Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-250
'A nemzetgyűlés 250. ülése 1924. évi március hó 5-én, szerdán. 177 törvényjavaslat. Ezekben a javaslatokban a virilizmus íentartásáról, államfői kinevezéssel autonómia alakításáról, mesterkélt beosztási rendszerekről, az ajánlási rendszerrel meghamisított titkos szavazásról s egy túlzott domieiliumról van szó, mely a szegény embereket az autonóm jogokból kizárja. Sőt továbbmegyek. Amikor a ministerelnök ur Kaposvárott a demokráciával foglalkozik, akkor itt a belügyminister ur beadta és bizottságilag is letárgyalt atta »az önkormányzat folytonossága« címen azt az egyszakaszos törvényjavaslatot, amelyben az ország első városi törvényhatóságának élére is, tisztán a minister mulasztásából kormánybiztost állítanak, a vidéki törvényhatóságokban pedig fentartják azt a régi állapotot, amire vonatkozólag egy auktort kell idéznem, Rakovszky Iván belügyminister urat, aki 1923 november 21-én a következőket mondotta nekem (olvassa) : »Teljes igazsága van a képviselő urnák abban, hogy a jelenleg- működő törvényhatósági bizottságok, amelyek tagjainak egy részét még- 1910-ben választották, egyáltalán nincsenek kapcsolatban a vármegye népével és a választóközönséggel, ami az autonómia elvének megfelelne,« Sőt tovább megyek. Ezt az egyszakaszos törvényjavaslatot, amelyet bizottságilag letárgyaltak, se hozzák ide a nemzetgyűlés elé, hanem egyszerűen szükségrendelettel életbeléptetik. (Horváth Zoltán : Hallatlan ! Ez az ő politikájuk !) Szóval minden cselfogás megvan arra, hogy a kispolgári társadalom a maga jogaihoz a törvényhatóságokban egyáltalában ne, vagy csak mennél később juthasson. A ministerelnök ur ugyanekkor hirdeti nekünk Kaposvárott a társadalom összefogását, osztályérdekektől való mentességét, a lelkek demokráciáját és a fokozatos haladást ; mivel a mentségét is előadja, szép szavakkal kárhoztatja — a reakciót, dicséri a kisgazdákat, amikor elsősorban a föld népének jogait veszi el és olyan rendszert inaugurál, hogy ide, a nemzetgyűlés termébe, a nemzet házába a következő választások után egyetlenegy csizmás képviselő se tehesse be a lábát. (Rupert Rezsó' : Károlyi József sokkal demokratább, mint ő !) De a legteljesebb szavakkal elitéli a ministerelnök ur ... (Szilágyi Lajos : A nagybirtokosok demokraták ! Ezért csinálta a reformot! A második nemzetgyűlésen már kevesebben vannak a csizmások !) Elnök : Csendet kérek ! (Szilágyi Lajos : A harmadik nemzetgyűlésen még kevesebben lesznek ! Hírmondó se lesz !) Kérem Szilágyi képviselő urat, méltóztassék csendben maradni ! Hegymegi-Kiss Pál : A legteljesebb mértékben elitéli a ministerelnök ur, és a demokrácia ellenségeinek, a szabadsággal visszaélőknek nyilvánítja azokat, akik nem hiszik el mindezekről a maszlagokról azt, hogy a demokratikus haladásnak irányában vagyunk, hanem rámutatnak a reakcióra, és a demokráciát, az alkotmánynak demokratikus berendezését követelik. Kérdem, hogy az a választójogi szükségrendelet, a szuronyos és közigazgatási erőszakoskodások után megejtett választás és ezek a javaslatok, amelyekről! beszéltem, az a helyzet, hogy autonómia nélkül van a főváros és klikkek uralkodnak a törvényhatóságokban, az önkormányzati választásokat pedig továbbtovább kitolják, a demokrácia céljait szolgálják-e és azok, akik ezekre rámutatnak, vonatkozik-e az, amit a ministerelnök ur kaposvári beszédében mondott, hogy azok mind demagógok ? Aki tehát az általános, titkos választójogot követeli, üljön bár ezen vagy azon az oldalon, tartozzék akár a szalon-, akár a nem szalonellenzékhez, az a ministerelnök ur niegállapitása szerint mind ellenség-e a demokráciának és mind demagóg? (Klárik Ferenc: Éljen az általános, titkos választójog!) Mást is mondott a ministerelnök ur Kaposvárott. Azt méltóztatott mondani neki, hogy az ilyen embereket ki kell küszöbölni a társa dalomból. Álljunk meg itt egy szóra. (Rupert Rezső: Csak a kényszerkölcsönből küszöbölné ki ezeket az embereket, de azt beszedi mindenkitől !) — »Ki kell küszöbölni a társadalomból.« Méltóztatnak ezt a hangot ismerni! Hiszen ezt a világháború befejezése után az akkor győztes imperialista politikának egyik feje mondta épen Magyarországra és Németországra vonatkozólag, amikor megállapította, hogy Európában még éhes farkasok tanyáznak. Méltóztatnak ezt a hangot még máshonnan is ismerni? Tessék csak visszagondolni: a Duna—Tisza közén történt atrocitások, az alföldi brigád, Márífynak és társainak vérbirósága, az erzsébetvárosi bombamerénylet és annak vérbefullasztott áldozatai mind gyűlölködésre és biztatásra keletkeztek. Szalonokban, fényes termekben, itt a nemzetgyűlésen, valamint banketten eí lehet mondani, hogy »küszöböljük ki a társadalomból«. De a felizgatott tömeg, az elkeseredett éhező, a fanatikus és jól felpénzelt pribék ezeket a szavakat komolyan veszi és tettekben igyekszik megvalósítani azt, ami elvontan és általánosságban van mondva. Kérdem, hogy ilyen felhívás után őszinte-e a társadalom összefogásának hirdetésé, ig-azán keresztény és nemzeti politika-e ez, és valóban a konszolidáció céljait szolgálja-e az ilyen hang és nem helyesebb állásponton van-e az, aki nem szavakban, hanem tettekben követeli a demokráciát és felelősségrevonást kivan mindazért a piszokért és förtelemért, hogy felelőtlen elemeket pusziroztak és felelőtlen elemekkel szerződést kötöttek a választásra vonatkozólag. (Peidl Gyula : Még ma is ! — Propper Sándor : A Turul-különitmény még mindig működük !) Demagógia-e az, ha kifogásolják, hogy a nepotizmus dicsőítése hangzik el itt a nemzetgyűlésen ? Demagóg az, aki követeli az Esküttügy rejtelmeinek minden vonatkozásaiban való teljes tisztázását 1 ? Demagóg az, aki a korona romlását, a tőzsdeértékek érthetetlen veszteségével kapcsolatos visszaéléseket megvizsgálni kívánja, vagy demagóg-e az, aki az állam gazdálkodásában számadást kíván, aki az erkölcsi alapot keresi a parlamentarizmusban, mert lehetetlennek tartja, hogy többség;et tehenek árának erőszakolt kifizetésével majd visszakövetelésével szerezzenek és tartsanak össze? (Zaj.) Ha ez mind demagógia, akkor én büszkén vállalom a demagóg szerepét és meg vagyok győződve róla, hogy akadnak még a nemzetgyűlésen férfiak, akik nyíltan rá mernek mutatni erre a reakcióra és arra a rendszerre ami most van. Mert a demokrácia hangoztatásában a kormánynál haladás észlelhető, ellenben máskép van a dolog tényleg igy az alkotmánybiztositékokkal. Választójogunk szükségrendeleten alapul ma is. A ministerelnök ur megmondotta, (Lendvai István : Nincs semmi szükség erre a kormányra !) hogy azt majd kellő időben, alkalomadtán, mikor jónak látják, be fogják
