Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-250

"À nemzetgyűlés 250. ülése Î924. évi március hó 5-en, szerdán. ják önmagukat azzal, hogy ilyen módon, a kormány támogatásával engedményeket tudnak kicsikarni a magyar nép számára (Horváth Zoltán: Csontos Imre azért takarja el az arcát! — Derültség. — Csontos Imre: Csak ne volnátok ilyen vegyesen! — Szilágyi Lajos: Vallja be a képviselő ur, hogy velünk érez! Látszik az arcán!) Elnök: Szilágyi képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni! (Horváth Zoltán: Nagyon restelkedik!) Horváth képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben lenni! (Csontos Imre: Karlisták és szabadkirály választók együtt! — Meskó Zoltán: Mungók és függetlenségiek együtt!) Csendet kérek! (Horváth Zoltán: Van ott minden! — Rupert Rezső: Pártjuknak egyhármadrésze Károlyi-párti!) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni, mert a szónok nem tudja beszédét folytatni! Szakács Andor: T. Nemzetgyűlés! Ha már kisgazda képviselőtársaim kívánságainál tartottam, akkor el kell mondanom, hogy én a magam részéről mit tartanék az igazságnak megfelelőnek és mit tartanék megvalósitandónak a belföldi kényszerkölcsön megvalósítása tekintetében. Lehetséges, hogy ezek már közkeletűvé vált igazságok, mert már mindenki ezeket hangoztatja, de itt, a nemzetgyűlésen ezzel a kényszerkölcsönnel szemben most mondjuk meg ezeket először. Mindenekelőtt tényleg lehetetlenség az országnak, a közönségnek három év előtti vagyoni állapotát venni figyelembe akkor, amikor ennek a kölcsönnek összegét a lakosság között szétosztják. A mai vagyoni állapotot keli figyelembe venni. Ez olyan természetes kívánság, hogy ez elöl a kormánynak nem volna szabad kitérni. Továbbá a szociális igazság megkivánja, hogy amikor az ország kölcsönt vesz fel a lakosságtól, ne vegyen el kölcsön címén semmit azoktól, akik maguk is koldusbotra támaszkodva, tengetik életüket, (Ugy van ! balt elől. — Meskó Zoltán : így van, Imre bácsi? —- Csontos Imre: Mi álljuk azt, amit mondtunk ! — Meskó Zoltán : Csakhogy állva szavaznak, ez a baj!) vagy akiknek a holnapi megélhetésük nincs biztositva. A megélhetéssel küzdő állam nem vehet el kölcsönben nagyobb összegeket olyan polgáraitól, akik az éhhalál köszöbén állanak. Ennélfogva, ha van elv, amely jogos ós igazságos, magában az adózásban, ugy ez a létminimum teljes megkimélésének elve. (Ugy van ! balfelől.) Hogyne kellene ezt az elvet állami kölcsönnél érvényesíteni ! ? Hiszen nagyon természetes, hogy az állam kölcsönt csak azon polgáraitól vehet el, akiknek feleslegük van ; de akiknek csak annyiuk van, hogy megélni tudnak, vagy talán annyi sincs, azoktól az állam kölcsönt igazán nem vehet el. (Ugy van ! balfelől.) A másik kívánság, amely épen ily kézzelfekvő, az, hogy ne különböztetés nélkül adóztassák meg az egyes vagyoni kategóriákat. Nem kell erről a kérdésről tovább beszélnem. Követelnie kell az egész nemzetgyűlésnek, minden képviselőtársamnak együttesen, hogy a kölcsön kivetésénél és behajtásánál az állam a legmesszebbmenő progresszivitást tartsa be, (Ugy van! a balés a szélsőbal-oldalon. — Szeder Ferenc: Elárulják a kisgazdák ismét! — Csontos Imre: Ne beszélj! — Szeder Ferene: El fogják árulni a progressziót. — Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! — Szeder Ferenc: Mindig az elvtelenségük az elvük!) Az egész világon igy van már. Angliában liberális és konzervatív kormányok valósították meg a progresszivitást a közterhek tekintetében. Miért legyen épen csak Magyarország a nagyvilágnak olyan elátkozott szigete, amely minden modern haladás alól kivonja magát, ahol a legközépkoribb igazságtalanság uralkodik a közterhek viselésében, sőt még az állami kölesönök szétosztásában is? (Lendvai István: A bankok iránt nagyon líbe

a ralis a kormány!) Fel kell emliteneni a volt igaz ságügy minister urnák, — aki egy másik sülyesztőn szintén eltűnt február 20-a körül, — azt a javaslatát (Meskó Zoltán: Az előkelő kéz belelőtt ! — Rupert Rezső: A 8 órai Kálmán!) hogy a társadalom legvagyonosabb rétegére háritsák ezt a kényszerkölcsönt. Ezt a kívánságot, ezt a javaslatot demokratikusan, igazságosan gondolkozó ember nem utasíthatja vissza, nem bélyegezheti malomalattivá, kiskorúvá, vagy erőszakolttá, hanem igenis, azt kell mondania: azok vállalják a kölcsönnek legalább az oroszlánrészét, akiknek a javakból a legtöbb jutott, akik leginkább képesek rá, hogy viseljék az ilyen rendkívüli megterheltetéseket. (Helyeslés balfelől.) Itt eszembe jut a liberális körök egy bizonyos részének magatartása épen ezzel a Nagy Emil-féle gondolattal szemben. Mint emiitettem, elnevezték ezt a javaslatot malomalattinak, kivihetetlennek, abszurdnak; (Ulain Ferenc: Mert tisztességes és igazságos!) ép ugy elnevezték ezt a javaslatot pénzügyi demagógiának, mint ahogy ezeknek a liberális köröknek egy része minket is, akik a szegény nép megélhetése, mindennapi betevő falatja biztositása végett a meglévő földreformtörvény becsületes végrehajtását követeltük és követeljük, elneveztek földosztó demagógoknak. (Dénes István: Annyi baj legyen!) Ebből megjegyezhetjük azt a tanulságot, hogy nálunk Magyarországon ma a liberalizmus és demokrácia, legalább ebben a vonatkozásban, nem egymást fedő r fogalmak. (Ugy van! balfelől. — Lendvai István: A liberalizmus és a zsidóság fedik egymást!) Ugy látszik, a demokrácia más, mint ebben az értelemben felfogott liberalizmus. (Horváth Zoltán: Csak külföldön demokraták, idehaza nem!) A demokrácia nem szép, hangzatos, humanisztikus elvek hirdetésében áll; a demokrácia a legreálisabb, legéletbevágóbb dolog a világon! (Lendvai István: Attól döglene a zsidó, ha itt demokrácia volna ! — Derültség.) A demokrácia a jövedelmek igazságos, arányos elosztásánál s a közterhek igazságos szétosztásánál kezdődik. Én tehát ilyen értelemben igenis, legmesszebbmenőén hive vagyok a demokráciának. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Most, amikor a kormány ebbe a zűrzavaros helyzetbe döntötte az egységes pártot s abba a zűrzavaros helyzetbe döntötte a nemzetgyűlést, hogy tárgyalunk egy törvényjavaslatot, amelynek végleges tartalmáról nincs tiszta képzetünk, amelyről nem vagyunk informálva; amikor tárgyalunk egy törvényjavaslatot, amelyet nem reprezentál itt a nemzetgyűlésen felelős pénzügyminister, sőt ellenkezőleg, felbukkant a volt pénzügyminister mint meghatalmazott minister, mint pénzügyi diktátor, ugy azonban, hogy elvonta magát a nemzetgyűlés ellenőrzése alól, amikor ebbe a lehetetlen helyzetbe^ döntötte a kormány ezt az országot, akkor megjött az örömhir Parisból, hogy a jóvátételi bizottság most már véglegesen megszavazta Magyarországnak a zálogok felfüggesztését, hogy tehát a kölcsön felvétele lehetővé vált. (Horváth Zoltán: Erre bankettet rendezett az egységespárt! — Rupert Rezső : A bankárok még nem szavazták meg, az a baj !) Én nem vonom kétségbe, hogy a kölcsönt is meg fogja kapni a kormány, mert hiszen a külföld illetékes tényezői már annyira angazsálták magukat mellette. Ez egészen biztos, a kölcsön a legmesszebbmenőén biztositva van, nincs ok, hogy meg ne kapja a kormány. Azonban egy nagy baja van a dolognak, A többség tudomásul vette a kölcsön biztosítását, banketten ünnepelték és gratulálták a kormányt