Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-248

1 28 A nemzetgyűlés 248. ülése 192i. évi február hó 28-án, csütörtökön. kell félteni a magyar nemzetet sem attól, hogy a testnevelésnek művelése az értelmi nevelés­nek hátrányára fog- válni. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Két nagy nemzet nevezi magát a görögök örökösének: a németek, akik azt vitatják, hogy a legjobban behatoltak a görög kultúra lénye­gébe és az angolok, akik azt vitatják, hogy a görög atlétikának ők a folytatói. Ugy érzem, hogy nekünk, magyaroknak, számbelileg kis nemzetnek, ezen a terén is ek­lektikusoknak kell lennünk, nekünk mindenün­nen a legkitűnőbbet kell vennünk. A középis­kolákról szóló Itörvéinyjavaslatban restituálni kívánom a humanisztikus gimnáziumot. A jö­vőben olyan középiskolák lesznek Magyar­országon, amelyekben a görög nyelvet sokkal behatóbban fogják tanitani, mint eddig, hogy ne csak a grammatikatanulás nehézségeivel küzdjenek a magyar ifjak, hanem lássák annak hasznát a görög irók olvasásában is. Amikor tehát igy a humanisztikus gimnázium fokozot­tabb mértékben osztályosává teszi a magyar ifjúságot a görög kultúra előnyeinek, kövessük az angolokat a görög testi kultúrának a műve­lésében, a testi nevelés felkarolásában. De én azt hiszem, hogy amikor mi ezt tesz­szük, nem járunk idegen talajon. Mindez közei áll a magyar néplelekhez. Hiszen gondoljunk csak vissza a fiatalkorunkra. Úgyszólván talán egy sincs közöttünk, aki ne látta volna azt, hogy egészséges magyar földmives emberek a maguk erejét tulnehéz tárgyak emelésével pró­bálták ki, nem egyszer rossz eredménnyel. A sportnak az a hivatása, hogy ezt az ősi virtust egészséges mederbe terelje, olyan mederbe, hogy ennek kifejtése ugy erkölcsileg, mint a testnevelés szempontjából javunkra váljék. Megfelel ez a magyar Géniusznak is, mert aki lapozta különösen nemzeti krónikánk lapjait, jói tudja, hogy a magyar történelem a maga kedvenceit, különösen az Árpád-ház idejében, mindig daliás embereknek festette. Legyen szabad ezen a téren igen jellemző példára utalnom: Kálmán király példájára. Kálmán király, aki nagy politikus és jó katona volt, megvakította öccsét, Álmost, Az ö ága ki­halt, mire a megvakított Álmosnak utódai ke­rültek trónra. Ezeknek az utódoknak udvari papjaiból kerültek ki a későbbi magyar tör­ténészek, krónikások és ezek Kálmánt, aki nem lehetett előttük rokonszenves, hiszen az ural­kodó ágnak ősatyját megvakította, ugy tüntet­ték fel, mint púpos, kancsal és szőrös embert, pedig tudjuk, hogy Kálmán király erőteljes, egészséges em'ber volt, de aki nem volt rokon­szenves a magyar nemzet előtt, azt sohasem akarta daliás embernek feltüntetni. A magyar ember is ismeri a kalokagathia fogalmát, a kalosz kai agathosz anért, az erköl­csös és amellett testileg ép embert. Azt hiszem, hogy a nagy magyar tradícióknak útját járjuk akkor, amikor az értelmi és erkölcsi nevelés mellé, mint egyenrangú tényezőt befogadjuk a magyar közoktatás és a magyar nemzetnevelés rendszerébe a testnevelést. (Helyeslés jobbfelől.) Ezt a célt szolgálja, ennek a célnak szolgá­latára az anyagi eszközöket rendelkezésére bo­csátani van hivatva ez a törvényjavaslat és épen azért bizalommal kérem a t. Nemzetgyű­lést, hogy mindazok, akiknek a magyar nemzet egészsége, a magyar nemzet egészséges fejlő­dése szivükön fekszik, egyhangúlag fogadják el ezt a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés, él­jenzés és taps a jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: 'risztéit Jx emzetgyülés Î Ugyanazon érzésektől teljesen áthatva, ugyan­azon cél felé törekedve, mint ahogyan a t. mi­nister ur kifejtette, ugyanazon lelkesedéssel, mint amilyen lelkesedéssel mondotta el az ér­veléseit, én ezt a törvényjavaslatot a legna­gyobb örömmel megszavazom. (Helyeslés a bal­és a jobboldalon.) Ebiből az alkalomból csak szerencsét kívánhatok a t, közoktatásügyi mi­nister urnák, csak gratulálhatok ahhoz, hogy ilyen törvényjavaslattal lep elénk. (Ugy van! jobbfelől.) Épen ezért azt tartanám a nemzetgyűlés­hez méltó eljárásnak, hogy mivel olyan ügyről van szó, amely pártok között vita tárgya nem lehet, (Úgy van! a bal- és a jobboldalon.) mon­dom, az volna mindnyájunkhoz méltó, ha ezt a nagyfontosságú javaslatot mindnyájan egy­hangúlag fogadnánk el. (Általános helyeslés,) Midőn ezt az álláspontomat néhány szó­ban leszögeztem, teljesen tartózkodni kívánok állásfoglalásom mindennemű további indokolá­sától, (Helyeslés jobbfelől.) Szabad lef^en azonban ebből az alkalomból tisztelettel kér­nem a többségi párttól, méltóztassék nekem megengedni, hogy néhány percre a napiren­den lévő tárgytól eltérhessek, azon okból, mert az ellenzéki oldalt a legutóbbi napokban a po­litikai napilapok részéről minősíthetetlen tá­madások érték. (Felkiáltások: Megengedjük!) Elnök: Kérem a t. Házat, méltóztatnak hozzájárulni, hogy a szóló Szilágyi Lajos kép­viselő ur a tárgytól eltérőleg beszélhessen? (Helyeslés és felkiáltások: Hozzájárulunk!) A Ház az engedélyt megadja. Szilágyi Lajos: Tisztelt Nemzetgyűlés! A pénzügyi helyzet, amelynek következménye­képen a pénzügyminister urnák állásából tá­voznia kellett, az ellenzéki oldalon sem maradt következmények nélkül. (Halljuk! balfelől.) Arra az álláspontra jutottunk, hogy ha valaha, akkor most erkölcsi kötelességünk ^ az, hogy minden pártpolitikai, minden személyi ellen­tétet félretéve, összefogjunk és keressük azo­kat az eszközöket és módokat, amelyekben egyetértünk, hogy segitségére siessünk az or­szágnak, a nemzetnek (Ugy van! jobbfelől.) és közvetve a fellépésünk által segitségére sies­sünk mindazoknak, akik jelenleg kötelezettek arra, hogy az ország sorsát intézzék. (Helyeslés jobbfelől.) Ebből kifolyólag az ellenzéki pártok, frak­ciók és pártonkívüli képviselők pártpolitikai különbség nélkül egymásután három értekez­letet tartottak, amely értekezleteken olyan képviselők jelentek meg, tanácskoztak együtte­sen s hoztak határozatokat együttesen, akiket egyébként mélyreható politikai ellentétek vá­lasztanak el. Az ellenzék ezen eljárásának, ezen három értekezletnek a következménye az lett, hogy a politikai napilapok egy része különböző kom­mentárokat fűzött ezekhez az értekezletekhez, így pl. a szélsőbaloldalnak, a szociáldemokra­táknak szemére hányták azt, hogy elveiket el­árulA^a olyan pártokkal léptek Iszövetségre, amelyekkel nekik voltaképen tanácskozniok sem lett volna szabad együttesen; viszont a jobbszélső ellenzéki frakciónak, a fajvédő cso­portnak ugyanezt ellenkező irányban hányták szemére. Hasonlóképen igyekeztek bennünket összeugratni abban a tekintetben, hogy viszont keresztény elvi alapon álló politikusoknak libe­rálisokkal és viszont, nem szabad együttes ak­ciót kifejteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom