Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-249
r Ä nemzetgyűlés 249. illése 1924. évi február Jw 29-én, pénteken. 141 azok, akik a sportot szeretik, belecsusztatták a javaslatba azt, hogy igénybe lehet venni földet sportpályák létesitésére. Most meg- van a novella, meg van a végrehajtási utasítás, tehát rneg van az alap. Legsürgősebbnek azt tartom, hogy sportpályák létesíttessenek. A sportpályák létesítésénél azonban ne méltóztassanak a játékterek után indulni. Sportpályáknak -•-- sportpályáknak kell lenniük, dimenziójuknál és fekvésünknél fogva is. Nem szabad félmunkát végezni; teljes egészében megfelelő sportpályákra van szükségünk. Ez fontos momentum, mert ha van sportpálya, van öltöző, és van fürdő hozzá — megint csak Rőtben stein t. képviselőtársamnak adok igazat, hogy fürdő nélkül őszintén megvallva a sport utálatos, s pl. egy izzadt ember, hogy menjen haza télen, tehát meg kell fürdenie neki — ha ez a konstrukció megvan, akkor automatikusan ki fog alakulni az egész sportszervezet. Rátérek ezek után a stadion kérdésére, amely a sportpályák kérdésével kapcsolatos. Teljesen helyeslem a minister urnák azt a felfogását, hogy a stadiont a magyar Sportprogramm befejezésének tekinti. Helyeslem azt, hogy végre szembehelyezkedik ő is azokkal a tendenciákkal, amelyek a Vérmezőnek egy csücskében akartak betonból egy stadiont létesíteni. Nem tudom, hogy bázhelysuekuláció volt-e ennek az alapja vagy- más, de tény. hogy a Vérmező egyik csücskében akartak vasbetonból esr stadiont építeni. Eltekintve attól, hogy ezzel a Vérmezőt látrajzi szempontból teljesen elrontják és az egész budai oldalt, — mert ha egy nagy terület egyik oldalára rárakok egy vasbeton építményt, akkor az elbillenik és a látrajzot zavarja, — másrészt egészségtelen dolog a Vérmezőt megtömni ; ott parkot kell csinálni, a levegőt szabaddá kell tenni, nem pedig oda épületeket emelni. Amikor egy ilyen nagyszabású javaslattal állok szemben, amikor hatalmas alapokkal rendelkezem, akkor egy egészen uj koncepció jut eszembe, akkor a görög klasszikus időkre gondolok. Stadionba — ahogy a minister ur is mondotta — nemcsak az atlétika való, hanem oda lehetőleg minden sportot koncentrálni kell, (Helyeslés.) sőt nemcsak a sportot, hanem a művészeket is, akik ma a gyártelepek rayonjában rajzolnak, festenek és szobrokat készítenek és mintáznak. Ezeket kell oda áthelyezni, egy berket kell alkotnunk a magyar művészet és a magyar testnevelés számára, ahová ha bemegyek, már egészséges levegővel találkozom és szépséget látok. Kívánatos volna az, hogy az a szobrász lássa azt a híres magyar futót vagy lovast és azután mintázza meg figuráit, nem pedig a gyártelepek közé beékelve, a maga rossz villájában üljön és gondolkozzék olyan dolgok felett, amelyek eszébe sem juthatnak, mert a.miliő nem alkalmas arra, hogy intuitív dolgokat termeljen. A magvar stadionban a magyar nemzeti kultúrának egy émtméuyét szeretném látni: szeretném, ha abban egy szobra lenne annak, hogy e nemzet kulturális értéke mekkora. A magyar nemzeti géniuszt akarom ebben is látni s ennek következtében egy nagyszabású tervre van szükség. Itt a "Dunán van sok sziget. Víz, sziget, fa, nagv park, hely kell egy stadionhoz. Az ilyen stadion, azt hiszem, a minister ur koncepciójához is a legközelebb áll. Ez felel meg annak a szellemnek, amely a ' miniszter ur koncepciójához is a legközelebb áll. Ez felel meg annak a szellemnek, amely a minister ur beszédéből kicsendült, aki hivatkozott a klasszikus időkre. Én azt hiszem, hogy egy nemzet csak akkor életrevaló, ha maga i» klasszikus életet akar élni; egy nemzet csak akkor hivatkozhatik nagy történelmi hivatására, ha maga is klasszikus akar lenni. Ne kérjünk örökösen másoktól kölcsön klasszicizmust, hanem mi magunk akarjunk tökéletesebb emberek és tökéletesebb nemzet lenni. A javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Várnai Dániel. Várnai Dániel : T. Nemzetgyűlés ! A legteljesebb mértékben elismerem azt, hogy az államnak nemcsak érdeke, de kötelessége is a társadalom sporttörekvéseit a legmesszebbmenő mértékben támogatni. Ebből a meggyőződésből kifolyólag, szívesen megszavaznám az Országos Testnevelési Alap létesítéséről szóló törvényjavaslatot és csak sajnálni tudom, nagyon sajnálom, hogy a kultuszminister urnák az 1921. évi LIII. tcikkre vonatkozó végrehajtási rendelete ezt az én számomra egyenesen lehetetlenné teszi. Megint az történik, hogy a minister ur, illetve a ministerium egyik kezével csinált valami jót, amit a másik elrontott vagy mondjuk talán ugy, hogy a ministerium keze csinált valami iót és másoknak a keze elrontotta. (Baticz Gyula : Két balkéz !) Tisztelt Nemzetgyűlés! Később néhány szóval részletesebben is fogok beszélni erről a végrehajtási rendeletről, hiszen tulaj donképen ez késztet engem arra, hogy ennél a javaslatnál néhány percig igénybevegyem a t. Nemzetgyűlés szíves türelmét. Ebből az alkalomból azonban másról is kívánok beszélni. Meg akarom ragadni ezt az alkalmat, hogy megniondiam a nemzetgyűlésnek: egyenesen képtelenség, nevetséges és tűrhetetlen helyzet az, hogy hogy adóztatják meg a lóversenyt nálunk manapság, s ebből származik az is, hogy az Országos Testnevelési Alap, amint ebből a javaslatból látjuk, mindössze 10%-ot tud kapni ebből az adó jövedelemből. Nézzük meg, hogyan áll ez az adózás. A totalizatőr egész adója mindenestől 20.5%. Tulajdonképen 23.5% volna ez az adó, de a földmivelésügyi minister urnák volt egy kegyes, engedékeny órája, amelyben megint olyan kompromisszumot kötött, amelyben ő nem nyert semmit, de feláldozott valamit, és ebben a kegyes órában a földművelésügyi minister ur a hatalmas, gazdag, nagy forgalommal biró totalizatőrnek elengedte a 3%-os forgalmi adót. Nem hallottuk, hogy a kenyér után vagy az élelmiszerek után egy félpercentnyi forgalmi adót is elengedtek volna valamikor, és csak helyteleníteni tudom, hogy az igen t. földmivelésügyi minister ur pont a totalizatőrnek engedte el ezt az adót. A megmaradt 20.5%-os adó a következőképen oszlik meg. 6% megmarad belőle a versenyt rendező egyesületnek, 4.5%-ot kap az állami lótenyésztési alap, 8%-ot a testnevelési alapra fordítanak és 2%-ot kan a fővárosi szegényalaD és az állam valami lottójövedéki intézménye, együttesen. A totalizatőr forgalmában igen sok millárd szerepel. Legelsőrendű állami kötelesség volna a totalizatőrt jóval 20%-ou felül, legalább 50%-kai megadóztatni, hiszen így az a sajnálatos helyzet állt elő, hogy ugyanakkor, amikor a totalizatőrt kímélik, — és ezt különö22*