Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-250

'À nemzetgyűlés 250. ülése 1924. éH március hó 5-én, szerdán. 171 az elért nagy sikerért. Mondom, egy baj van azonban. Az a nagy baj, hogy a drágaság nem vett tudomást a jóvátételi bizottság intézkedéséről. Mióta a külföldi kölcsön biztosit va van, azóta is óráról-órára ép olyan törvényszerűséggel fokozódik a drágaság mint a külföldi kölcsön megszavazása előtt. Csak egyetlen számot mondok. A februári állami kiadásokkal szemben a fizetések révén a márciusi állami kiadásokat 60+25, tehát 85%-kal volt kénytelen emelni a kormány ; majdnem duplájukra emelkedtek az állam kiadásai egy hónap alatt; (Ulain Ferenc: A deficit hetenként 50 milliárddal emelkedik!); emelkedik pedig akkor, amikor a külföldi kölcsön már biztosítva volt. Az állam pénzjegy forgalma, bár deflációs irányzat uralkodik (Ulain Ferenc: Holl Hol!) minden észszerű és reális dologgal szemben, rohamosan növekszik. (Lendvai István: Kabinetdefláció már volt!) Defláció van olyan értelemben, hogy semmiféle egészséges, termékeny dologra a kormány pénzt nem adott és nem ad, (Rupert Rezső: Deflációs infláció!) ellenben kénytelenségből az állami kiadások rohamos növekedését minden hónapban fedeznie kell. 150 milliárdos pénzjegyforgalomemelkedés a jegyintézet egyik kimutatásától a másikig már nem is tartozik a ritkaságok közé. Másfélszáz milliárdos bankjegyforgalomemelkedés ! (Meskó Zoltán : Egy pár milliárdra nem nézünk ! Kicsire nem nézünk!) » Tehát a drágaság nem vesz tudomást a külföldi kölcsönről, az ország helyzete gazdaságilag, pénzügyileg napról-napra romlik és akkor a kormány avval a gondolattal jön, hogy a takarékkorona értékmeghatározó tényezői közé felveszi a korona bécsi értékelését is. Fel kell hivnom a magyar kormány szíves figyelmét arra a körülményre, hogy Ausztria igen, talpraállt, és Ausztria ma eltengeti állami és társadalmi életét, de talán nem annyira a neki juttatott külföldi kölcsön erejénél fogva, mint inkább azért, mert Ausztria, a bécsi piac épen ugy állandóan fosztogatja ma is a magyar piacot, a magyar közgazdaságot, mint azt évszázadokon át megszokta. (Zaj balfelől.) A magyar kormánynak végre meg kellene látnia azt, hogy Ausztria azért van viszonylag kedvezőbb helyzetben, mert a magyar közgazdasági élet az ő számára kész zsákmány, kész martalék. Csak egyetlen példát hozok fel. A bécsi piac a múlt nyáron összevásárolt rengeteg magyar tőzsdei értéket. Azután 70.000 koronáért megvásárolta a neki szükséges búzamennyiséget a magyar tőzsdén, 100°/o-kal felhajtott áru értékpapirokon, és amikor a búzát biztositotta a maga számára, akkor kivonult a pesti tőzsdéről, mire az értékpapírok, miután az ő felhajtása tovább már nem működött közre, leestek az érték felére. Végeredményben tehát az osztrák piac 35.000 koronás áron kapta meg a tavalyi nyári buzavásárlási kampányban a neki szükséges lisztmennyiséget. Emellett hogyan alakul a magyar korona bécsi árfolyama? Igazán előkelő hozzáértő közgazdasági kapacitások mondták előttem, hogy ott Bécsben 3—4 siber naponta összeáll s megállapít ja a kávéházban a magyar korona jegyzését saját érdekei szerint; legfeljebb még az osztrák piac érdekeit szíveskednek figyelembe venni, a magyar érdekekre azonban semmi tekintettel nincsenek. Mégis akkor, amikor a kormány egy törvényjavaslatban felállítja a takarékkoronát és ennek a magyar belföldi stabil-értéknek megállapitó tényezőit határozza meg és választja ki, ennek az osztrák piacnak a magyar koronához való viszonyát döntő fontosságúvá teszi a magyar korona értékének kiszámitásánál. Az ilyen intézNAPLÓ XXI. kedéseket, az ilyen dolgokat megérteni nem tudom. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy 'A

( Ház határozata szerint félhárom órakor rá kell térnünk az interpellációkra. Kérem, méltóztassék ezt figyelembe venni. (Felkiáltások balfelől: Háromnegyedegy sincs! Megállt az óra! — Propper Sándor: Rossz jel! Bukik a kormány!) Szakács Andor: Én egészen őszintén utaltam arra, — hiszen nagyon részletesen ki lehetne fejtenem ezt a tantételemet — hogy Ausztria ma is Magyarországból élősködik. Röviden utaltam rá azért, hogy a t. magyar kormánynak figyelmét erre a körülményre is felhivjam, méltóztassék érdeklődését kiterjeszteni erre a térre is és ezt figyelembe venni, amikor ami gazdasági értékeink felett határoz. Röviden befejezem felszólalásomat azzal, hogy még reflektálni kivánok Szilágyi Lajos t. képviselőtársamnak az utolsó ülések egyikén elhangzott felszólalásának egy észrevételére. Ö szemére lobbantotta egyik képviselőtársunknak azt, hogy a kormánnyal szemben egy bizonyos tanácskozáson félévvel vagy egy évvel ezelőtt azt az ideát vetette fel, vájjon nem tartaná-e a kormány egészséges kibontakozásnak azt. ha az összes alkotmányos, mondjuk mérsékelt pártok bevonásával koncentrációs kormányt alakitana. Én az indemnitási vita során erre vonatkozólag teljes nyíltsággal beterjesztettem egy határozati javaslatot, ezt a gondolatot tehát nekem itt a nemzetgyűlésen továbbra is képviselnem kell. (Helyeslés a baloldalon.) Meg is tehetem ezt az észrevételemet, kifejezhetem ezt az óhajtásomat annál is inkább, mert szerénységem és tehetségemnek korlátolt _ volta bizonyára senkinek sem fogja eszébe juttatni azt, hogy ezt önző szándékból tettem. Különben is ugy megszoktam az ellenzékiséget és a bírálatot, hogy szinte nehéz is volna ezt nem képviselnem és akármilyen jó kormány van is . . . (Meskó Zoltán : Egészséges kormány egyáltalában nincs ! — Egy hang jobbfelől: Te voltál a betegsége, kelevénye !) Február 20-án egy interpellációt jegyeztem be, amelyben meg akartam kérdezni gróf Bethlen István ministerelnök urat, nem tartja-e az alkotmányosságból folyónak azt a kötelességet, hogy Kállay pénzügyminister úrral együtt az egész kormány eltávozzék a helyéről. Ezt a kérdést most is felteszem, mert amikor az egész kormányzás tekintetében (Egy hang balfelől; Ez egy R. U, R..-kormány!) a gazdasági és pénzügyi kérdésekben van a hangsúly, itt a felelősséget megosztani nem lehet. Nagyon jól disztingvált a ministerelnök ur, amikor azt mondotta, hogy ő együtt áll és bukik a pénzügyministerrel. (Lendvai István: Áll és bukik, de lenem mond!) Azóta Kaposvárott és az egységespárt lakomáján kijelentette, hogy most már megvan a külföldi kölcsön, a pénzügyi és a gazdasági konszolidáció előfeltételei megvannak, most már a kormány rátérhet az intézményes demokrácia útjára. Vájjon azt méltóztatik-e gondolni, demokrácia-e az, amelyet ugy engedélyeznek, demokrácia-e az, amely visszavonásig érvényes, demokrácia-e az, amelyet egy uralkodó osztály, (Meskó Zoltán: Ameddig a készlet tart!) a hatalom birtokosai állapítanak meg, amelyet rőffel mérnek? Ez, t. Nemzetgyűlés, nem demokrácia, (Ulain Ferenc: Ez agrárdemokrácia!) ez egy olyasvalami, mint egy báli mulatságnál a záróra, amelyet a kormány, a hatalom mindig kitűzhet. Nekünk ilyen demokrácia nem kell. Ellenben kell nekünk az a demokrácia, amely a nép akaratából az általános titkos és egyenlő választójog alapján született meg, (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbalöldalon. —• Szilágyi Lajos: Próbálják meg26