Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-251

2Íé 'A 'nemzetgyűlés 251. illése 1924. megmondani a hadseregnek, hogy Szulejman meghalt, eltitkolták a halálát, odaültették a sátra elé, a hadsereg ezredei és zászlóaljai elvonultak tisztelegve a szultán sátra előtt, aki pedig marha lőtt volt. Én ugy látom, hogy Kállay egy megfordított Szulejman-eset. Ez a pénzügyi Szulejman megbukott és mégis tovább él. Tovább hirdeti a ministerelnök ur, hogy Kállay megbukott, de azért titokban tovább él. A bársonyszékben nem ül ugyan, elhagyta a pénzügyministerium fényes helyiségeit, de a második emeleten tovább folytatja pénzügyi politikáját. Nézetem szerint ennek az országnak olyan mindegy, hogy az első, vagy a második emeleten csinálják-e ezt a politikát. De tovább megyek. Tudjuk a történelemből, hogy ilyen szultánváltozások alkalmával a janicsárok fel szoktak lázadni. Azt hiszem, azért titkolták el a jelen esetben, hogy Kállay él. mert féltek attól, hogy az egységespárt janicsárjai is fel fognak lázadni. (Derültség a jobb- és a baloldalon.) Rátérve a törvényjavaslatra, kijelentem, hogy ezt a javaslatot nem fogadom el. Nem fogadom el azért, mert intézkedéseinek egy részét elkésettnek tartom, másik részét pedig igazságtalannak és antiszociálisnak. A valorizációról intézkedik a törvényjavaslat, amit az ezen az oldalon ülő keresztény csoportnak egyik kiváló tagja, Eckhardt Tibor már régen követelt, akit azonban a t. kormány akkor egy kézlegyintéssel elintézett, sőt a kormányelnök ur akkor ugy nyilatkozott, hogy erre semmi szükség nincsen. Pedig ha annak idején, két évvel ezelőtt a hiteleket valorizáltuk volna, akkor a nemzeti ajándék nem a bankok trezorjába ment volna, hanem az államkaszszába kerültek volna azok az összegek. A mezőgazdákat, a falusi népet, a kis- és középbirtokosokat egyáltalában nem érdekli ez, mert nekik mindegy, hogy valorizálva vagy valorizálatlanul adják-e a hiteleket, mert sajnos, mezőgazdasági hitel eddig nem létezett. Igaz, hogy ezzel szemben agrárország vagyunk és kisgazdapártnak nevezik az egysógespártot. Nem tartom igazságosnak a javaslatot azért, mert teljesen lehetetlen az 1920. és az 1921. évi jövedelmi adó alapján a kényszerkölcsönt behajtani. A t. kormányelnök ur és az egész egységespárt nem veszi észre, hogy milyen nagy vagyoneltolódások történtek az utolsó években. Nemhogy a jövedelem megváltozott volna, hanem nagyon sok tisztességes ember becsülettel megszerzett vagyonát is felélte már. Kérdezem ezek után, hogy miképen lehet ilyen alapon adót vagy kényszerkölcsönt kivetni. Egyben azonban mégis igazságos a t. pénzügy minister ur sat. kormány,^ mert nem látja ugyan a régi vagyonok eltűnését, de ugyancsak nem látja vagy nem akarja látni az uj nagy vagyonok keletkezését sem. Hosszú vajúdás után rájött a kormány arra, hogy a sokféle koronajegyzés között az egyetlen jegyzés a fontos, a belföldi korona. Meggyőződhetett a kormány arról, hogy a belföldi korona árfolyamát jelenleg Bécsben jegyzik ugyan, de itt Budapesten csinálják. Mert ha egy bécsi kereskedő vagy egy bécsi polgár eljön Budapestre, és azt látja, hogy akkor, amikor az osztrák korona papíron egyenlő a magyar koronával, de ő ugyanazt a cipőt Bécsben féláron meg tudja venni, akkor hiába beszél neki száz pénzügyminister arról, hogy egyenlő a koronánk, hogy parin áll a koronánk. Igazságtalan a javaslat azért, mert nem tesz különbséget jövedelem és jövedelem, vagyon és vagyon között. Nem mondhatom ezt a javaslatot másnak, mint egy pánikjavaslatnak. Egy pénzem fnárcius hó 6-án, csütörtökön. ügyi pánik volt, az emberek megijedtek, s a ministerelnök ur s az egész pénzügyi kormány nekünk tett szemrehányást azért, hogy miért ijedtünk meg, miért vagyunk idegesek. Bocsásson meg nekem a t. kormány, de ha valaki fejem felett álmomban felgyújtja a házamat és én ijedten szaladgálok ottan, akkor ne nekem tegyen szemrehányást azért, hogy ideges vagyok és hogy miért nem vagyok nyugodt, hanem annak tegyen szemrehányást, aki a házamat felgyújtotta. Pánikban született ez a javaslat és ezt mutatja az is, hogy a ministerelnök ur is ugy volt, mint ahogy az a nénike, aki felijedt álmából, mikor a ház a feje felett égett és ahelyett hogy a vagyonát, ékszereit mentette volna, kezeiben egy pár papucsot vagy a hálóingét szorongatta és azt akarta megmenteni. Remélem azóta a ministerelnök ur szintén megnyugodott. A ministerelnök ur ugyancsak elfelejtett a bankok trezorjaihoz nyúlni, elfelejtette elővenni a konjunkturális vagyonokat és azokat, akik az államtól a valorizálatlan hiteleket kapták, mint nemzeti ajándékot és rátette a kezét a dolgozó milliók vagyonára és jövedelmére. Ez semmi esetre sem igazságos és nem szociális intézkedés. Tudom azt, hogy a magyar nép nagyon türelmes. Azt várja a kormány, hogy ezeket a sibereket az autójukból huzza ki a fellázadt nép. (Mozgás a jobboldalon.) A kormányra hárul a felelősség, hogy a mai napig nem adóztatta meg ezeket. A siberek adóügyi salvus conductus-t élveznek ebben az országban. Ne tessék csodálkozni, ha ezen félháborodom. Mi sürgettük ennek a törvényjavaslatnak beterjesztését és hiába sürgettük. A kormány elfogadta, megígérte. És hol van ez a javaslat? Tessék elképzelni annak az adófizető polgárnak az ügyét, aki vasárnap felkel, hozzák a postáját, megkapta a Hétfői Hirlap február 25-iki számát, elolvassa, és ott hozzák neki azt a bizonyos fizetési meghagyást, hogy fizessen ő is a kisiparos, kiskereskedő, középosztályhoz tartozó szegény ember szintén kényszerkölcsönt. Olvassa azt is, hogy sok milliárd koronát kerestek Feingold és társai. Megkontremináiták az értékeket, a magyar koronát és a dollárt. A pesti tőzsdén 3—4 ember intézi ezrek és ezrek sorsát. Nem arról beszélek, mert engem abszolúte nem érdekel, hogy alá vagy fölé vannak értékelve a papírok. Azért olvasom fel ezt, mert itt a búzáról is szó lesz, az pedig engem, mint kisgazdapárti embert feltétlenül érdekel. Valami Feingold nevezetű úriemberről — nem tudjuk, hogy ide való-e vagy Bécsbe, # mert hol Bécsben van, hol itt van — azt mondja Feingold a múlt héten bonyolitotta le gabona-angazsmánjait, illetve adta el jó drágán a hetek óta összevásárolt búzát és ez 648.000 dollárt jövedelmezett neki. Ezt olvassa itt egy polgára ennek a fővárosnak, de olvashatja egy kisgazda is, akinek 10—20 hold földje van és akinek milliókat kell majd kényszerkölcsönként az állam kasszájába befizetnie. Ö eddig azt gondolta, hogy az a búza, amelyet tőle 65—70.000 koronás áron összevásároltak, az államnak tesz jót, talán az állami tisztviselők felsegitésére is szolgál, s az állami buzakivitel . az állam kasszáját tömi meg pénzzel, most azt tapasztalja, hogy Feingold nyert a búzán. ö, az a szegény kis falusi ember vetett, dolgozott, és Feingold aratott. Azt a falusi kisbirtokost szidják, s ha az ember Pesten végigmegy az utcán, mást sem hall, mint azt, hogy kisgazdauralom van Magyarországon. Mintha a kisgazda tehetne róla, hogy a búza 300 vagy 200.000 korona és a tojás ára 1000 vagy 200 korona. Tessék tudomásul venni, hogy a kisgazda az ő cikkeit ugy adja el, ahogy lehet. Ha a kisgazda beviszi azt a pár kocsi gabonáját a piaera,