Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-251

A nemzetgyűlés 251. ülése 1924. t ott a gabonakereskedők, az ügyilökök állapítják meg az árat, amelyet érte kap. Ott nincs apelláta, mert még egyszer nem akar visszajönni, pénzre van szüksége, tehát kénytelen az áruját ugy odaadni és egyéb terményeit, amint a piaei árat megállapítják. Nagyon jól tudjuk, hogy a búza árát nem az időjárás állapit ja meg, hanem itt a tőzsdén szabják meg. Mert Feingold urnák eszébe jutott búzában spekulálni, rávetette magát a búzára. (Szomjas Gusztáv : Ott meg nem helyeselnek ! — Farkas István : Dehogy nem helyeselünk ! Indítványoztuk, hogy tessék intézkedni, de leszavazták az indítványt ! — Zaj.) Én meggyőződésemet megmondom akár helyeselnek, akár nem. Ez a becsületes keresztény felfogás. Ez ellen a politika ellen tiltakozni kell, és tiltakozni fogok mindaddig, amig a választóim bizalmából ezt a helyet elfoglalom. (Zaj a jobb' oldalon.) Nem teszek szemrehányást, csak felhivom a figyelmüket. Milyen keresztény kurzus ez, amely ezt tűri? Nyugodtan mondhatom, hogy azok az urak, akik ezt tűrik, igazán csak kurzuslovagok voltak, akik a keresztény irányzatot tönkretették. Már pedig a keresztény irányzathoz szivem egész melegével, teljes meggyőződésemmel ragaszkodni kívánok, s ezt az állapotot megjavítani akarom. Nekem nem fáj, ha szidják a kurzust, mert én is szidom a kurzust. Aki a kurzust nézi, t. Nemzetgyűlés, az menjen a tőzsdére. Most állítólag kisgazdauralom van, . de tehetnek erről a kisgazdák az országban? Nem tehet erről más senki, mint a kormány, és csak a hatalmon levő párt tud ezen segíteni, ha a kormányt kényszeríti olyan intézkedések megtételére, amelyek meggátolják azt, hogy ebben az országban pénz nélkül, máról holnapra vagyonokat szerezzenek. Más volna, ha pénzzel szerezték volna ezt a 13.000 milliót, amiről itt szó van, — sok száz milliárdról van szó — hanem azt mondják, hogy 10.000 dollárt adott el a legmagasabb áron és ugyanazt most pénteken visszavette, úgyhogy az egész művelethez egy fillérre, sőt még dollárra sem volt szüksége és mégis 750 milliót keresett. Azt kell kérdeznem, ismernek önök Istent, hogy mikor ezt látják, mikor ezeknek a sibervagyonoknak fölhalmozódása a szemük előtt történik, akkor van szivük a szegény ember vagyonához hozzányúlni, és azt a szegény középosztálybeli tisztviselőt, magántisztviselőt vagy kisiparost vexálni ilyen adókkal. Itt van, mondom, proceolnak vele, hogy mennyit kerestek vele. Tessék csak megnézni az autókban ülők magatartását, hogy feküsznek ott az autóban. Ezek készítik elő a forradalmat, nem annyira a szocialisták. Elsősorban ezek a siberek, akik tobzódnak a vagyonban. És mi ezt nyugodtan nézzük, és azt mondjuk, hogy keresztény kormány van? (Mozgás a jobboldalon.) Mélyen t. barátom, kár ezen mosolyogni, mert ezen az ország közvéleménye nem mosolyog, hanem minden tisztességes embernek ökölbe szorul a keze, és oda szeretne sújtani, ha jogrend nem volna, (Derültség a jobboldalon.) De mivel a jogrend tisztelői vagyunk, a kormánytól kérünk törvényes intézkedéseket. Menjünk azonban tovább egy kicsit. Nézzük csak meg, ha polgárságtól kérünk kölcsönt, a polgárságnak becsülettel megkeresett kis jövedelméhez akarunk nyúlni. Azt olvasom itt a Magyarságban, amely egyik legkomolyabb lapja Magyarországnak, (Mozgás a jobboldalon. — Nánássy Andor : Szabadkirály választó? - Varsányi Gábor: Jó keresztény újság!) -~ ha egy ilyen újság cikket ir, akkor fel kell tennem, hogy annak van valami alapja — hogy a cukorkar tel sorozatos visszaélései szeptember óta 100 milliárddal károsították meg az államkincstárt. Ebben a cikkben nagyon évi március hó 6-án, csütörtökön. 217 szépen meg van mondva, hogy amikor a cukorkampány megkezdődött és a cukor árat a kartell közbenjöttével megállapították, a cukor után fize. tendő kincstári részesedés összegét is megállapították. Arra a cukorra azonban, amely már nincs a gyárban, arra a pár száz vagonra, amely a gyár kapuján kivül van, nem vonatkozik a kincstári részesedés felemelése, ez már kimenekült. A nagykereskedő és a cukorfogyasztó megfizeti ugyan a felemelt illetéket, de a kartell zsebrevágja a milliárdokat. A fogyasztási adómat, a cukorba belekalkulált adót, a szivarba belekalkulált adót, — mert sohase tudom több-e a dohány benne vagy az adó, — szívesen megfizetem akkor, ha azt látom, hogy az államnak haszna van belőle. Mikor azonban azt tapasztalom, hogy a kartell milliárdokat kap, akkor azt mondom miért fizessek én kényszerkölcsönt? Az állam vegye el azokat a pénzeket, amelyek őt megilletik, és akkor a kényszerkölcsön mindjárt össze fog zsugorodni és az önkéntes felajánlásokból kikerül az az összeg, amelyekre szükség van. Ugy tudom, hogy itt eljárás van folyamatban és csak azért tettem szóvá, hogy a cukorkartell milliárdjai számon legyenek tartva, mert én számon tartom és számontartja mindenki, aki nem nézi közömbösen, hogy egy kockacukor ma már 4—500 korona. T. Nemzetgyűlés! Szociális intézkedéseket kellene a javaslatba bevenni. T, képviselőtársam is a létminimumról beszélt. Én csak örömmel látom, hogy a párt 12-es bizottsága, amelyet kiküldtek, helyes utón kezd mozogni. Azt mondom a bizottságnak: nem kell megijedni senkitől; csak haladjanak ezen az utón és igyekezzenek szociálisan gondolkodni, igyekezzenek oda hatni, hogy a konjunkturális vagyonok aránytalanul vegyék ki részüket a terhekből, mert aki könnyen szerez, az kétszer annyit adhat, mint az, aki nehéz munkával szerzi a jövedelmét. (Kiss Menyhért : Mándy azt mondta, hogy ez számit, a 12-es bizottság!) Hogy Mándy t. képviselőtársamnak mi a véleménye, azt elmondta a sajtóban is, ez az ő egyéni véleménye lehet, esetleg a párt véleménye, — mindenesetre meg fogjuk látni, ha a. javaslatot idehozzák. Elénk figyelemmel fogjuk kisérni, hogy az a programm, amelyet Erdélyi képviselőtársam kifejtett s amelyet én nagyrészben aláírok, meg fog-e valósulni. Nem vagyok mindenáron ellenzékieskedő ember, várni fogok türelemmel néhány napig arra, hogy mit sütött ki az a 12-es bizottság, s hogy megfelel-e az ország közvéleményének az, amit ők kisütöttek. Pénzügyminister ma még nincs. Azelőtt azt mondták: se pénz, se posztó, Most azt mondják: se pénzügyminister. (Kiss Menyhért: Kállay. Ö jár a ministertanácsokra !) Ő csak mint felelőtlen elem járhat a ministertanácsokra, mert ma már nem felelős. A ministerelnök ur felelős^ és nagyon kérem, legyen szives gondoskodni róla, hogy a pénzügyministeri szék be legyen töltve, mert különben felesleges lett volna a pénzügyministert elküldeni és minden maradna a régiben. Már pedig az egységespárt kisgazdaszárnya nem azért buktatta meg a pénzügyministert, mert a személye ellen volt kifogása, — aminthogy senkinek sem lehet kifogása ellene, én is tisztelem, becsülöm őt, — de a politikáját nem helyeseltem. Puritán, becsületes, minden tekintetben kiváló férfiú volt, de a pénzügyi politikáját nem tudtam aláírni s nem is írom alá. Meg vagyok győződve róla, hogy önök is a politikája miatt buktatták meg, nem pedig a személye miatt, mert ha a személye miatt akarnak ministert buktatni, találnak más ministert, akit megbuktathatnak. A középosztály eddig áiszeméremből hallgatott. A munkásosztály nyomorog. A munkás-