Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-252

A nemzetgyűlés 252. ülése 1924. tülhajtani a pénzügyigazgatóságnál azt, hogy átvezessék, hogy ö most már nem 700, hanem csak 160 holdat bérel. (Zaj a, balközépen.) Ellenben az adminisztráció dicsőségére ez alapon már ki is kézbesítették neki a kényszerkölesönre vonatkozó megintést. Ugyancsak itt van a balatonmenti szőlősgazdáknak egy memoranduma, (Halljuk! balfelől.) amelyben előadják, hogy az 1921-ben kivetett jövedelemadó alapján rótták meg őket kényszerkolcsonnel; pedig tudjuk nagyon jól, hogy 1919-ben, 1920-ban megvolt nekik a nagy konjunktúrájuk, szőlősgazdának lenni többet jelentett, mint szántóvetőnek, búzatermelőnek, m ig ma a legteljesebb katasztrófában van a szőlőtermelés, (Uav van! balfelől.) ott vagyunk körülbelül, ahol a filoxerajárás idejében voltunk. (Felkiáltások balfelől: Még rosszabbul állunk!) Ott vagyunk, hogy ma már az államnak kell a rekonstrukció felsegélyezéséről gondoskodni, ellenben az adminisztráció ma is 7 hold után 11—12 millió kényszerkölcsönt vet ki. (Kiss Menyhért: Miből fizesse ?) Nem tudja a gazda miből fizetni, mert a bora ott van a pincében, nem tudja eladni. (Pikier Emil: Be miért nem tudja eladni! Azért, mert a kormány olyan politikát csinál, hogy retorzióval élnek a csehek.) Elnök: Pikier képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Czettler Jenő: Ezekből én egy konzekvenciát vonok le. Én hive vagyok mindig annak, hogy takarékoskodjunk, és nagy örömmel üdvözlöm a ministeriumok megszüntetését, nagy örömmel üdvözölném, ha csonka Magyarországon a ministeriumok belsejében is ugyanazzal a személyzettel tudnák lebonyolítani az ügyeket, mint amellyel Nagy-Magyarország korszakában; édenben nagyon szivesén hozzájárulnék ahhoz, hogy angol mintára kettéválasztassék a pénzügyministerium, külön intézzék a magasabb állami pénzügyeket és külön intézzék az adóügyeket, amelyeknek sürgős és gyors rendezése feltétlenül szükséges. A külön pénzügyministeriumnak is megvan a maga létjogosultsága, elsősorban a kényszerkölcsönnél. Itt megint nem hallgathatom el, hogy a kisgazdák, kisiparosok és kistisztviselők miért tiltakoznak a kényszerkölcsön ellen. Azért, mert az állam mint adós nem tett eleget a hitelező kisemberekkel szemben kötelességének. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tessék a hadikölesönkötvény dolgát, a pénzlebélyegzés dolgát nézni. Vissza kell áliitani a közönségben azt a hitet, hogy amit az államnak ad, akár takarékkoronában, akár másban, azt az értéket visszakapja. {Ugy van! balfelől.) Meg kell nyugtatni a közönséget, hogy ez nem kútba dobott pénz, hanem befektetés. (Ügy van! balfelől.) És nagyon kérem az igen t. pénzügyminister urat, sziveskedjék pótlólag egy kiadandó rendeletben arra is hivatkozni, hogy mit tervez az állam a visszafizetést illetőleg. Valami rendelet arról, hogy beszámitják-e ezt az adóba. Szóval, hogy lássák ennek a közszolgáltatásnak kölcsönjellegét és ne mint hadisarcot tekintsék azt. (Dénes István: Jogi abszurdum az egész javaslat! — Eothenstein Mór: Itt csak . . .) Én a megnyugtatásnak még egy eszközét bátorkodom ajánlani, amely eszközre utalt az egységespárt 12-es bizottsága is. Nem tudom, milyen súllyal képviselte, de én pártom nevében ezt bátorkodom a legnagyobb súllyal hangoztatni. T. i. egy nagyon cifra előjele van a jegybank alaptőkejegyzésének. Nagyon félek attól, hogy a jegyzésre két vagy három nap időt fognak engedni, amikor a gazdák nem tudnak ehhez hozzájutni, ellenben az előre felkészült pénzhatalmak az egész tőkét le fogják évi március hó 7-én, pénteken. 231 jegyezni. Tessék ennek a kényszerkölcsönnek egy részét — nem tudom, milyen arányban, e felett tessék a kormánynak gondolkozni — bizonyos arányban a jegybank alaptőkéjéhez való hozzájárulásnak tekinteni és azokat a jegybankrészvényeket a kényszerkölcsön befizetőinek kiadni. Ez megnyugtatná őket nemcsak abban a tekintetben, hogy ez tényleg kölcsöntőkebefektetés, hanem abban a tekintetben is, hogy további ujabb áldozatokról itt nem lesz szó. Mert eddig minden egyéb áldozat, vagyonváltság, pénzlebélyegzés után jött egy ujabb és ujabb erőfeszítés. Miért! Mert a jegybankot nem tudták megcsinálni. Ma már hála Istennek, a köztudatba ment át, hogy mindezeknek a sarcszerü áldozatoknak a jegybank felállitása véget vet. Ez is megnyugtató dolog volna. (Pikier Emil: A kormány mondjon le, ez volna a legnagyobb megnyugtatás. — Zaj és ellenmondások jobb felől.) Elnök: Csendet kérek! Czettler Jenő: T. Nemzetgyűlés! Aza kérdés most már, miképen történjék a kényszerkölcsön összegének participáiása. Erre vonatkozólag pár tutiknak egy egt.-ízen különleges javaslata van, amely pártunk programmjában is ben foglaltatik. Amerikában törvényt hoztak arról, hogy a háború alatt bekövetkezett vagyongyarapodást a legsúlyosabb adók alapjául tekintsek. Megállapították, — természetesen értékálló pénzben, aranyban — hogy kinek mije volt háború előtt, mije van ma, és egész 30%-ig ment az az igénybevétel, amelyet a konjunkturális vagyonokra eszközöltek, (Helyeslés. — Pikier Emil: Angliában is!) Vérből és könnyből ne lehessen aranyat csinálni. (Pikier Emil : Már régen mondjuk ! Támogatjuk !) Nagyon jól tudjuk, hogy ilyen kataszter összeállítása máról holnapra nem megy. Nagyon jól tudjuk, hogy a mostani kényszerkölcsönnél, amelyet egypár hét alatt be kell fizetni, mert a kormánynak sürgős szüksége van rá, ezt az elvet megvalósítani még nem lehet. Tessék azonban talán a kölcsön tárgyalásával kapcsolatban olyan intézkedést tenni, amely ezt a katasztert felállitandónak elrendeli. Ez a Nagy Emil-féle javaslatnak sokkal reálisabb megvalósítása voina, mert megtörténhetett és megtörténhetik az, hogy annál a bizonyos tízezer pémügyí túsznál épen azok fognak kicsúszni, akik nagy ós konjunkturális nyereségből szerezték össze vagyonukat, de nem szerepelnek a köz tudatban mint milliárdosok, mert ki tudja a tőzsdei nyereségeket ellenőrizni! (lllaín Ferenc: Csináljanak Czettlerből pénzügy ministère! — Helyeslés a balközépen. — Llain Ferenc: Támogatja a kormányt!" A mi másik kivánságunk, mint már bejeinetettem, a valorizálatlan hitelélvezőknek nagyobbmértéku bevonása a kényszerkölcsönbe, mint azoknak, akik ilyen hiteleket nem élveztek. Azt hiszem, ha globálisan megállapítják a szükséges összeget, ennek a kényszerkölcsönnek 51~60% át ezek egészen nyugodtan megfizethetik és akkor lehet a kisgazdapártnak a létminimumra vonatkozó kivánságát, amelyet a mi pártunk is magáévá tesz és a szorzószámok leszállítására vonatkozó kivánságát is honorálni. (Helyeslés a balközépen.) Pártom nevében ajánlom a t. kormány figyelmébe a vállalatoknak nagyobbmérvü bevonását nemcsak a kényszerkölcsönbe, hanem egyáltalában az adózásba. Nemcsak a részvények, hanem azok a bizonyos saját dolgozó tőkék, a latens tartalékok is szerepeljenek, mert tudok pénzintézetekről, amelyeknek palotái ma is egy koronával szerepelnek a mérlegben. Nem tudom aranykoronában, takarékkoronában vagy állanijegy-koronában. izámitjják-c. de azt hiszem.