Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-244

A nemzetgyűlés 2éá. ülése 1924. hogy a szabad kutatás és szabad véleménynyilvánítás elviles: biztosíttatott, mindenesetre hierarchikus befolyások ezt a gyakorlatban lehetetlenné tették. Nem akarok eseteket felhozni. Hiszen tulajdonképen nem lehet az én hivatásom az. hogy mint katholikus védjem elsősorban a protestáns egyházak és az egyéni kutatás szabadságát az esetleg fellépő egyházi hatósággal szemben, azonban csak azért, mert ez alapon Németországban is különös gyakorlat fejlődött ki, épen hogy biztositsuk mi is ezt a történeti szabadságot, amelyet a múltban megóvtunk, és amelyet óva védtünk minden ilyen esetben, bátorkodom a t. Nemzetgyűlés szíves figyelmébe ajánlani, hogy szerintem sokkal helyesebben járunk el, hogyha ebben a mai napon tulaj donképen tisztán csak akadémikus jellegű ügyben azt mondjuk ki, hogy Hebelt Ede képviselő ur mentelmi joga tényleg megsértetett azáltal, hogy az egyházi hatóság fegyelmi eljárást folytatott ellene, anélkül hogy őt megválasztása után a nemzetgyűléstől kikérte volna. Elnök : Kivan még valaki szólni ? (Nem !) Senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur kivan nyilatkozni. Zsitvay Tibor előadó : Csak arra kivánok rámutatni, hogy az a precedens, amelyre t. képviselőtársam hivatkozott és amely, mint szavaiból kitetszik, nem egyházmegyei fegyelmi hatóságra, hanem állami szolgálatban álló köztisztviselő fegyelmi hatóságára vonatkozott, amikor nyilvánvalóan a kormánynak a nemzetgyűlési képviselővel szemben való viszonyában közjogi politikai szempontokat is fel lehet ismerni. En ugyan nem azt kívánom ebben a pillanatban hangsúlyozni, hogy osztozom a mentelmi bizottság és a nemzetgyűlés akkori állásfoglalásában, ellenben igenis hangsúlyozni kívánom, hogy a mai határozatunk meghozatalával, illetve ha a mentelmi bizottság javaslatát fogadjuk el, nem mondunk ellent annak a határozatnak, amelyre, mint precedensre, hivatkozott a képviselő ur. Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a mentelmi bizottságnak Hebelt Ede nemzetgyűlési képviselő ur mentelmi jogának bejelentett megsértése ügyében előterjesztett azon javaslatát, amely szerint mondassék ki, hogy a képviselő ur mentelmi joga meg nem sértetett, elfogadni, igen vagy nem. Kérem azokat a képviselő urakat, akik a jelentést tudomásul veszik, szíveskedj ének felállani. (Megtörténik.) Többség. A nemzetgyűlés kimondja, hogy az előadott ügyben Hebelt Ede képviselő ur; mentelmi joga nem sértetett meg. Következik a mentelmi bizottság jelentése Györki Imre nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogsérelmének bejelentése tárgyában. Az előadó urat illeti a szó. Zsitvay Tibor előadó : T. Nemzetgyűlés ! Györki Imre nemzetgyűlési képviselő a nemzetgyűlés 1922. évi szeptember hó 6-án tartott 46. ülésén mentelmi jogának megsértését jelentette be és előadta, hogy 1922. évi szeptember hó 8-án Wienből Budapestre utaztában a szokásos poggyászvizsgálat során az eljáró pénzügyi közeg felszólította a táskájában levő, Wienben megjelenő Jövő című lap példányának átadására. Mikor nevezett képviselő a felszólításnak eleget tenni nem volt hajlandó, akkor — saját szavai szerint — »erélyesen lépett fel, majd — szintén saját szavai szerint — egy feltűzött szuronyu katonát vezényelt fel a NAPLÓ XXI. évi február 21-én, csütörtökön. 9 gyorsvonat kocsijára, és szuronyok mellett kényszeritette arra, hogy a vonatot hagyja el, és a vasúti állomás épületébe menjen«. A jegyzőkönyv felvétele után nevezett képviselő útját folytathatta. Tőle a lappéldányt nem vették el. További utazása során Komárom állomáson egy detektív újból felszólította őt a. lappéldány átadására ; mikor ezt megtagadta, felvette a képviselő személyi adatait és közölte vele, hogy feljelentést tett ellene. Györki Imre nemzetgyűlési képviselő Hegyeshalom állomáson mintegy 15 percig tartó feltartóztatása miatt mentelmi jogának megsértését jelentette be. A mentelmi bizottság, megvizsgálván az ügyet és meghallgatván' a képviselő urat, megállapította, hogy az eljáró közegek csupán hivatalos kötelességüket teljesítették akkor, amikor a bejelentő képviselő poggyászát megvizsgálták, (Rothenstein Mór: Itt már az ellenkezője áll !) és amikor az ország területéről jogszerűen kitiltott lappéldányt elkobozni kívánták. Ezzel szemben nevezett képviselő ur ellenállásra nem lévén jogosult, ilyen körülmények között mentelmi joga megsértésének esetét fenforogni nem láthatta, s kérem, méltóztassék a jelentést elfogadni azzal, hogy további eljárásra szükség nincs. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Kivan még valaki szólani ? Perlaki György jegyző : Hebelt Ede S Hebelt Ede : Mint az előadó ur mondja, igenis jogi kétszerkettő ez az ügy. Azt, hogy jogi kétszerkettő, talán még 1923. évi január 10-én, egy esztendővel ezelőtt, amikor a mentelmi bizottság ezt a mentelmi ügyet tárgyalta, akkor még nem kellett tudnia az előadó urnák és a mentelmi bizottság tagjainak, ma azonban már tudniok kellene, mert én 1923 június 19-én elmondottam már erre vonatkozólag a jogi kétszerkettőt, fel is olvashatom beszédemnek ezt a részét, hogy a t. Nemzetgyűlés többsége is megtanulja belőle és az előadó ur is a jogi kétszerkettő leckéjét. Hivatkoztam arra, hogy a sajtótörvény 10. szakaszai feljogosítja a ministert arra (Rothenstein Mór : Az ember mindig tanul ! — Olvassa): »A magyar szent korona országainak területén kívül kiadott vagy nyomtatott, vagy ezen területen kivül egyébként többszörösitett sajtótermékek terjesztését a ministerium közérdekből eltilthatja.« Egészen kétségtelen tehát, hogy a ministeriumnak joga van közérdekből a Jövő című lap vagy akármilyen más lap terjesztését eltiltania. Törvény van a kezemben, ugyebár, ez két szerkettő, nem lehet letagadni, hogy ebben a törvényben csak a terjesztésről van szó, (ügy van a szélsőbaloldalon.) ellenben egyetlen szó sincs arról, hogy a birtoklást is tiltaná. A törvény 8. §-a pedig kétségtelenül megállapítja azt, — tehát nem lehet vitatkozni, nincs jogi problémáról, hanem csak kétszerkettőről van szó — hogy mit kell terjesztés alatt érteni, hogy ne lehessen kétség ebben a kérdésben. Azt mondja (olvassa): »Terjesztés e törvény értelmében az árusítás, az ingyenes szétosztás, a közszemlére kitétel, a nyilvános helyen való elhelyezés, úgyszintén a szétküldés.« Ha tehát én behoznék valamilyen könyvet, tegyük fel, pl. Károlyinak a könyvét, de nemcsak hogy behoznám, hanem felolvasnám, p. o. gyűlést hivnék össze, és a gyűlésen felolvasnám, akkor se lenne joga senkinek a törvény értelmében ebbe beleavatkozni, mert ez még nem terjesztés, inert a törvény megmondja, 2