Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-252

228 'A nemzetgyűlés 252. ülése 1924. évi március hó 7-én, pénteken. szólag !) Ha jól emlékszem, december 8-án a birodalmi bank áttért a valorizált hitelek rendszerére. Az a szükségrendelet pedig, amelyet a december 8-iki felhatalmazási törvény értelmében a német birodalmi kormány, mint harmadik számú adórendeletet február 14-én kiadott, kiterjeszti a valorizációt a magánjogi obligációkra, és nemcsak annak közönséges fajtáira, hanem még a jelzáloghiteles obligációkra is. Hiszen az átmenetet egyszer meg kell teremteni. Azt hisszük talán, hogy az az ut, amelyet a jegybank és annak aranykoronája jelent, majd kevésbé lesz kiméletlen ? Egyszer el kell következnie a gazdasági anarchia megszüntetésének, és akik kényelmi szempontokból azt kivánják, hogy ez az intézkedés kitolassék tulaj don képen ugyanolyan kívánságot terjesztenek elő, mint ama bizonyos vasúton kényelmesen utazó utas, aki azért tilalmazza a vészfék megrántását és a vonat azonnali megállítását, hogy a paktáska fejére ne essék, vagy meg ne sérüljön, s azt meg nem veszi figyelembe, hogy a vonat előtt egy élő ember hever, ebben az esetben : maga a nemzet. Tehát ha az egyesek saját kényelmükért megakasztják azt, hogy megmentsük a nemzetet, ennek semmiféle rációját nem tudom elismerni. (Ugy van! half elöl.) Nagyobb kérdés azonban, — és erre Beck Lajos képviselőtársam is alludált — hogy vájjon azok az intézkedések, amelyeket elkésve hoztak meg, kellő hatást fognak-e gyakorolni? Én itt a takarékkorona kérdésével szeretnék részletesebben foglalkozni, amely a valorizációs javaslatnak integráns része. (Halljuk ! Halljuk !) Egyelőrt csak számolási érték, amit a kormány teremtett, hiszen más nem is lehel, mig a jegybnkot fel nem állitják, csak egy ilyen fiktiv értékkel próbálhat alapot teremteni a valorizációs összehasonlításhoz. Azonban a kormány nemcsak számolási értéket akart teremteni, hanem állandó értéket is, ugyanazt az értéket, amire július 18-iki beszédemben utaltam, amely a takarékosságnak, a becsületes munkaeredmény megrögzitésének egyik előfeltételére. Mert addig a spekulációt se akasztófával, se rendőrrel, se csendőrrel nem lehet megakadályozni, amig a tisztességes munka becsületét azzal nem biztositjuk, hogy amiért valaki megdolgozott és a fogyasztástól elvont, megtakarított, azt ugyanabban az értékben lerögzíthesse. (Igaz ! Uay van ! balfelöl.) Elismerem, hogy az értékálló korona súlyos intézkedés a mai gazdasági életben, de ennek is előbb-utóbb jönnie kell, amint a jegybank fel lesz állitva. Ezt feltétlenül meg kell csinálni, de megcsinálódik magától is, tehát ez most csak előlegezés volt, hogy könnyebben tudjanak a vállalatok, a gazdasági élet szervei hozzáidomulni a jövőhöz. Nagy baj azonban a takarékkorona egész belső konstrukciója, Nemcsak az elkésettség, hanem maga a konstrukció is veszedelemmel fenyegeti a gazdasági anarchiából kivezető utat. A 661. számú pénzügvministeri rendelet, amely azt a bizonyos 1411. számú kormányrendeletet végrehajtani kívánja, a takarékkoronáról azt mondja, hogy (olvassa) : »Az 1924. évi február hó 20-át veszi kiindulási alapul, amikor 100 takarékkorona 100 államjea-vkoronával egyenlő.« Most már az értékváltozás szabad megállapítását rendeli naponta először a magyar koronára szóló államiegynek az emiitett naura vonatkozó bécsi közé"árfoíyamából másodszor a belföldi átruházható mae-ynr koronára szóló budapesti kifizetésnek az említett na^ra vonatkozó bécsi közénárfolyamából, végül a magyar koronára szóló budapesti kifizetésnek árfolyamából, a budapesti és bécsi tőzsdén egyaránt jegyzett legforgalmasabb hat értékpapírnak — arbitragepapirnak— az emiitett két piacon kialakuló utolsó kczéüárfofiyama alapján. Ebből a három tényezőből alakult a takarékkorona. Látjuk, hogy a kiszámítás nem is olyan nagyon egyszerű feladat, mint ahogy azt sokan képzelik és én őszintén sajnálom azokat az urakat, akik delegálva vannak ebbe a takarékkorona értékét megállapító bizottságba, hogy nap-nap mellett kell foglalkozniuk ily komplikált számítással. A bizottság munkája ennek ellenére mégis hiányosan szolgálja azokat a nagy célokat, mely nagy célok érdekében a takarékkorona, ez a problematikus pénz nem konstruáltatott. Pedig a bormánynak sokkal szabadabb keze lett volna a takarékkorona megállapításánál, mint mondjuk, a jegybank koronájának, vagy nem tudom miféle valuta-tipusának megállapításánál. Első kifogásom a takarékkoronával szemben az, hogy miért kell nekünk mindig szabadon fordítani a németből ; a Rentenmafke olyan valami csudálatos módon hasonlít a takarékkoronához. (Rothenstein Mór: Csakhogy az egyik jó, a másik rossz. — Várnai Dániel : Ami mögöttük van, az nem hasonlit egymáshoz !) Tudom, mire céloz Rothenstein t. képviselőtársam ; méltóztassék türelemmel lenni, arra is rátérek. Most t. i. már megint ujabb értékmérőt konstruált a magyar kormány, ami pénzviszonyaink végleges _ rendezésénél még jobban komplikálja majd a helyzetet. Ezidőszerint, eltekintve attól, hogy a vagyon váltságot más kulcs szerint megállapítandó buzavalutában fizetjük, mint a földadó buzaegyenértékét, — az egyiket is, a másikat is — más szerv állapitja meg, és pár ezer korona differencia mindig van a megállapításnál, — eltekintve attól, hogy buza-jelzálogleveleink vannak, buzakötvényekre szóló takarékbetéteket ismerünk és a gazdasági élet már nagyban és egészben számol a buzavalutával, ezidőszerint háromféle koronánk van. Az első a törvényes magyar korona, az 1892. évi XVII. te. koronája, mely törvénycikk strikte megmondja, mit értünk magyar korona alatt. Ez egy kilogramm aranynak — hogy állandóbb legyen, keverni kellett — 3280-ad része és ugyancsak a 835 rész finomságú egy kilogramm ezüstnek 200-ad része. (Lendvai István: A romantika világa! — Kiss Menyhért: Volt!) Ez a magyar korona, (Felkiáltások a balközépen: Volt!) Az 1921 : XIV. te. ezzel szemben államjegykoronát konstruált. Ez az a tényleges papirkorona, amelyben ma már a publikum nem nagyon bizik, mert hiszen ha bíznék benne, akkor 20 K-ért feltétlenül adna egy mázsa búzát, ettől pedig nagyon messze vagyunk. Most jön egy harmadik típus, a kettő közötti kiegyenlítődés, amely az aranykoronának és a jegyintózeti koronának február 20-iki viszonyát rögzíti le. Èz lesz a takarékkorona. Miért nem lehetett a kormánynak áttérni az aranykorona rendszerére, amikor csak számolási értékekről volt szó. (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) Elsősorban ugyebár itt van az a szempont- hogy a számolási értékeket le kellene már egyszer szállítanunk. Nem is olyan nagyon humoros most az egyszeri vigécnek a reklámja, aki cégének nagy stíljét ugy akarta pajtásai előtt szemlélhetővé tenni, hogy azt moncotta: »a múlt évben az igazgatóság megtiltotta, hogy a j-re pontot tegyünk és ennek következtében az év végén 100 hektoliter tintát spóroltunk meg. Tessék a hivatalokba elmenni és megnézni, mennyi felesleges munkaidőt, papirost,