Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-250

1% 'À nemzetgyűlés 250. ülése 1924. évi március hó 5-én, szerdán. A megoldás módjához tartozott az is, hogy a nyugatmagyarországi felkelés gazdasági hivatala antedatálvu kiad egy okiratot, egy nyugtát, mely szerint ezeket az összegeket ott befizették. Ez a megoldás sem sikerült azonban, megkíséreltek tehát egy másikat, megkísérelték azt, hogy Esküttöt kapacitálták, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ő kisérelte meg, nem más!) hogy menjen be a Schwartzer-szanatóriumba, (Szabó István (nagyatádi) földniivelésügyi minister: Ahol már volt!) sőt odáig mentek az áldozatkészségben, hogy hajlandók voltak a szanatórium költségeit is vállalni, mert remélték, hogy a szanatóriumba való bemenetellel mód nyílik arra, hogy ezt az ügyet beszüntessék. (Szomjas Gusztáv: No és?) Szükség volt a dolognak ilyen módon való elintézése azért, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Miért!) mert abban az időben, amikor már nagyon szorult a kormány csizmája, az ügy nagyon égetett, a közvélemény pedig sürgette az ügy elintézését, a magyar igazságügyministeri székben Daruváry Géza ült, aki nem vállalta ennek az ügynek ilyen módon való megszüntetését, hanem azt mondta: nem vagyok hajlandó a nevemet odaadni ahhoz, hogy ezt az ügyet megszüntessem, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Senki sem erőltette rá!) ellenben hajlandó vagyok az ügyet megszüntetni, ha Eskütt bemegy a Schwartzerbe, amikor meglévén a jogcímünk arra, hogy elmebetegsége orvosilag megvizsgáltassák, meg lessz a a mód arra is, hogy ezt az ügyet beszüntessük. (Zaj a jobboldalon.) Eskütt az ügynek ebben a stádiumában hajlott is rá, hogy szanatóriumba vonul, meg is jelent az orvosnál vizsgálat végett, és az orvosnak olyan adatokat mondott be, amelyeknek alapján lehető volt olyan diagnózis megállapítása, mely indokolttá tette volna a Schwartzerba való bemenetelét. Egy csodálatos körülmény azonban mégis távoltartotta ettől ezt az embert, távoltartotta t. i. az, hogy abban az időben Kovács Gyula volt képviselő, aki annak idején Tisza István grófra rálőtt, valamelyik budapesti lapban egy súlyosan becsületbe vágó cikket irt az üggyel kapcsolatban, és amikor Eskütt ezt a lapot sajtóperelte, a biróság a cikk Íróját felmentette. Erre Eskütt azt mondta: megijedtem, amikor ezt az Ítéletet olvastam, megijedtem azért, mert én, aki mindössze 26—27 éves vagyok, elgondoltam, végigfutott az agyamon az a gondolat, hogy egész életemen át mindenki belém törölheti a csizmáját anélkül, hogy a bíróságtól elégtételt kaphatnék; ha egyszer bent voltam a tébolydában, akkor tehetnek itt ebben az országban velem, amit akarnak, anélkül hogy elégtételt kaphatnék. Ennek hatása alatt, amikor pedig már előzetesen hozzájárult ahhoz, hogy bemegy a Schwartzerba, jelentette ezt a minister urnák és környezetének. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Nem igaz, hiszen le volt zárva! Hogy jelentette volna! — Horváth Zoltán: Nem volt mindig lezárva ! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Akkor ez nem abban az időben volt! — Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balt elől.) Ilyenképen ennek a megoldásnak lehetősége is megszűnt. Nem jöttek azonban zavarba az ügy további megoldására nézve, nem jöttek zavarba azért, mert Ígéreteket kapott a földmivelésügyi minister ur és rajta keresztül a per első vádlottja, Eskütt Lajos, hogy csak viselje továbbra is nyugodtan sorsát, mert majd mód és alkalom adódik az ügy megszüntetésére, és pedig olyanformán, hogy Bánffy akkori külügyminister (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljak ! balfelől. — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Egy bajba jutott ember fecsegéseit mondja itt el! Nem ide való! A törvényszék elé való! — Rassay Károly: Két és félévig miért nem Ítélkeztek ? — Rakovszky István : A mi ügyünket sem merik elintézni! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem én vagyok az oka! — Horváth Zoltán; Tessék sürgetni, vagy tessék letartóztatni!) Biztatgatták Eskütt Lajost, hogy csak nyugodtan viselje sorsát továbbra is, mert a külügyministeri székben ülő Bánffy grófot elmozdítják külügyministeri állásából, Daruváryt, aki nem vállalta ennek az ügynek megszüntetését, teszik meg külügyministernek — sohase tudtuk eddig, miért volt akkor ministerváiíozás — (Derültség balfelől.) és hogy uj igazságügyministernek olyan embert fognak kinevezni, (Forgács Miklós: Egész regény! — Derültség.) aki előzetesen áttanulmányozván az Eskütt-ügyre vonatkozó iratokat, hajlandó az ügyet megszüntetni. (Szomjas Gusztáv: És akadt ilyen! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: És megszüntették?) Akadt, és én nem hibáztatom t. Szomjas képviselő ur az igazságügyminister urat, mert neki rendelkezésére állott a földmivelésügyi minister ur által kiállított az a nyilatkozat, hogy Eskütt Lajos nem volt berendelve a földmivelésügyi ministeriumba. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem volt beosztott tisztviselő! Ne tessék kiforgatni ! — Nagy Ernő: Hát mi volt? — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Majd megmondom! Tessék megvárni! Ezt is kiforgatják valóságából! — Lendvai István: Azért vitték oda, mert bolond? Ez nem kvalifikál!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Györki Imre: Nem volt köztisztviselő, nem közmegbizatásban járt el, (Rakovszky István: Törvénysértés, haigy van!) úgyhogy az igazságügyminister ur könnyen lehetett abban a helyzetben, hogy az eljárást megszüntesse. Nagy Emil igazságügyminister urban meg is volt a szándék, hogy ezt megszüntesse. Erről egyik képviselőtársunk, aki, sajnálom, most nincs jelen, felvilágosítást is tudna adni, mert vele meg is beszélték az ügy beszüntetését. (Nagy Ernő: Ki az?) Ulain képviselő ur. Történt azonban, hogy Eskütt Lajos 1923 augusztus végén megjelent Nagy Emil igazságügyminister urnái és minthogy látta, hogy ügye most már két éven keresztül húzódik és azt uem_ szüntetik meg, de főtárgyalásra sem viszik, őszintén, igazán feltárta előtte az egész panamaügyet minden részletével együtt. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Igazat mondott akkor? A reám vonatkozó részt is tessék nyilvánosságra hozni!) E megbeszélés alkalmából jelen volt dr. Sztraehe, a budapesti főügyészség vezetője (Rassay Károly: Előkelő egy vádlott! Ilyent még nem hallottam! — Horváth Zoltán: Meghivják hozzá a koronaügyészt! Valami bűzlik, minister ur! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nálam nem! — Rassay Károly: Ha ez nem destrukció, akkor semmi a világon nem az! — Rakovszky István: És a ministerek csendesen ülnek tovább a székben. — Derültség. Zaj jobbfelöl.) Elnök : Csendet kérek ! (Horváth Zoltán: Csak széket változtatnak!) Györki Imre: Jelen volt a kihallgatás alkalmával Timkó koronaügyészhelyettes ur, (Zaj és felkiáltások balfelől: Hallatlan!) akinek jelenlétében Eskütt feltárta az egész panamaügy minden részletét és ez volt az oka annak, hogy az igazságügyminister ur akkor már nem vállalkozott ennek az ügynek ügyészi utón való megszüntetésére. Azonban vállalkozott valamire, még pedig arra, hogy amikor elkészült Eskütt Lajos ellen a vádirat, ne ügyészi utasitással szüntessék meg