Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-250

"A nemzetgyűlés 250." illése 192 betéri esztette, eltűnt, a cselekvés szinteréről. Az ellenzék súlyosan megtámadta (Zaj balfelöl. — Meskó Zoltán: Ez a javaslat az önök pártjának szemfedője! — Zaj.) a pénzügyminister urat. Igazán az elkeseredésnek, a tehetetlen elkeseredésnek impozáns kitörését láthattuk a baloldalon. De az ellenzék már máskor is megtámadta a pénzügyminister urat, máskor is fellépett már a kormány lehetetlen intézkedései ellen és ministerek mégsem buktak meg. (Lendvai István: Kutyába se vették!) Kénytelen vagyok megállapítani, hogy nem az ellenzék buktatta meg Kállay pénzügyminister urat, hanem megbuktatta a túloldalon ülő t. többség. (Igaz! Ugy van! balfelől. — Meskó Zoltán: A ministert megbuktatták, a javaslatát elfogadják! — Ulain Ferenc: Visszafogadják holnap megint! — Zaj. — Szilágyi Lajos: Megbánták már! — Ulain Ferenc; Az a kérdés: mit parancsol Bethlen István! — Pikier Emil: Tibor gyere vissza, minden meg van bocsátva! — Derültség. — Propper Sándor: Az apa elhúzódott szégyenletében !) Amikor a pénzügyminister állása ingadozott és távozási szándékát bejelentette, a ministerelnök ur a legenergikusabban kijelentette, hogy ő a minister úrral együtt áll vagy bukik. (Meskó Zoltán: Most meg ül, egyre megy! — Derültség.) Ennyire azonositotta magát vele. A pénzügyminister ur eltávozott, eltűnt az egységespárt által felállított sülyesztőben, — ez február 19-én történt— ellenben másnap, egy éjszaka elmultával megjelent a hivatalos lapban ugyanennek a pénzügyminister urnák az a rendelete, amely miatt megbuktatták s a többség tapsaitól és helyeslésétől kisérve a február 20-iki pénzügyi pátensben a kormány oly súlyos adózást vetett ki lehetetlen időben különböztetés nélkül, az alkotmány megsértésével, amilyenhez foghatót nem találunk. (Zaj balfelől. — Szilágyi Lajos: Levizsgáznak most a kisgazdák! — Meskó Zoltán: A 12-es tanács! — Szilágyi Lajos: Majd megyünk még a választók elé!) Elnök: Kérem Szilágyi Lajos képviselő urat, méltóztassék csendben maradni ! (Zaj. — Szilágyi Lajos : Komédiát csinálnak az ország rovására !) Szakács Andor: Még az osztrák császári hatalom, a legsötétebb Bach-korszakban sem dolgozott ilyen brutális pénzügyi eszközökkel. Hogy megjelöljem a kérdésnek azt a részét, amelyet semmiképen sem vagyok képes megérteni, elmondom, hogy a pénzügyi bizottság indítványt terjesztett elő, amely szerint hagyjuk ki a javaslatból azt a rendelkezést, hogy a jövedelmi és vagyonadónak 10-, illetve 15-szörösét kell megfizetnie mindenkinek, ellenben hagyjuk jóvá a pénzügyminister urnák azt a rendeletét, amely az előleget erre a kényszerkölcsönre az egész országtól kisareolja, s amelynek alapján ez az előleg már az egész országban a végrehajtók által való kényszerbeszedés stádiumba jutott, (Horváth Zoltán: Bolondok háza! — Zaj.) Ha nincs meghatározva az az összeg, amit kényszerkölcsönképen fizetnem kell, hogyan lehet erre előlegeket kivetni? Ugyanezt az elvet követi itt is a kormány, mint amit a jóvátétel kérdésében magáévá tett, (Meskó Zoltán: Külföldi divat !) hogy évi fizetési részleteket, kötelezettséget vállalt magára a jóvátétel kérdésében, 20, vagy — nem tudom —- hány esztendőre évi 10 millió aranykoronának megfelelő átlagösszeget anélkül, hogy az ország tudná, mekkora lesz a jóvátételi összeg. (Zaj balfelől.) Ennek a gondolatnak következetes végrehajtása a kényszerkölcsön kérdésében is az, hogy mindenkinek előleget kell fizetni, de hogy mire fizeti, vagy mennyi lesz a végső tartozás, azt senkinek sem mondják meg. Odavész-e ez a í. évi mtircius hó 5-én, szerdán. 169 pénz vagy az illető azt visszakapja, vagy kamatot kap utána, erre vonatkozólag senki nem nyilatkozik s a reo delet sem tartalmaz útmutatást. (Horváth Zoltán : Legjobb lesz hazaküldeni a nemzetgyűlést, nincs rá szükség ! — Meskó Zoltán: Tisztára spórolás volna az államnak!) A törvényhozásnak ezt a módját nem tudom megérteni. Azonban azt halljuk, hogy az igen t. többségnek agrárdemokrata szárnya, úgynevezett kisgazda képviselőtársaim (Szilágyi Lajos : Hol vannak ?) sikra szállanak vagy sikra akarnak szállani .. . (Szilágyi Lajos : Hol van Szijj Bálint ! - Zaj.) Elnök : Kérem Szilágyi Lajos képviselő urat, ne méltóztassék a szónokot közbeszólásaival folyton zavarni! Szakács Andor: Azt halljuk, hogy a mélyen t. többség a saját kebeléből egy 12-es bizottságot küldött ki, amely bizonyos elveket, szempontokat, javaslatokat tár a kormány elé. (Ulain Ferenc: Nem veszik komolyan !) Hát mikor fognak ezek a szempontok érvényesülni, ha itt mi tüzetesen meghatározva, számbelileg jóváhagyjuk a r kormány ezen erőszakos pénzügyi intézkedéseit? Amint emlitém, az egész országban kivetették a XJénzügyigazgatóságok, községi adóhivatalok ezt a kényszerkölcsönt a lakosságra válogatás nélkül, progresszió nélkül, létminimumra figyelem nélkül, minden tekint nélkül. Az a 12-es bizottság, amely ezeket a javitásokat eszközli, hol és mikor fogja ezeket a javitásokat megtenni? (Mándy Sámuel: A 4. §-nál!) Mikor már befizették az emberek? Nagyon szép! (Meskó Zoltán: Eső után köpönyeg! — Szilágyi Lajos: Szabad volna talán előbb mégis ismerni azokat a terveket? A vita talán megrövidülne! Nem? Mit titkolózunk?) Ha ez igy van, hogy az egységespárt e tiszteletreméltó része, az agrárdemokrata rész, amelyhez ugyebár, Mándy képviselő ur nem tartozik, {Élénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelől. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Melyik szárnyához tartozik? Ezerholdas kisgazda! Harmincezer szeres.) — amint örömmel hallom — ilyen egészséges gondolatokon jártatja az eszét és reménysége, kilátása van arra, hogy a kényszerkölcsönben a kívánságait meg is valósítja, akkor méltóztassék nekem megmondani, miért nem függesztik fel arra a néhány napra, mig a végleges javaslatok elkészülnek (Ugy van ! balfelől.) e kényszerkölesönnek végrehajtás utján való behajtását 1 (Horváth Zoitán : Ismeri Bethlen a. pártját! — Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. — Mozgás jobbfelől. — Szabó Sándor: Kell a pénz ! — Renczes János : Ök lesznek a ministerek! — Horváth Zoltán: Akkor lenne parlamentarizmus, nem pedig ilyen csúfság ! — Erdélyi Aladár: Na ! Na!) T. Nemzetgyűlés! E kényszerkölcsön, e törvényjavaslat körül, ki merem mondani, ámítás folyik. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Vagy a kormány ámítja kisgazda-képviselőtársainkat azzal, hogy javaslataikat komolyan fontolóra veszi és megvalósítja, — de hogy ez csak puszta ámítás, kitetszik abból, hogy a pénzügyi adminisztráció már a kényszerbehajtás terére lépett az egész országban, (Ugy van! balfelől.) — vagy, ami nekem sokkal fájdalmasabban esnék, kisgazda-képviselőtársaim ámítják saját magukat azzal, hogy ők azáltal, hogy ott ülnek a kormány tövében, hogy támogatják a kormányt, hogy megadják a kormánynak idehaza és a külföldön azt a tekintélyt, azt a szint, azt a hangsúlyt, azt a csengést, hogy ő az agrárdemokráciát képviseli, mert hiszen a kisgazda-képviselők az ő pártjában ülnek, (HorváthZoltán:Kirakat-kisgazdák! —Felkiáltások jobbfelől: Talán ott vannak! — Horváth Zoltán: Csak a csizmájuk van itt!), mondom,ámít-