Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-251

âOC A 'nemzetgyűlés 251. ülése 1924. évi március hó O-án, csütörtökön. is, akik politikai meggyőződésül vallják azt, hogy a falvi népét jogaihoz kell juttatni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy miután itt van Propper igen t. képviselőtársam, aki többször átkiáltotta ide énhozzám azt, hogy én Budapestnek ellensége vagyok, neki most válaszolhassak. Ő ezt a kijelentését arra alapította, hogy midőn én Csongrádon kifejtettem politikai álláspontomat, (Propper Sándor: S kifogásolta a mentőkocsít !) ez abban csúcsosodik ki, hogy 1867 óta állandóan azt tapasztaljuk, hogy amikor az egész ország adózott, akkor azokból az adófillérekből — lehet, hogy talán meggyőződésből — különösen a városi társadalmat támogatták, (Ugy van! jobbfelől.) a városokban és főleg Budapesten létesítettek hatalmas nagy kórházakat, (Ugy van! jobbfelől.) a szinművészetet, főiskolákat és más intézményeket is talán még az állam anyagi erején tul is támogatták. Én nem azt mondtam, hogy ez ellent kifogást emelek, hanem én azt mondottam, hogy Örülök, hogy ez igy van, örülök, hogyha Budapesten akkor, ha egy szegény munkást vagy bárki mást veszedelem, baj ér, akkor öt perc múlva megjelenik az a mentőkoesi és megadja neki az első segélyt. Hangsúlyoztam, hogy örülöfe ennek, ugyanakkor azonban azt is kijelentettem, hogy milyen igazságtalan az, hogy tizhuszezer lakosú falvak vannak, amelyekből 30—40 kilométerre kell elmenni, hogy orvosi segítségben részesítsék azt a megsebesült munkást vagy bárki mást. (Ugy van! jobbfelől és a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, nem lehet ezt ugy kiforgatni, hogy ön meg akar eiligem bélyegezni, mint a kultúra ellenségét. (Ugy van! jobbfelől.) Biztosithatom képviselőtársamat, hogy én régebbi idő óta szolgálom a kultúrát, mint akárhány más. (Propper Sándor : Ilyen fiatal és olyan régen szolgálja ! — Várnai Dániel : Miért nem cáfolta meg 1) Igen t. Várnai Dániel képviselő ur azt mondja, hogy ezt miért nem cáfoltam meg. (Várnai Dániel : Világos !) Azt kérdeni öntől, ha én megcáfoltam volna, hitt volna ön nekem? (Ugy van! jobbfelől.) Sőt többet mondok: amikor személyesen elmondtam ezt a nemzetgyűlés egyik ülésén, Propper Sándor képviselőtársam mégis azt kérdezte, mi van a locsogással ? Î (Ugy van ! jobbfelől.) De igenis, a mi politikánk gerincét az képezi, hogy mi a falu népét az ő jogaihoz juttassuk, a kisembereket a kultúra és vagyoni jólét áldásaiban részesítsük. (Helyeslés a jobboldalon. — Propper Sándor : Egyelőre elvették a jogait Î) Bocsásson meg, t. képviselő ur. de ez nem ellenkezik azzal, hogy mi tiszta szivünkből kivánjnk, és amennyire tőlünk telik, támogatjuk is azt, hogy a városnak is minden egyes rétege és osztálya tisztességesen, becsületesen emberhez méltóan élhessem Mi nem osztályharcot és osztálypolitikát folytatunk ; a mi politikánk az egész nemzet egyetemes politikája. (Ugy van! Taps jobbfelől. — Lendvai István : Hiszen ez fajvédő beszéd ! — Szilágyi Lajos : A kisgazdák miért csináltak memorandumot ? —- Csontos Imre : Mert kell ! — Szilágyi Lajos : Mi van a memorandummal ?) Elnök : Szilágyi képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Erdélyi Aladár : Amidőn ihangsúlyozom, hogy én, amióta itt vagyok, soha senkinek a személyét, még kevésbé akár politikai, akár egyéni intaktságát nem érintettem és nem is fogom érinteni, azt hiszem, hogy talán elismerik, hogy nekem is van jogom épen a saját személyem védelmére ezeket előadni. Most folytatva beszedem érdemi részét, Beck Lajos igen t. képviselőtársam beszédével foglalkozva, méltóztassék nekem megengedni, hogy az ő beszédére egy-két észrevételt tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Az ő komoly — ezt hangsúlyoztam is — és tárgyilagos hozzászólása mindnyájunk teljes elismerését nyerte meg, és azt mindnyájan figyelemmel hallgattuk. Ez azonban nem involválja azt, hogy fejtegetéseit minden tekintetben elfogadjuk és aláirjuk. (Ugy van! jobbfelől.) Az első ezek között, amit kénytelen vagyok megemlíteni, az infláció kérdése. Igaz, hogy ez elcsépelt kérdés; hiszen nem hónapok, hanem úgyszólván évek óta folyik a nagy harc nemcsak Magyarországon, hanem a külföldön is akörül, melyik a helyesebb politika : az infláció vagy a defláció politikája. Látjuk, hogy talán még ugyanazon párt vagy legalább is az egymást támogató pártok keretében is vannak kiváló, önzetlen és minden kétségen felül álló szak férfiak, akik ebben a kérdésben homlokegyenest ellenkező álláspontot foglalnak el. Én azt hiszem, hogy itt egy nagy tévedés forog fenn, amikor sokan azt hirdetik, hogy az inflációnál az államnak az lett volna a kötelessége, hogy minél több pénzt nyomasson és azon a pénzen befektetéseket eszközöljön, nevezetesen építkezzék, hidakat és utakat létesitsen. (Ugy van! belfelöl. — Cserti József : A nagybankoknak kölcsön adták !) Bocsánatot kérek, ez azonban csak látszat. Amely pillanatban az állani azt a tömeg* pénzjegyet kinyomatja — fordítsa azt bármilyen befektetésre f

— az infláció természeténél fogva annak a pénznek, minthogy nincs megalapozva, hanem tulaj donképen csak papir, rohamosan zuhan alá az árfolyama. Továbbá ott is egy nagy tévedés van, hogy az emberek az egyéni gazdálkodást Összetévesztik a nemzetgazdálkodással. Egyénileg tudok én, vagy más is tud papirosból aranyat csinálni — amint, fájdalom, megmutatta az utolsó három év, hogy nagyon sok ember papirosból aranyat csinált, — de a nemzetgazdaságban nem lehet papirosból aranyat csinálni. Épen azért nekem az a meggyőződésem, hogy inflációval ebben az országban semmit sem tudtunk volna elérni, leg'feljebb azt, hogy hamarább odajutottunk volna, ahol most vagyunk: a korona sajnálatos zuhanásához. Hiszen amikor kilátásban volt a külföldi kölcsön, amikor remélhettük, hogy a szanálási programot megkezdhetjük, akkor a kormány — érezvén, hogy neki el kell végeznie ezeket a beruházásokat, mielőtt még" az a külföldi ellenőrző bizottság beleszólhatna teendőinkbe — igénybevette a bankóprést, és ennek lett részben a következménye, hogy az óriási koronaromlás bekövetkezett. § De bocsánatot kérek, ha a kormány pénzünk további romlásának meggátlása végett idehozta a valorizációs törvényjavaslatot, sőt bizonyos kényszer rendeletet is adott ki, akkor csak kötelességét teljesítette, mert minden törvényjavaslatnak, minden intézkedésnek legjobb bírálata az élet, ezzel pedig' bebizonyította, hogy ezzel megakad a korona romlása és ma már — hála Istennek — a legsúlyosabb veszélyen is túl vagyunk. (Ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor : Tessék csak a vásárcsarnokba kimenni !) Én kimegyek és szomorúan tapasztalom, hogy olyan horribilisak az árak, hogy! el kell ismernem, hogy mindenkinek, aki fixfizetésből él, legyen az hivatalnok vagy gyári munkás,