszól.) A kisgazda-képviselő urakat nem érdekli egy kisgazda levelel (Csontos Imre: Hogyne!) Egy hódmezővásárhelyi kisgazda irja a következő dolgot (olvassa): »Mint köztudomású, hogy vagyon váltság fize­téseért ugy a m. kir. ministerium, mint egyéb hatóságok már több izben felhívást intéztek a nagyközönséghez, azonban eddig arról győződtem meg, hogy ha egyesek befizették is, befizetéseik semmi konkrét eredményt nem mutatnak fel. Viszont akik még nem fizették be, azok sincsenek még biztos tudatában annak, hogy az emiitett vagy on váltságot tényleg tartoznak-e leróni, ille­tőleg ha lefizetik, nem követnek-e el vele felesleges fizetést és nem szaporitják-e az egyébként is rendkívül súlyos és csaknem elviselhetetlen ki­adást. Tekintettel arra, hogy vagyonváltságot még én sem fizettem, fentiekben elmondottak alapján azon tiszteletteljes kéréssel fordulok Igazgató úrhoz, kegyeskedjen véleményt, illetve felvilágo­sítást adni: 1. kötelező-e a vagy on váltság fizetése? (Derültség a szélsöbaloldalon.) 2. Ha nem kötelező, milyen okok azok, amelyek a fizetés alól mente­sítenek? (Derültség a bal- és a szélsöbaloldalon.) 3. Ha a fizetés egyelőre nem kötelező, van-e re­mény arra. hogy a fizetés később teljesen mellőz­hető lesz?« (Élénk derültség. — Fábián Béla: Furfangos dolog!) Ez egy 1921-ben megszavazott törvény végre­hajtása! Hát, bocsánatot kérek, mikor az adóadminisz­tráció ennyire lezüllik, akkor ujabb terhekről gondolkozni legalább is, bocsánat a kifejezésért: szatíra! (Dénes István : És Kállay ezzel az ad­minisztrációval dicsekedett! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Czettler Jenő : Ennek következményei most már a kényszerkölcsönnel nyilvánulnak. A na­pokban volt nálam egy választóm, aki a sógorával együtt bérelte a Fáy László-féle 700 holdas birto­kot. A bérlet 1921 november 1-én megszűnt, a sógora elköltözött régen a községből, őneki mind­össze 160 hold bérlete van: és nem tudja keresz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom