Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-251

À nemzetgyűlés 251. ülése 1924. kétségbeesve kell küzködnie a drágaság ellen. Ott van a különbség köztünk, hogy én is fájó szívvel látom ezt és minden eszközzel, amely módomban van, küzdök ellene, de nem fokozom a drágaságot azáltal, hogy a nyugtalanságot növelve, azt mondom, ennek a kormány az oka, hogy a kormány nem tesz semmit ez ellen. (Zaj. — Propper Sándor : Talán a portás felelős ?) Elnök : Csendet kérek ! Erdélyi Aladár : Ezzel a drágságot egy fillérrel nem csökkentem, legfeljebb a keserűséget növelem abban a szegény emberben, aki tehetetlenül vergődik az óriási drágaságban. (Propper Sándor: Tessék segiteni rajta! — Zaj.) Méltóztassék megengedni, de éppen azt akarom bizonyos mértékben megvilágosítani, mi az álláspontunk azzal a felfogással szemben, amit itt az ellenzéki képviselő ur elénk tárt és amit mi tárgyilagos nyugodtsággal és tiszteletteljesen meghallgattunk. Itt van a másik kérdés, amire Beck Lajos igen t. képviselő ur rámutatott beszédében, amikor azzal vádolta a kormányt, hogy külkereskedelmi mérlegünket nem iparkodott aktivvá tenni. Hivatkozott arra, hogy itt van a magyar acélos búza és ezt engedjük kivinni ahelyett, hogy lisztté őrölnénk fel és igy szállitanánk ki. Bocsássanak meg, de kell, hogy ezt a nemzetgyűlés előtt kissé pertraktáíjuk, mert amikor az aratás megtörtént s amikor legelőször pártunkat és pártunkon keresztül a pártközi értekezletet legelőször összehívtuk, én magam voltam az első, aki azt követeltem, hogy búza alakjában vihessük ki^ legalább fakultative a magyar gazdák termését. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy én ezt osztályérdekből azért csináltam, mert azt akartam, hogy magam is, mint birtokos, a búza árát az égig emeljem, hanem azért, mert ismertem a világgazdaság helyzetét. Tisztában voltam azzal, hogy mig nálunk a szerencsétlen háború dúlt, azalatt megváltozott körülöttünk az egész világ gazdaságának képe. Nemcsak abból a szempontból, hogy Amerikában 30 százalékkal több a gabonával bevetett terület, mint volt a háború előtt, nemcsak abból a szempontból, hogy a körülöttünk lévő államok, igy pl. Svájc, amely azelőtt kizárólag a magyar lisztet vette tőlünk, a háború alatt felépítette legmodernebb és legtökéletesebb malomiparát. Ma neki az az érdeke, hogy ne engedjen be lisztet, hanem gabonát, amelyet maga fog felőrölni és feldolgozni. Az talán csak nem a magyar kormány bűne, hogy a svájci kormány hatalmasabb ma, és nem mi diktáljuk a feltételeket, hanem ő, mint erősebb gazdasági fél. (Kiss Menyhért: A magyar ember a legelső a világon!) Megengedem, hogy a magyar ember a legelső a világon és a magyar búza is a legelső, de ezzel szemben tessék megnézni, milyeu szomorú rabságba vertek bennünket a háború után, jóllehet meggyőződésünk szerint elsők vagyunk a világon. Nem az határoz, ki az első, hanem hogy milyenek a gazdasági konjunktúrák és a küzdő erők hogyan viszonylatiak egymáshoz. Ugyanúgy vagyunk Cseh-Szlovákiával. Méltóztassék megnézni, Csehszlovákiában milyen nagy malomipart létesítettek a háboru alatt. Igy mehetnénk végig mindaz,on piacokon, amelyek eddig Magyarország búzáját fogyasztották. Nekünk tehát az lett volna a feladatunk, hogy legalább is fakultative mentül előbb kivihessük a mi búzánkat búza alakjában, mert amely pillanatban megjelenik a világkoiiknrrencia, mi maradunk alul. Hiszen az évi március hó 6-án, csütörtökön, 207 amerikai gazda, az amerikai nagy gabonakereskedő hitelbe tud adni, tehát megkönnyíti a vételt és az eladást. Hiába elsőrangú a mi búzánk, mégis ő marad felül, mert nekünk adj Uram, de mindjárt, mert mi hitelre sem dolgozhatunk, sőt tudják, hogy egyenesen rá vagyunk szorulva a valutára. (Varsányi Gábor : És visszaélnek vele !) Ki kell térnem a mezőgazdaság másik ágára is, különösen a sertéstenyésztésre. Igen t. képviselőtársam joggal panaszkodik velem együtt a drágaságról. El kell mondanom, illetve le kell szegeznem, hogy a sertésárak ma a világparitást nemhogy elérik, hanem meg is haladják. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De miért ! Azért, mert két esztendővel ezelőtt, amikor én és gazdatársaim felemeltük szavunkat és kérve kértük a kormányt és méginkább a kormányt erre szorító ellenzéki képviselőket, különösen pedig a társadalmat, amelynek mindig azt hangoztatták, hogy csak maximálni kell a sertészsírt és husi és elmúlik a baj, mi lett ennek a következménye ? Ezt önnek egyszerű és drasztikus példával megvilágíthatom. Azelőtt Nagymagyarországon volt 7,327.000 sertés. Ha megnézzük a statisztikai kimutatásokat, megállapíthatjuk, hogy Magyarországról évenkint ennek az átlagos tiz százalékát kivitték mint hízott sertést, részint élve, részint feldolgozva, részint zsir alakjában. Mit jelentett ez ! 730.000 sertés kivitelét évenkint. Mi történt ezután csonka Magyarországon? Megmaradt az orszáff területének 32%-a. meemaradt lakosságának 46%-a és megmaradt sertéstenyésztésének 51-% a. Ez azt jelenti, hogy a résri viszonylattal szemben kedvezőbb a helyzet. Nem kellett volna tehát mást csinálni, miut a 3.800.000 sertést felhasználni arra. hogy a sertéstenyésztést még jobban fokozzuk és a kínálattal szorítsuk le az árakat. De nem ez történt. Nae-von iól tudja ieen t. kénviselőtársam, hooy a fa'luban a falusi jegyzőtől, a tanítótól a falusi bakteron át a ga^dasáüri cselédekig mindenki hizlal évenkint két-három disznót. Egyet a saját szükségletére, a többit pedig azért, hoíry abból az évi vuha-, csizma- és egyéb szükségletét fedezze. (Uav van jobb felől.) Most mi történt ? Az történt, hogy amikor elérkezett a kampány, amikor kiérett a disznó, — inert azt nem lehet akként szabályozni, hogy júliusban vagy augusztusban történjék meg, hanem gazdasági berendezkedésünk következtében általában karácsonytói február közepéig van a disznóeladás szezonja — a sajtókampány ekkor már hónapokkal előbb kiabálta, hogy meg kell maximálni az árakat, nem szabad engedni, hogy a falu kiuzsorázza a várost és meg is maximálták az árakat. Azután, amikor elmúlt a február, amikor a sertés már nem volt a faluban, amikor már jó kezekben volt, akkor ismét felszabaditották az árakat, (Farkas István : Mikor maximálták !) és az a szegény munkásosztály, amelynek érdekeire apelláltak, ismét hátrányos helyzetbe került. (Farkas István : De nem eresztették be a külföldi sertéseket ! Ha beeresztették volna azokat, akkor olcsóbb volna ma is a sertés. Ne csináljanak vámokat ! Olcsóbban lehetne ma is román, meg szerb disznót venni. — Propper Sándor : Ez az igazi osztálypolitika ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Erdélyi Aladár : T. képviselőtársam, én erről is fogok szólani és meg fogja látni, miért nem eresztették be. (Farkas István : Nagyon jól ismerem a kérdést ! Be fogom bizonyitam