Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-248

A nemzetgyűlés 248. ülése 1924. évi február hó 28-án, csütörtökön. 129 Tisztelt Nemzetgyűlés! Arra kell, hogy kérjem innen a nemzetgyűlés ülésterméből a sajtó igen tisztelt munkásaitól, méltóztassanak nekünk ebben a tekintetben békét hagyni. Méltóztassanak belenyugodni abban, hogy mi a saját meggyőződésünk szerint járjunk el, és függetlenitsük magunkat attól, hog*y a sajtó mit ir rólunk. (Ugy van! jobbfelől.) Mert ha valaha, ugy most, igenis, mindannyiunknak a saját íjenső meggyőződésünkkel kell tisztába jönnünk, (Ugy van! jobbfelől.) a saját meggyőződésünket kell követnünk és függetlenítenünk kell magunkat attól, hogy az eljárásunk milyen kritikát von maga után. (Helyeslés jobbfelől.) Semmi egyéb nem történt, mint az, hogy a legutolsó ilyen pártértekezleten határozat hozatott az iránt, hogy a pénzügyi, tehát kizárólagosan a pénzügyi javaslatokkal szemben az ellenzéki oldal egységesen lépjen fel, és ebből a célból Baross János képviselő ur a tudtom nélkül, a távollétemben és a beleegyezésem nélkül — ezt hangsúlyozom — azon javaslattal járult azi ellenzéki pártok elé, hogy az egységesen meginditandó vita irányitójául engem válaszszanak meg. Ebből kifolyólag én érintkezésbe léptem az ellenzéki oldal összes vezető férfiaival, meggyőződést kívántam magamnak szerezni arról, hogy vájjon ez a szándék komoly-e. Ezeket a tanácskozásokat befejeztem, s ennek alapján tisztelettel bejelentem a nemzetgyűlésnek, hogy a legközelebbi napokban a pénzügyi törvényjavaslatok tárgyalásánál az ellenzéki oldal egységesen szándékozik fellépni. Hangsúlyozom külön, hogy egyetlenegy párt részéről sem történt semminemű elvfeladás; jóformán gyermekes eljárás, közönséges méregkeverés és konkolyhintés az az eljárás például, amellyel a szociáldemokrata pártot, amelynek egészen különleges szervezete van, amely teljesen önálló, amely önmaga intézi a sorsát, ugy tüntették fel ebből az alkalomból, mint amely párt a saját önállóságát feladta volna és mintha nekem, egy polgári politikusnak, akit tőlük sok tekintetben elvi különbségek választanak el, kvázi katonai engedelmességet fogadott volna. (Rupert Rezső: Ez a kormányim ellenzék beállítása!) Tisztelt Nemzetgyűlés! Szükségesnek tartom, hogy reflektáljak a kormányhoz közelálló 8 Órai Újság tegnapi közleményére, amely a mi mozgalmunkat — amely semmi egyéb, mint egy olyan akció, (Rupert Rezső: A 8 Órai Kálmán! — Derültség balfelől.) amelyet közösen akarunk végrehajtani — akképen tünteti fel, hogy mi koncentrációs kabinet' kinevezését akarjuk kierőszakolni. (Pikier Emil: Borzasztóan sürgős nekünk!) Kötelességemnek tartom kinyilatkoztatni, hogy az ellenzék vezető férfiainak már volt alkalmuk az igen tisztelt ministerelnök úrral több izben értekezleteket tartani és ez alkalommal, igenis, egy ellenzéki képviselő részéről az az óhaj közöltetett, hogy koncentrációs kabinet alakíttassák... (Rupert Rezső: Ki volt az.!) Ez a képviselő Rassay Károly képviselő ur volt, (Rupert Rezső: Mindig reánk mondja, hogy mi kormányra törünk! Érdekes dolog!) A képviselő urnák ezt az óhaját azonban nem osztottuk, és én speciálisan másnap külön felkerestem a ministerelnök urat és külön kijelentettem neki, hogy abszolúte nem értek egyet ezzel az óhajjal és nem kívánom semmiféle koncentrációs kabinet kinevezését. Ezt szükségesnek látom azért leszögezni, mert ezt a mozgalmunkat ugy akarják feltüntetni, mint NAPLÓ XXL amelynél már ministeri tárcákért való verekedés vagy a hatalomra való felkapaszkodás vágya vezetne bennünket. (Felkiáltások jobbfeiőt:^ Ilyenre nem gondoltunk! — Rupert Rezső: Kernelem, elég messze állunk ettől a lehetőségtől! — Felkiáltások jobbfelől: Hála Istennek! — Derültség! — Rupert Rezső: Minden okot megadunk rá, hogy ez ne következzék be! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szilágyi Lajos: A másik dolog is tegnap megjelent a napilapokban és nem is akarom elhinni, hogy igaz. Az_ egyik napilap Rassay Károly képviselő ur szájába azt a vádat adja, hogy mi obstrukcióra szövetkeztünk. Ünnepélyesen kijelenteni a nemzetgyűlés szine előtt és hajlandó vagyok ezt becsületszavammal is megerősíteni, hogy soha egyetlenegy párt részéről sem, egyetlenegy képviselőtársam részéről sem, és az én részemről sem hangzott el ez a szó: obstrukció. (Mándy Sámuel: Széleskörű vita.) Ezt a gyanúsítást tehát innen az ellenzéki oldalról, ugy érzem, kötelességem visszautasítani. Ami pedig azt illeti, hogy itt valami hatalmi versenyfutás volna az ellenzéken, azt hiszem, hogy az országot nem érdekli, mit mond rólam Rassay Károly és mit mondok én róla. Épen ebből kifolyólag erre nem is reflektálok, erre méltóságomon alulinak tartom, hogy válaszoljak. (Podmaniczky Endre: Nana!) Végül kötelességem a kormánypárt estilapjának még arra a kitételére válaszolni, ahol Vázsonyi Vilmos képviselő urat, aki pártjával együtt ehhez a mozgalomhoz már ab ovo csatlakozott, ugy tünteti fel, mint aki a tegnapi napon erőshangu nyilatkozatban utasította volna vissza ennek az együttműködésnek a lehetőségét, illetőleg az én beállításom valódiságát. Most már, minekutána ma délelőtt is megbeszélést folytattam Vázsonyi képviselő úrral, azt kell mondanom, hogy ez a napilap tegnap ebben a tekintetben is valótlant irt. Végül csak még arra az egy vádra akarok kitérni, amelyet az Az Újság című politikai napilap mai számában irt. Azt irja t. i., hogy az ellenzék ezzel az akcióval az oktobrizmus ügyét szolgálja. Én azok közé a politikusok közé tartozom, akik talán a véletlen folytán, de mégis ugy jutottak át a két forradalmon, hogy még legnagyobb ellenségünk sem keverhetne abba bele bármilyen vonatkozásban. Ennek ellenére a nemzetgyűlésen egyetlenegy felszólalásomban sem rekrimiiiáltam sohasem, bár órákhosszat és hevesen támadtam politikai ellenfeleimet. Épen ezért ez a méregkeverés és hazug beállítás ha valaki részéről, akkor az én részemről visszautasításban kell hogy részesüljön, mert semmisem állhat tőlünk távolabb, mint hogy ugyanakkor, amikor egy közvetlenül előttünk álló nehéz feladattal kell megbirkóznunk, hogy a forradalmakban ki, vagy milyen minőségben, vagy milyen mértékben vett részt. Ez a kérdés előttünk most nem aktuális, épen ugy, mint nem aktuális most a királykérdés sem előttünk és nem aktuális most a zsidókérdés sem előttünk. Előttünk egyedül és kizárólag az ország mostoha gazdasági és pénzügyi helyzete aktuális, (RakovSzky István: A drágaság!) ebben a kérdésben akarunk egységesen fellépni és ebbeli törekvéseinkben nem fog bennünket, visszatartani senki és semmi; nem törődünk azzal sem, bármit ir is az a sajtó, amelynek tulaj donképen erkölcsi kötelessége volna bennünket támogatni, mert tulaj dónk épen olyan ak20