Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-251
A nemzetgyűlés 251. ülése 1924. évi március hó 6-án, csütörtökön. 205 okom nem volt tehát már akkor sem arra gondolni, hogy emiatt a dolog miatt a jövőben bármikor is szégyenkeznem kelljen a közvélemény előtt. Sőt tovább megyek. Amikor ebben a teremben legelőször hangzott fel közbeszólás formájában itt, a hátam mögött Zákány Gyulának kiszöktetesi ügye, már akkor, aznap délelőtt kikérettem Friedrich István igen t. képviselőtársamat a folyosóra és ugyanazt, amit most elmondottam, elmondottam neki is, és felvilágositottam arról, hogy miben áll ez a Zákány-féle szöktetési ügy. Ha kell, Zákány Gyula cimét is rendelkezésére tudom bocsátani az ő levele kapcsán, egy kábeltelegrammal bármikor meglehet tőle kérdezni, vájjon igazak-e mindazok, amiket itt előadtam. Ennek következtében nincs semmiféle tárgyi alapja őlyaniéle inszinuációnak, mintha a kormány, vagy a kormánynak egy tagja, Vass minister, Zákány Gyulát óriási összegek feláldozásával kiszöktette volna. Az irgalmasság testi cselekedetét kivántam elkövetni (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon) egy olyan emberrel szemben, akit saját bemondása alapján politikai barátai nyomorúságában az éhezésig» a lerongyol ódásig elhagytak. Nekem, mint ministernek, mint embernek és mint paptestvérnek kötelességem, ha megtehetem, hogy egy, a nyomorban és piszokban fuldokló ember után kinyújtsam a kezemet és ezt megteszem bármikor máskor is, megtettem tizezrekkel és százezrekkel, és meg fogom tenni a jövőben is. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha ebből valaki politikai tőkét akar kovácsolni, ám méltóztassék megpróbálni azt a tőkét saját javára ugy kamatoztatni, ahogyan tudja, én sem a tőkétői, sem a vörös kalapácstól nem félek. (Élénk tetszés és taps a jobboldalon. Zaj a szélsőbalolduloyi. — Fropper Sándor: Ezt nem lehet demagógiával elintézni !) Elnök : Napirend szerint következik a korona értékcsökkentésének meggátlására vonatkozó egyes intézkedésekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik ? Petrovits György jegyző : Erdélyi Aladár ! Erdélyi Aladár : T. Nemzetgyűlés ! Midőn az előttünk fekvő törvényjavaslathoz hozzászólok, nemcsak a politikai szokásnak és illendőségnek akarok eleget tenni, midőn foglalkozom az előttem felszólalt t. ellenzéki „képviselő ur beszédével, hanem ezen túlmenő indokok is kényszerítenek erre. Egyrészt Beck Lajos igen t. képviselő urnák komoly, tárgyilagos hozzászólása, másrészt pedig Szakács Andor igen t. képviselő urnák, talán nem anynyira a tárgyra vonatkozó, mint inkább politikai invektivái azok, amelyek arra kényszeritenek engem, hogy előbb Beck Lajos t. képviselőtársam, azután pedig Szakács Andor t. képviselőtársam felszólalásával foglalkozzam. Szakács Andor t. képviselő nr felszólalása két részre osztható. Felszólalásának egyik részében azt vitatta, hogy milyen helytelen az ország közgazdaságát és a szegény nép érdekét tekintetbe nem vevő az a kényszerkölcsön, melyre vonatkozólag a kormány rendeletet adott ki és amelynek értelmében, tekintet nélkül a létminimumra, mindenki előzetesen tartozik beszolgáltatni a kényszerkölcsönnek egy bizonyos részét. A képviselő ur felszólalásának ezzel a részével azért nem foglalkozhatom részletesen, mert az igen t. képviselő ur épen olyan jól tudja, mint mindenki ebben a Házban, hogy a kormány annak a négy paragrafusnak az első felét épen azért nem terjesztette a nemzetgyűlés elé törvényjavaslat alakjában, mert ugy ő, mint a háta mögött ülő többségi párt ugy találta, hogy, mivel az első veszély már elmúlt, módunkban van a törvényjavaslat részletes kidolgozása, és ennek a részletes kidolgozásnak a keretében elsősorban kötelességünk, hogy a létminimumot figyelembe vegyük, (ügy van! Ugy van! a, jobboldalon.) Hangsuiyozni kivánom, hogy a képviselő ur íelszolaiasának ezzel a részevei azért nem kívánok részletesen foglalkozni, mert az igen t. képviselő ur tudja, hogy ennek megállapitása végett pártunk bizottságot küldött ki, mely bizottság a kérdéssé] lelkiismerete szerint foglalkozik, de meg a kérdés a mai napig- meg nem is érett meg arra, Hogy azt itt nyilvánosan tárgyaljuk. (Propper »ánüor : Mar kivetették a milliókat olyanokra, akiknek garasaik sincsenek.) Méltóztassék meg-nyugodni, hiszen az igen t. képviselő urnák is tudnia kell, hogy lü-iüe előtt senkinek sem kell fizetnie. (Fropper Sándor : De kivetették !) Ami a kivetést illeti, igen t. képviselő ur, ön is nagyon jól tuctja, hogy a kivetés még nem egyeniö azzal, hogy a kivetett összeget kényszerrel be is hajtsan, iNeKünk tehát módunkban van, sőt kijelentem, kötelességünk, hogy mielőtt erre a kényszerszabályra kerül a a or, gondoskodjunk arról, hogy a létminimumok érintetlenül maradjanak. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldaion. — Szilágyi Lajos : Miért nem jelenti ezt be a minister ! ) Azt _ hiszem, hogy ha a minister ur százszor is kijelent valamit Szilágyi képviselő urnák, a képviselő ur azt fogja kivánni, hogy százegyedszer is kijelentse, (Zaj a baloldalon.) mert Szilágyi képviselő urnák rendesen az a szokása, hogy csak a 101-ik kijelentést veszi figyelme. (Szilágyi Lajos : Ez demagógia !) Felszólalásomnak másik oka az, hogy reflektáljak Szakács igen t. képviselő ur politikai invektivágára. A képviselő ur szokása szerint valahányszor felszólal, mindig a kisgazdapártot tűzi ki célpontul, (Lendvaí István : Nagyon helyesen!) melyben szeretné ha bomlás következnék be. Ehhez természetesen egyesek nagyon szivesen szekundálnak abban a reményben, hogy ez a törekvés sikerre fog vezetni. (Ellenmondások balfelől.) Miután Szilágyi igen t. képviselőtársam nem akarja ezt elhinni, felhivom ügyeimét arra, hogy tegnap nem azt kiáltották-e ide, hogy : hogy vannak a műkisgazdák ! Ezek alatt engem és mindazokat értette, akik itt vagyunk. (Varsányi Gábor : Ki az a műkisgazda ! Neveket kérünk !) Elnök : Varsányi képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Erdélyi Aladár : Én kijelentem az igen t. képviselő urnák, hogy én nem vagyok kisgazda, annál kevésbé akarok én és az én igen t. barátaim műkisgazdák lenni, mert amikor mi a kisgazda párt híveinek valljuk magunkat, amely párt szükséges, hogy a kormány háta mögött álljon és azt támogassa, akkor mi ezzel azt a politikai eszmét szolgáljuk, hogy mi igenis a falu népét akarjuk jogaihozi juttatni az országban. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A falu népének gerince pedig az a kisgazdatársadalom, amelynek kulturális és vagyoni megerősödését ez a párt kivan ja. (Propper Sándor : Egyelőre elvették a jogait Î) Elnök : Propper képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólani ! (Zaj.) Csendet kérek ! Erdélyi Aladár : Leszegezni kivánom, hogy itt nemcsak kisgazdák vannak, hanem olyanok 30*
