Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-251

'A nemzetgyűlés 251. ülése 1924. vallom, az a meggyőződésem, hogy aktiv külkereskedelmi forgalom nélkül semmiféle pénzügyi politikát sikerrel nem folytathatunk. (Igaz! ügy van! jobbfelől, — Propper Sándor: Honnan tudja ezt? — Varsányi Gábor: A nemzetgazdaságtanból! Tetszik ismerni ezt a könyvet? —- Esztergályos János: Orgoványi nemzetgazdaságtan! — Barthos Andor: Nem kell nekik, csak szakszervezeti tudomány ! Szakszervezeti magántudós! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Erdélyi Aladár: Beck Lajos igen t. képviselőtársára hibáztatta a kormány pénzügyi politikáját abban is, hogy miért nem korlátozta, a kiadásokat, miért nem iparkodott nagyobb takarékosságot keresztülvinni és miért nem iparkodott mindent leszorítani, hogy ezáltal kiadásaink ne haladják túl bevételeinket. Méltóztassanak megengedni, hogy erre csak egy észrevételt tegyek. Aki komolyan foglalkozik a dologgal, aki átvizsgálta a költségvetést, vagy tudomást szerzett róla, az látja, hogy legnagyobb kiadási tételeinket a magyar tisztviselői kar fizetése képezi. Azt pedig, azt hiszem, senki sem állithatja itt a Házban, hogy a tisztviselői kar túlságosan jól lenne dotálva. Hiszen épen Szilágyi Lajos t. képviselő ur és hasonlóképen, ha jól emlékszem, a túloldalról más képviselőtársaim is hétről-hétre interpelláltak ebben a dologban s a kormányt vádolták azzal, hogy nem emeli a fizetéseket. Bocsánatot kérek, az egyik oldalról követelni az emelést, a másik oldalról pedig követelni a szigorú takarékosságot és a kiadások leszállítását : ezt én komoly dolognak elismerni nem tudom. (Igaz! ügy van! jobbfelől. — Barthos Andor: Hordóról lehet! de itt nem!) Most hónapokon át hallottuk, hogy a kormány pénzügyi politikája bűnös és kedvez a nagybankoknak. (Cserti József: Ez már igaz!) Engedje meg Cserti igen t. képviselőtársam, hogy arra hivatkozzam, hogy itt közöttünk nagyon kevés bankimádó van (Ugy van! Ugy van jobbfelől.) és azt hiszem, ha megszámlálnék az arányt, sokkal több ember lenne érdekelve a tiiloildalon, mint itt a mi körünkben. (Ugy van! Taps jobbfelől.) Ne gondolja tehát, hogy mi minden módon iparkodtunk arra, hogy a bankok kedvezése azok teherviselésével tényleg arányban álljon. Ezt akarom majd a következőkben különösen leszögezni. De boesánatot kérek, amikor egyrészről igen t. képviselőtársam követeli, hogy a bankoknak ne nyújtsunk kedvezményt, másrészt pedig, amikor a kormány beterjeszti a kényszerkölesönről szóló törvényjavaslatot, akkor szinte kórusban mindnyájan — ugylátszik egy vitarendező intésére — a kormányt hibáztatják (Cserti József: Régen kellett volna !) és anatémát kiáltanak a kormányra (Ugy van! jobbfelől.) — nem vagyok beavatva a titkokba, csak igy gondoltam — ezt nem tartom következetes politikának. Ki kell jelentenem, hogy nem kimerítően, csak bizonyos részletekben és csak bizonyos kisebb mértékben foglalkozhatom t. képviselőtársaim felszólalásával és most vissza kell térnem arra, hogy tulaj donképen mi a mi álláspontunk ezzel a valorizációs törvénnyel szemben. Hangsúlyozom, hogy minden törvénynek és intézkedésnek első és legfontosabb próbája az élet. Ha tehát azt látom, hogy abban a pillanatban, amikor az a valorizációs törvényjavaslat benyujtatott, amikor a kény szer rendelet kiment, az a pánikszerű koronaesés - megállott, akkor abban a pillanatban az én józan falusi módra évi március hó 6-án, csütörtökön. 209 gondolkozó eszem azt mondja nekem, hogy a kettő között bizonyára összefüggésnek kell lennie. Épen ebből az okból helyesnek vagyok kénytelen elismerni a valorizációs törvényjavaslatot. (Cserti József: Nem most kellett volna vele jönni, hanern már régen! Akkor jönnek vele, amikor már régen tönkrementünk! — Barthos Andor: Micsoda logika? Régen kellett volna, most pedig nem kell ! Csakugyan hallatlan ! Mindent politikailag akarnak kihasználni! — Zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, a jobboldalon is ! Erdélyi Aladár : De nemcsak ez a jelenség, hanem egy másik jelenség is meggyőzött engem arról, hogy mi jó ixton vagyunk. Nevezetesen mindenki tudja, hogy a törvényjavaslat 4. §-ának első felét a törvényjavaslatból kivettük, hogy azt egy külön törvény keretében tárgyaljuk meg. Ennek pedig az a tárgya, hogy vájjon milyen adóalapokat, milyen vagyonokat akarunk igénybevenni, hogy az állam részére szükséges kényszerkölesönt előteremtsünk. Ebből a célból, mint méltóztatnak tudni, pártunk egy 12-es bizottságot küldött ki. Én kötve érzem magamat a tekintetben, hogy e bizottság tárgyalásairól most bármi tekintetben is nyilatkozzam. Ez ugy a politikai ildomossággal, mint pedig a célszerűséggel ellenkeznék. Egy azonban nem titok senki előtt sem, hogy t. i. ennek alapfeltétele, kiindulási pontja az, hogy azoktól a vagyonoktól kívánjuk a kényszerkölcsont, amelyek ezt el is birják, (Igaz! Ugy van ! jobbfelöl.) tehát nem kívánunk kényszerkölcsönt azoktól, akiknek nincsen arra tehetségük, hogy kölcsönt adjanak, akik maguk is arra szorulnak, hogy másoktól kérjenek kölcsönt, hogy ezzel mindennapi életüket tengethessék. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ennek ellenére, hogy mi ehhez a politikai irányhoz tartottuk magunkat, itt van a kezemben az Esti Kurír vasárnapi "száma. (Szilágyi Lajos : Kormánypárti újság ! — Derültség és ettenmondüsok a jobboldalon.) Nem tudtam, t. képviselőtársam ; ugylátszik, „Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársamat nem ismerik az újságok, ha azt irják, hogy ő az ellenzék kohéziója, (Derültség.) mert akkor tudnia kellene, hogy ez a lap R assay Károly t. képviselőtársunk lapja, tehát bizonyára nem lehet a kormányt támogató lapok közé sorozni. {Varsányi Gábor : Mi van abban az Esti Kurírban ? Erre vagyunk kíváncsiak! — Barthos Andor: Több a vezér, mint a sereg ! — Meskő Zoltán : Több a vezér, mint a, párt !) Ez az Esti Kurir vasárnapi számában »Duodecemvirek« cím alatt Fenyő Miksa ellenjegyzésével egy vezércikket adott le. Megvallom őszintén, nem tartozom azok közé, aki nagyon érzékeny lennék az újságok támadásaival szemben. Ki kell azonban jelentenem, hogy ilyen vezércikket, mióta, politikával foglalkozom (Mándy Samu : Ez az igazi destrukció !) és amióta figyelemmel kisérem a politikát, nem olvastam. Nagyon jól tette Fenyő Miksa ur, hogy a nevét kiírta, mert ha nem irta volna ki, akkor e vezércikk szövegéből azt kellett volna képzelnem, hogy vagy egy siber irta. aki kesereg azon, hogy be fog következni az az idő, amikor a siber va gyónókat is meg akarjuk adóztatni, vagy pedig olyan valaki irta, akinek nincs vagyona, s akiről azt kellene feltételeznem, hogy fizetett csahos. Mert ez a tisztelt ur ilyen kifejezéseket használ vezércikkében. (Olvassa): »A kormányt arra szorítsák, —- t. i. a duodecemvirek — hogy végül olyan pénzügyi reformot csináljon» amely komoly összegeket hoz az, állani-