Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-244

A nems&tgyülés 344. ülése 1924. évi február 21-én, csütörtökön. szonyáról van szó, amelynek megszüntetését semmiféle mentelmi jog nem korlátozhatja, e tekintetben a munkaadónak teljesen szabad keze kell hogy legyen, s ebben egyáltalán nem vethet gátat az, hogy valamely alkalmazottját nemzetgyűlési képviselővé választják. Ez a magánjog szempontja, amelybe mentelmi jog sohasem szokott átnyúlni. A másik fontosabb szempont pedig az, hogy a mentelmi jog kizárólag azon célból áll fenn, hogy a nemzetgyűlési képviselőket ne lehessen törvénytelen utón és a nemzetgyűlés hozzájárulása nélkül gátolni abban, hogy nemzetgyűlési képviselő hivatásuknak megfeleljenek. Minthogy pedig fegyelmi hatóságoknak nincs olyan jogkörük, amellyel a nemzetgyűlési képviselőt elvonhatnák a képviselői tevékenység gyakorlásától, nem rendelkeznek olyan szankciókkal, mint amilyen a szabadságvesztésbüntetés, vagy valamely foglalkozástól eltiltás, vagy másféle rendelkezésekkel és intézkedésekkel, amelyek megakadályozhatnák a nemzetgyűlés tagját abban, hogy képviselő kötelességének eleget tegyen. Nem korlátozhatják a nemzetgyűlési képviselőt : a nemzetgyűlés mentelmi bizottsága arra az álláspontra helyezkedett, hogy fegyelmi ügyekben a fegyelmi ügyek lefolytatása céljából mentelmi jog felfüggesztésének kérdése nem szükséges, tehát szabad folyást kell engedni annak az eljárásnak, és helyes volt az az eljárás, hogy ebben az ügyben a kérdéses egyházmegyei hatóság a mentelmi jog felfüggesztését nem kérelmezte. Tisztelettel kérem javaslatom elfogadását. Elnök : Kivan valaki szólani 1 Perlaki György jegyző : Farkas Tibor. Farkas Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Mielőtt a dolog lényegére áttérnék, kijelentem, hogy átérzem : nehéz dologra vállalkoztam, és objektivitást, teljes tárgyilagosságot kívánok épen Hebelt Ede képviselő ur mentelmi ügyében, akinek részéről az objektivitás és tárgyilagosság ellen — kénytelen vaeyok elismerni — többször történtek sérelmek. Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy ezt az ügyet teljesen válassza el Hebelt képviselőtársam személyétől (Rothenstein Mór : Lehetetlen !) és tiszta objektivitással nézze a kérdést ugy, hogy itt egy akadémiai tanár ellen, aki felekezeti hatóságnál szolgált, folyik az eljárás s hogy ez a fegyelmi eljárás érinti-e a mentelmi jogot vagy nem. A magam részéről nem vagyok abban a helyzetben, hogy az előadó ur argumentációját oszthassam, hogy itt tisztán egy munkaadó és alkalmazott közötti magánjogi viszonyról van szó. Én a protestáns egyházak helyzetét, ezeknek egész autonómiáját olyannak tekintem, hogy ennek alapján igenis joggal vitathatjuk azt, hogy ezeknek az egyházi alkalmazottaknak ügyei nem tisztán a magánjog szempontjából birálandók el, hiszen tudvalevőleg az egész szervezeti szabályzat egy királyi rendeleten, az 1893-iki rendeleten alapszik, tehát az nem tisztán magánjogi jellegű. Szerintem téves azt vitatni, hogy az egyház és az alkalmazottja közötti viszony tisztán a magánjog elvei szerint bírálandó el. A másik megállapítás, hogy a fegyelmi ügyek tulajdonképen nem befolyásolhatják a a képviselő működését, szerintem ellentétben van a nemzetgyűlésnek egy előbb meghozott határozatával, amelyet a nemzetgyűlés az 1922. évi február hó 22-én tartott bizottsági ülés kapcsán kimondott s amely igy hangzik (olvassa): »... és bár a fegyelmi eljárás természeténél fogva nem olyan, amely a képviselőt szabad működési körében akadályozná, mégis kétségtelen, hogy a fegyelmi eljárásnak a képviselőház meghallgatása nélkül való elrendelése, illetve annak lehetősége egy esetleges, a képviselőre a kormány részéről gyakorolható erkölcsi nyomás megtörténtét eredményezheti. Épen ezért a bizottság javasolja a t. Nemzetgyűlésnek, hogy mondja ki, miszerint állami tisztviselőre vonatkozólag (Zsitvay Tibor előadó : Állami Î) oly esetekben, amikor az illető tisztviselőnek fegyelmi bírósága az illetékes ministerium, illetve annak rendeletére alakítandó fegyelmi tanács vagy biróság intézkedik, azokban az esetekben a fegyelmi eljárás megindítása előtt a képviselő mentelmi jogának felfüggesztése iránt eljárás legyen folytatható.« Ez az eset egy állami tisztviselő esete. Ezzel szemben én egy felekezeti akadémiai tanár esetét nem. tartom tisztán magánjogi elvek szerint elbirálaiidónak, még pedig azért, mert az egyházjog szerint ezekben a fegyelmi ügyekben is végeredményben döntési joga van a minisztériumnak, fennállván az appellatio tamquam ab abusu, ami az államnak jogot ad és azt jelenti, hogy a bevett egyházaknak biztositott fegyelmi impérium kezelését az állam ellenőrzi és indokolt esetben megtagadja az állampolgárokra nézve igazságtalan és hátrányos egyházi határozatoknak és Ítéleteknek foganatosításánál a jogsegélyt. Ez maga mutatja azt, hogy ezek a fegyelmi ügyek igenis speciális elbirálást kivannak. De még egy esetre vagyok bátor felhívni a t. Nemzetgyűlés figyelmét, és ez az eset épen aktuális volt a közelmúltban. A választási rendelet 8. $-ában kimondja, hogy nem választható az a lelkész vagy tanár, akit az egyházi hatóság hivatalvesztésre itélt. Midőn ebben a választójogi rendeletben kvázi jogi alapot nyújtottunk ezeknek a fegyelmi határozatoknak, vagyis közjogi következményeket fűztünk ezekhez a fegyelmi határozatokhoz, akkor nem lehet azt állítani, hogy itt tisztán magánjogi jellegit intézkedésről van sző, és hogy nem állhat fenn az az eset, hogy a mai jogviszonyok között az egyházi hatóság eljárása esetleg indirekte nagyon alaposan befolyásolhatja valakinek szabadságát, szabad működését és véleménynyilvánítását. Igenis, azt hiszem, hogy sokkal helyesebben iárunk el, ha kimondjuk, hogy a nemzetgyűlés hozzájárulását ki kell kérni, mivel ennek lehetősége fenforog. Minthogy az elméleti alap s esetleg egy olyan fejlődésnek az alapja is meg van adva, amely az eddig még a gyakorlati életben ritkán megtámadott személyi és véleményszabadságot, amire épen a protestáns egyházakban olyan nagy súlyt helyeztek, ós amely minden egyes egyént védett az egyházzal szemben, veszélyeztetheti : szerintem helyesebb álláspontot foglal el a nemzetgyűlés akkor, ha kimondja, hogy az ilyen fegyelmi esetekben és ügyekben az eljáráshoz, illetve az eljárás megindításához, amennyiben képviselőről van szó, a nemzetgyűlés hozzájárulása kikérendő. Annyival fontosabbiiak

i f tartom épen az egyéni szabadság szempontjából, az egyházzal szemben, mint viszont indirekte a képviselői szabadság szempontiából., hogy ez a kérdés ilyen irányban szabályoztassék, mert aki figyelemmel kísérte a fejlődést egyházi téren a protestáns egyházakban, Németországban is, i nagyon sokszor látta, hogy annak ellenére,