Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-252

A -nemzetgyűlés 252. ülése 1924, tintát és nem tudom még mit fogyasztanak azzal, hogy milliókban számolnak. A legegyszerűbb ember is kénytelen ma milliókban számolni. Vissza kellett volna vinni a számolási értéket körülbelül 14.000-rel és ha a kormány ezt tette volna, akkor az illuziós számításból megint visszajutottunk volna a reális számításba. Én tudom az okát, hogy miért nem tette ezt a kormány. t Azért, mert attól félt, hogy a tisztviselőknek ^ és a munkásoknak a munkabéreit is aranyparitásban kell majd számitani. (Ugy van ! ballelöl.) Pedig az a tisztviselő, aki fölött ott függ a B-lista Damokles kardja, nem is mer megmozdulni, nem is ábrándozik arról, hogy az 1904. évi fizetésrendezésnek az aranyparitását megkapja; boldog volna, ha a címek és magasabb rangosztályba való sorozás helyett a 90-es évek fizetésének aranyparitását megkapná. De az állam ugy van velük, mint a hires Inger Szolimán a szomáli császársággal. Amikor hajóval el akarta foglalni a szomáli császárságot és elfogyott már az élelmiszer, a császár hi vei közül egyiket kinevezte nem tudom én szanzibári hercegérsekuek, a másiknak nagyfejedelemséget adott, különféle pléh-ordókat akasztott a nyakukba, de szalámit nem adott nekik, azt ő maga csukta el. így van a tisztviselőosztály is, kap méltóságos és nem tudom micsoda cimeket, f Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) de r az aranyparitásnak csak nagyon kicsiny részét tudja élvezni. (Ugy van ! Ugy van! a balközépen.) Én azt hiszem, hogy ha egyszer az állani költségvetését visszavinné az aranykoronára és a tisztviselő látná az állam helyzetét aranykoronában, épugy tisztában lenne az ő nagyüzemének katasztrofális értékcsökkenésével, mint ahogy a munkás is nagyon jól tudja, hogy gyárának konjunktúrájához, valóságos jövedelméhez kell igazodnia bérének, ha nem akar éhenhalni. Türelmetlenül megpróbálja ezt is, azt is, de végeredményben mégis alkalmazkodik hozzá, csak akkor nem, ha abba az illúzióba ringatják, hogy itt milliárdos nyereségekről van szó, mikor pedig , lényegében már a vagyont fogyasztják. Van azonban a takarékkoronának egyéb nagyobb és súlyosabb fogyatkozása is, és ez az, ami miatt olyan sokat dörögtek ebben a teremben, t. i. a nemzet függetlenségét nem lehet megalapozni Péccsel szemben. Most megvan a függetlenség, miért kell hát a nyakunkat újból meghajtanunk Bécs előtt és teremtenünk magunknak egy ujabb bálványt, amely petriíikálja gyarmati helyzetünket Béccsel szemben, (Ugy van.' Ugy van! a balközepén.) ahonnan megrendezték a legutóbbi koronapánikot is, ahol céltudatosan próbálják ma is függő kelyzetben tartani az egész magyar piacot, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsôbaloidalon.) ahová a csendőrség, rendőrség és vámőrség ellenére is talicskában áttolhatják a magyar koronát, amellyel aztán megkontreminálhatják a magyar koronát és a takarékkoronát. (

Pikier Emil : A vámőrség elősegíti ezt, nemhogy meggátolná! — Zaj a balközepén.) De szól másról is a gondolat, t. i. arról, hogy a takarékkorona értékének megállapításánál hat arbitrage-papir veendő figyelembe. Csak két arbitrage-papirt játsszék meg valaki, már egy ponttal eltolta a takarékkoronát, (Ulain Ferenc: Szándékosan akarták!) mert ennek mi lehet a következménye? Az eltérés a tényleges és a takarékkorona között, de eltérés az árak és a takarékkorona között is. A drágaság révén lehet megkontreminálni a takarékkoronát és amint egyszer a fogyasztó észreveszi, hogy ha egy öltözet ruha árát fektette takarékkoronákba, amikor kiveszi a pénzt, egy mellényt sem kap érte, rögtön elölről kezdődik az egész- folyamat, (Ugy van! Ugy XAVLÓ xxt. évi március hó 7-én, pénteken. 229 van! Taps a balközépen és balfelől.) újból árut és valutát fognak vásárolni és megdől az egész rendszer. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon és a balközépen.) Felbívom a kormány figyelmét arra, bár nagyon nehéz uj ösvényre térni különösen akkor, amikor a reménység megvan, hogy a kölcsön első részlete biztosan megérkezik és akkor a kérdés végleg rendezhető lesz, hogy ha még tud a bajon segíteni, segitsen akképen, hogy a takarékkoronát viszonyítsa az áll am jegy korona és az aranykorona értékéhez olymódon, hogy a font, a dollár, a holland forint, a svájci frank — mind a négy valuta szerepel a magyar gazdasági életben — newyorki, amsterdami, londoni és zürichi tőzsdei jegyzésből és a magyar koronának ehbez való viszonyából állapitsa meg a takarékkorona értékét, mert akkor ez aranykorona lesz. Ezeken a tőzsdéken és ezeket a papírokat t. i. a legesztelenebb spekuláns sem próbálja majd megjátszani. Ez függetlenítene bennünket Bécstől, és egész gazdaságunkat egészséges, reális alapra helyezné. De ne gondoljuk azt, hogy a takarékkorona csak adófizetési eszköz, csak számolási érték. Nagyon mélyen belenyúlik a hiteléletbe is, épugy mint a valorizáció. A hitelélet terén is rendet kell teremteni, mert legkésőbb akkor, amikor a Jegybankot felállítják, vége lesz az eddigi gazdálkodásnak, amikor minden tudatlan ember vállalkozhatott, mert nem kellett hozzá egyéb, mint hogy hitelhez jusson és baklövéseit az 50— 100, sőt 150 százalékos nyereségből a nemzettel fizettette meg. (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) Ha a konjunktúrának vége lesz, egy csomó konjunktúra-vállalat kihull, kiselejteződik, de az bizonyos, hogy a gazdasági életbe realitást kell belevinni. Nagy bajnak tartom, hogy maga a kormány is a Jegyintézet takarékkoronájának kamatlábát évi 11%ban állapította meg. Reálisabb alapra kellene visszavinni az egész gazdasági életet. Tessék elképzelni, hogy a háború előtt mit mondtak volna az Osztrák-Magyar bankról, ha 11%-os hitelt adott volna. Ez egyenes felhívás a keringőre, mert az intézetek igy nem csinálhatnak mást, mint hogy azt a pénzt, amit kapnak, még drágábban ad.iák tovább és amint feljegyzéseim szólnak, — állandóan figyelem a dolgokat — csupán egyetlenegy nagy hitelintézet van, az OlaszMagyar Bank, amely 24%-kal adja tovább a 11%-os állami pénzt, a többi még mindig 40—50%-ra adja a kölcsönt. így egészséges gazdasági életet megteremteni nem lehet. A »Leben und leben lassen« elvét kell elsősorban a nagybankoknak és a példát adó Jegyintézetnek megteremteni, hiszen ez volt a múltban is a hitelnek első forrása és az kell hogy a jövőben is megvilágítsa a gazdasági életet. (Zsirkay János: És ezt a kisgazdapárt csinálja a saját cégére alatt!) A kisgazdapártnak "is megvannak a maga követelései a mezőgazdasági hitel terén és egészen bizonyos, hogy ha^ a körzeti hitelszövetkezetek megfelelő hitellel ellátják, nagyobb arányú és nem alamizsnahitellel, nem szemet kiszúró hitellel, hanem olyannal, amelyből lehet gazdasági vállalkozást csinálni, az ő kívánságaik is reálisakká válnak, és nem csak papiroson teljesülnek. Ugyanezzel a követeléssel kell jönnünk az iparosság nevében is, amelynek még ma sincs meg a megfelelő hitelközvetitő szerve. Julius 18-iki beszédemben utaltam arra, nemcsak a kamatláb a fontos, hanem a Jegyintézetnek azt a célt is meg kell néznie, amelynek érdekében hitelt ad, és ellenőriznie kell azt, a legóvatosabban, hogy a termelésre felvett hitel tényleg termelésre, ne pedig spekulációra, főleg ne korona* rontási célokra fordittesgék,