Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-249

142 "A nemzetgyűlés 249. ülése 1924. évi február hó 29-én, pénteken. Ken a kultuszminister ur figyelmébe óhajtom aj án la ai, — ugyanakkor a nagyon szegény ^portegyenületektol, amelyek a sport legnemesebb fajait űzik, vigalmi adó és rendőri díjazás címén elveszik majdnem egész jövedelmüket. Meg kell még jegyeznem, hogy az imént fölsorolt részletezés nem teljes. Azt ki kell egészíteni még azzal, bogy a Testnevelési Alap, illetőleg a kultiuszministérinmnak ezt a célt szolgáló alapja — mert hiszen a Testnevelési Alapot csak most állítjuk vissza — sem kapja meg ezt a 8%-ot. Ennek felét, 4%o-t a pénzügymi nister pályaépítésre adja oda a Magyar Lovaregyletnek. Nem tudom, — hiszen kimutatást nem látunk róla, — hogy ez a 4% összegszerűen menynyi, (Karafiáth Jenő : Pontosan 493 millió ! A múlt évben annyi volt !) de az bizonyos, hogy a Magyar Lovaregylet igen sok milliót kap a mi szegénységünkhöz arányítva, nemzeti ajándékképen. A bizottságban felvetették ezt a kérdést és a kultuszminister ur igyekezett megnyugtatni a felszólalót, hogy nemzeti ajándékról szó sincs, hiszen ezt törvény rendeli el és nem ingyen kapja meg a Lovaregylet ezt a 4%-ot, de amint itt egy közbeszólásból kitűnik, már eddig is majdnem egy milliárdot kapott. (Karafiátíi Jenő Nem! 493 milliót kapott az elmúlt évben, de kölcsön!) Én tehát megmaradok annál a felfogásomnál, hogy a magyar arisztokrácia, lovaregylete, igenis, kapja ezt a nemzeti ajándékot, annál is inkább, mert a pénzügyminiszter urnák felhatalmazása van arra, hogy ezt átadja, és én ugy ismerem a Magyar Lovaregyletet, hogy ezt a pénzt nem hagyja ott az igen t. pénzűgyminister ur tárcájában. Az illető törvény, amelyre hivatkozva, a kultuszminister ur megnyugtatni igyekezett bennünket a bizottságban abban a tekintetben, hogy ez nem nemzeti ajándék, ugy rendelkezik, hogy abban az esetben, ha a pénzűgyminister él a kapott felhatalmazással köteleztetik az igénybevett összeggel egyenlő Összeget a testnevelésről szóló 1921. évi LIII. te. végrehajtásának biztosítása céljából a vallás- és közoktatásügyi tárca rendelkezésére bocsátani. Az előttünk fekvő törvényjavaslat tehát mindössze 8 .százalékot igyekszik biztositani a Testnevelési Alapnak. Ámde nem látok biztosítékot arra, hogy az arisztokrácia lovaregylete tovább már ne kapjon a szegény nemzettől ajándékot, és amennyiben kapott — mert hiszen kapott: az átvett összegeket megfelelő kamatteherrel az államkincstárnak haladéktalanul visszafizesse. Nem is tudom megérteni, hogy a dúsgazdag főnemesség hogyan tudott odáig leromlani, hogy ennek a koldus országnak adójövedelméből ajándékot fogadjon el. Csakhogy az a helyzet, hogy a Lovaregylet» amelynek, mint imént hallottuk, a báró már az utolsó tagja, nemcsak elfogad ajándékot, hanem követel is ajándékot. Ugy hallom» hogy az állammal először felépítteti az uj versenypályát és most azt kívánja, hogy a koldus, adósságokkal terhelt főváros 500 millió aranykorona költséggel építtesse ki ehhez az uj versenypályához a műutat. Először versenypályát követelni a szegény államtól, azután a műút kiépítését követelni a szegény fővárostól, erre kénytelen vagyok azt mondani: ez a Magyar Lovaregylet részéről közönséges szemtelenség. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Mozgás és mj jobbfelől és a középen,) Elnök: Ezért a sértő kifejezésért kénytelen vagyok a képviselő urat rendreutasítani. (Helyeslés jobbfelől. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor : Legalább is nagyfokú smucigság! — Peyer Károly: Perfidia! — Kováts-Nagy Sándor : Magukra vall ez a hang ! - Zaj.) Várnai Dániel : Az a Lovaregylet, amelynek tagjai közül többen szá.zezer hold tulajdonosai, amelynek legtöbb tagja Magyarország dusgazdagjai közé tartozik, hogyan kívánhatja az ország-tói, hogy neki versenypályát építtessen és hogyan merészeli azt kívánni a szegény, koldus, adóssággal terhelt fővárostól, hogy neki műutat építsen ? (Schandl Károly : Nem neki építik, hanem a lótenyésztésnek! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Zsirkay János : Ez mind igaz, de a nagybankokat nem bélyegezte meg ! —• Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór : A nagybankokról most nincs szó ! — Peyer Károly : Majd jön a pénzügyi javaslat ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Arra is figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy a Lovaregylet ügyei sincsenek napirenden. Most a testnevelési alap van napirenden. (Propper Sándor : De kapcsolatos ezzel ! — Zaj. — Barthos Andor: Nem lehet az elnökkel vitatkozni,Propper ur !) Várnai Dániel: Én méghajlom az elnöki figyelmeztetés előtt, végzek a Lovaregyesülettel, de megmaradok ama jellemzés mellett, amellyel az imént illettem s azt mondom, hogy ha az igen t. Lovaregyesület játszani akar, akkor játsszék a maga költségén. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A lóversenytér csekély megadóztatása szempontjából figyelmeztetek arra is, hogy a lóverseny ingoványának egy másik élősdije, a »Bookmaker« című intézmény, szintén nagyon csekély mértékben adózik, már pedig ennek horribilis jövedelmei vannak. A bookmaker adója összesen 14 százalék. Ugy tudom, hogy a bookmakerek a forgalmi adót évi parisaiéban róják le, valójában azonban ezt a 14 százalékos adót átlagosan mindössze 5—6 százalékos adónak lehet csupán tekinteni. A dolog ugyanis ugy áll, hogy a bookmaker csak a fogadás alaptéte után vonja le az adót, nem pedig progresszive, a nyereség mérve szerint» mint ahogy ez odakint Ausztriában történik. Ha pl. egy százezerkoronás tétre 200.000 korona vagy kétmillió korona a nyereség, az adó egyformán 14 százalék, vagyis 14.000 korona, míg vesztés esetén az adó csupán másfél százalék. Ezt a másfél százalékot a bookmaker fizeti, vagyis egy százezerkoronás alaptét után fizet mindössze 1500 koronát. Ez a másfél százalékos adótétel nyomja le a bookmaker 14 százalékos adóját öt-hat százalékos adóátlagra. Joggal mondhatom tehát, hogy a lóversenyüzletnek ez a túlenyhe megadóztatása tarthatatlan állapot. Ha már megvan a lóverseny, ha már megvan ez az erkölcstelenséget, ez a panamistákat, sikkasztok at nevelő intézmény, (Zaj.) akkor adóztassák meg olyan formában, (Peyer Károly : Keresztény erkölcsi alapon !) adóztassák meg oly hatalmas mértékben, hogy mai formájában szűnjék^ meg, mert ha ez megtörténik, abból az országnak csak haszna lesz. Most rátérek arra a végrehajtási utasitásra, amely, véleményem szerint, a tárgyalás során elválaszthatatlan az előttünk levő, testnevelési alapot létesítő javaslattól. A kultuszminister ur a bizottságban,ezzel a végrehajtási utasítással kapcsolatosan, azt mon-