Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-248
lâC 'J nemzeigyülés 248. ülése 1,924. intézmények és ezek mindenhol kényszeren épültök fel. Meg vagyok róla győződve, hogy ha a Levente-egyesületekben megszervezzük a magyar ifjúság széles rétegeit, — ez a magyar nemzetnek — merném mondani — kedvező időtöltésévé fog válni a napi munka nyomasztó gondjai után. De nagy szükségünk van az iskolai testnevelés kifejlesztésére is. Herhart pedagógiája, amely soká irányadó volt, egyoldalúan előtérbe helyezte az értelmi nevelést. Herbart optimizmusból indult ki és azt gondolta, hogy az értelmes, eszes ember egyben erkölcsös és jó ember is. Ez illúzió és ma már tisztában vagyunk azzal, hogy az értelmi nevelés mellett az össznevelésnek teljesen egyenrangú ágai az erkölcsi nevelés és a testnevelés, (ügy van ! ügy van ! jobb felől.) Igenis akarjuk az értelmi nevelést, de az értelmi nevelés mellett akarjuk az erkölcsi nevelést, akarjuk a testnevelést is. (Helyeslés jobb felől.) Középiskolai reformjavaslatom meg akarja szüntetni az értelmi nevelés terén mutatkozó túlterhelést. A magasabb osztályokban egyes napokon, a fiuknak hat órán át, 8—2-ig iskolában kell ülniök és a megelőző napon 6 órára kell készülniök. Ilyen rendelkezéssel elvesszük a gyermekkor derűjét. (ügy van ! ügy van ! a jobboldalon.) Leánygimnáziumokban, ahonnan tehát sohasem kerülnek növendékek a technikára, — mert nálunk a nők műegyetemre még nem mehetnek — differenciál- és integrál-számítást tanítanak. Távol áll tőlem, hogy kétségbe vonjam a differenciális és integrális számitásnak, a magasabb mennyiségtannak elmeképző hatását, de középiskolákban leányoknál ilyennel experimentálni legalább is igen aggályos dolog, (ügy van ! jobb felől.) Első kötelességemnek ismerem, hogy megszüntessem az értelmi nevelés terén a túlterhelést, (Helyeslés.) amely nem több tudáshoz, hanem csak felületességhez vezet, (ügy van ! ügy van ! a jobboldalon.) és amelynek eredménye azután az a szükmellü, sápadt és szemüveges ifjú, aki nem lehet a magyar nemzet pedagógiai ideálja. Nekünk egészségesebb, uj nemzedékre van »szükségünk, (ügy van! jobbfelől.) A mai pedagógiai rendszer csak ideges és korán elfáradt embereket ad az országnak, akik azután a maguk nyughatatlanságával vagy tehetetlenségével — mert ilyen két szélsőséget szokott az ilyenfajta nevelés eredményezni — csak bait okoznak, de semmiesetre sem lesz belőlük az a munkás nemzedék, amelyre nekünk mostani súlyos viszonyaink között feltétlenül szükségünk van. Sokat várok ezenkívül az erkölcsi nevelés szempontjából a sporttól is (Helyeslés a jobboldalon.) Nem vitás, hogy nálunk szomorú klimax van, az érzéseknek szomorú fokozása, hogy a versenytársból nagyon hamar vetélytárs, a vetélytársból nagyon hamar ellenség lesz. Mindent el kell követnünk nekünk, magyaroknak, akiknek ez nemzeti hibánk, ennek leküzdésére és erre az én meggyőződésem szerint alig van alkalmasabb eszköz, mint a sport, ahol sohasem tűrik meg azt, hogy — mondjuk — az, aki egy sporttusában alul marad, ellenségeskedjék azzal, aki őt legyőzte; az ilyen embert a sportegyesületekből el szokták távolítani, (ügy van! ügy van! a jobboldalon:) Én tehát meg vagyok róla győződve, hogy az egészséges bajtársi viszony érdekében és épen azoknak a morális tulajdonságoknak a kifejlesztése céljából, amelyek a nemzetben az évi február hó 28-án, csütörtökön. egyetértést, nem pedig az ellenségeskedést hozzák létre, tehát erkölcsi okokból a sportra különös súlyt kell fektetni. De a kötelező testnevelésen és az iskolai testnevelésen kivül is, mely egyik alfaja a kötelező testnevelésnek., nagyon fontos a társadalmi testnevelés, hogy ugy mondjam, a szabadsport is. Természetesen törekednünk kell arra, hogy a jövőben is legyenek championjaink, hogy a jövőben is legyenek olyan kiváló bajnokaink, kiváló atlétikai képzettséggel biró embereink, akik a külföldi és az itthoni tornákon kiválnak. De ezenkívül különös súlyt kívánok fektetni a főiskolai ifjúság sportjára is. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Erre az ifjúságra a testnevelési törvény nem kötelező; de nincs is erre szükség, mert mint örömmel látom, igazán nagy lelkesedéssel és szeretettel karolják fel a sportot annak ellenére, hogy igen nagy nehézségekkel küzdenek. Hiszen csak egyre akarok rámutatni: tréning közben sokkal több táplálékra van szükség, mint rendes körülmények között, (Ugy van! Ugy van!) s csak nagyon kevesen vannak közülök abban a helyzetben, — sajnos, idáig jutottunk, — hogy azt a táplálóbb kosztot nyújthassák maguknak, amelyre tréning közben okvetlenül szükségük van. (Mozgás a balés a szélsőbaloldalon. — Friedrich István: Arra kell kötelezni mindenkit, hogy egyék egy kis húst és főzeléket! — Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Saját szememmel láttam az egyik sportpályán, hogy a versenyfutók olyan cipőkre voltak utalva, amelyek fel vérzik a lábat; saját szememmel láttam, hogy a befejezetlen budapesti egyetemi és műegyetemi sporttelepeken még mennyi munkára volna szükség, hogy az, épületek beáznak; nyilvánvaló tehát, hogy itt még a legprimitívebb igények klelégithetése végett is okvetlenül segíteni, kell az állapotokon. Annak ellenére, hogy nálunk a sport és a testnevelés ilyen döntő jelentőséggel bir, még sem bocsátottam ki a végrehajtási rendeletet mindaddig, amig nem láttam biztosítva azokat az anyagi eszközöket, amelyek a törvény végrehajtásához nélkülözhetetlenül szükségesek. Eendkivüli csalódást okozott volna ugyanis az, ha kibocsátottunk volna egy nagyarányú végrehajtási rendeletet anélkül, hogy^ ehhez a szükséges anyagi eszközöket nyujtanók. A törvényjavaslat, amelyet most tárgyalunk, épen ezeket az anyagi eszközöket van hivatva a kultuszkormányzatnak rendelkezésére bocsátani. Kettőt fog nyújtani ez a törvényjavaslat: többet fogunk kapni és rendszeresebben fogunk dolgozni tudni. Mondom, többet fogunk kapni, mert az 1922—1923. évben 79 milliót kaptunk testnevelési célokra, holott ugyanez alatt a z idő alatt a totalizatőr forgalma 12,350,000.000 korona volt. melynek 8% -a a lex Gerenday értelmében 987 millió lett volna. A kultusztárca tehát 79 milliót kapott 987 millió helyett, amennyire feltétlenül szüksége lett volna, hogy a legminimálisabb akciót ki tudjuk fejteni. 79 millió egy milliárd helyett! Méltóztatnak ebből látni, hogy milyen nehézségekkel küzdök, de viszont erről a helyről kötelességem köszönetet mondani a távozott pénzügTminister urnák, hogy volt sziyes hozzájárulni ennek a javaslatnak benyújtásához. A volt pénzügyminister ur különben mindig
