Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-244
6 A nemzetgyűlés 244. ülése 1924. évi február 21-én, csütörtökön. f yolt, mondjuk, hogy már túlfeszített, szinte eteg idegzetű országban újra a gyűlölet csóvájával jelentkezik, újra izgatni akar, (Reisinger Ferenc: Ebben az országban, ahol a gyilkosoktól igy búcsúznak el: Isten vele!) az nem gyógyitani akarja ezt a beteg lelket, a beteg nemzetet, hanem egyenesen azt akarja, hogy az agóniához eljusson. (Zaj a szélsőbaloldalon.) E tekintetben semmiféle megkülönböztetést nem tudok tenni sem jobbra, sem balra. (Rothenstein Mór: A Seszták-féle igazság!) Egyenlő és igazságos elbánást kivánok és ezt remélem a kormánytól. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Hegymegi-Kiss Pál: A kormánytól reméli a képviselő ur, hisz ez politikai beszéd. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Pikier Emil: Isten vele, Mihály: mondja a biró! — Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Zsitvay Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Azt hallottam, különösen erre a konkrét ügyre nézve, hogy itt üldözés, zaklatás esetét látják fenforogni a t. képviselő urak. Méltóztassanak mindenekelőtt megengedni, hogy rámutassak arra, hogy 1922 január 19-ikén jelent meg ez a cikk, tehát két évvel ezelőtt. Eddig még igazán nem tudtam azt, hogy az panaszkodhatik üldözésről, aki két év után még mindig nem került biróság elé, teljesen szabadon jár, és ellene a tulaj donképeni bűnvádi eljárás is csak a kezdeti stádiumban van. Ha itt üldözésről volna szó, akkor azt hiszem, nem ez a tempó volna az, amellyel valakit üldözni szoktak. Legyen szabad arra 1 is rámutatnom, aminek jelentőségét, ugy látszik, a t. felszólaló urak kevésbé vették figyelembe, hogy itt valaki ellen, mielőtt képviselővé választották, nem csupán a királyi ügyészség emelt vádat, hanem akkor már egy birói fórum, amely nem tényeket állapit meg, — amint igen helyesen méltóztatott mondani — hanem a vádemelés jogosultsága kérdésében immár birói szemmel ^határoz, vád alá helyező határozatot hozott. Kérdem most már, ha valaki akkor, mikor még nem volt képviselő, vádtanácsi határozattal biróság elé idéztetett, meg lehet-e _ állapitani vele szemben, hogy az ő mentelmi jogát akarták volna sérteni vagy épen zaklatás céljából jártak volna el vele szemben ? (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Pikier Emil: Nem képviselőt is lehet zaklatni ! — Hebelt Ede : Minden munkást zaklatnak.) Ez azt hiszem, csak ennek a gondolatnak ad absurdum vitele volna. (Pikier Emil : Engem is zaklattak eléggé a Gellértszálló pincéjében.) Nem vagyok abban a helyzetben, hogy a képviselő ur most felvetett esetében állást foglaljak. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon, — Pikier Emil : Mennyit zaklattak halálra !) Amennyiben valakit nem mint mentelmi joggal bíró képviselőt zaklattak, az egészen különálló keretek között bírálandó el. (Horváth Zoltán : Nem képviselőt is lehet zaklatni. — Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Zsitvay Tibor előadó : A zaklatás szempontjából az sem utolsó szempont, hogy én jelentésemet bátor voltam már 1923 január 10-én, tehát egy évvel ezelőtt beterjeszteni a nemzetgyűlésnek, de a nemzetgyűlés egészen tegnapig nem jutott abba a helyzetbe, hogy ezt tárgyalja. (Szakács Andor : A sok szünet miatt ! — Hegymegi-Kiss Pál : Elsősorban az előadó úron múlik ? Miért nem sürgette f) Ha üldözés lett volna» akkor azt a sok szünetet, amelyet & képviselőtársam emut, bizonyára felhasználták volna azok', akik üldözni akarnak, hogy ezt az ügyet gyorsan letárgyalják és a képviselő ur ellen gyorsan eljárjanak. (Pikier Emil : Nagyon sok volt az anyag !) Felmerült itt aiz a kérdés is, hogy igaz-e az, amit a képviselő ur irt. Azt tartom, hogy soha jobban nem siklana le a nemzetgyűlés a maga hivatása teljesítésének helyes szintjéről, ha ebbe a kérdésbe belemenne. (Hebelt Ede : Igazat irt !) Amely pillanatban mi arra az álláspontra helyezkedünk, hogy ez a törvényhozó testület bíráskodik, abban a pillanatban már egy ukázzal adtuk ki a bíróságnak az ügyeket és abban az esetben, amikor innen kimegy, ilyen felfogús mellett, hogy íme kiadjuk, akkor tulaj lonképen elitéltük volna, amely esetben/ pedig nem adjuk ki, azzal kvázi felmentettük volna az illetőt a vád alól. Ezt a felfogást nem fogom osztani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez nemcsak a birói függetlenség sérelme volna, hanem elsősorban az igazság meghamisítására vezetne. Én azt hiszem, épen azoknak a nemzetgyűlési kén viselőknek akiket a nemzetgyűlés kiad, kellene elsősorban tiltakoznia az ellen, hogy őket már ilyen terhelő verdikttel adjuk ki a biróság:nak. Az a kérdés is felmerült, hogy egyáltalán megállapíthatók azok az adatok és az az anyag, amelynek alapján kiadatásnak helye van. Méltóztassék megengedni, hogy felsoroljam, miket kell ebben a tekintetben vizsgálni. Vizsgálni kell magát a tényállást bizonyos mértékben, —- erre később fogok rátérni — azután azt, hogy jogosult hatóság kérte-e és illetékes és hatáskörrel biró biróság részére kérte-e a kiadatást. Ebben a két, most emiitett körülményben semmi ellenA^etéssel nem találkoztam, tehát megállapíthatom, hogy e tekintetben egy nézeten vagyunk. Az sem vitás, hogy a személyi összefüggés megvan. A kérdés csupán az, hogy maga a tényállás alkalmas-e vádemelésre. (Dénes István : Átlépjük a jogos kritika határát !) Mi nem itélőbiróság vagyunk ; a mi funkciónk semmi esetre sem terjedhet túl azon az eljáráson, amely bizonyos korlátok közé szorítva, a vádtanácsnak van fentartva. Először utaltam arra, hogy ebben a kérdésben mi már vádtanácsi állásfoglalással, tehát nem ügyészi, hanem birói állásfoglalással állunk 'szemben. De rá kivánok mutatni arra is, hogy ettől függetlenül nekünk néznünk kell azt, hogy alkalmas-e a matéria arra, hogy az illetővel szemben vádat emeljenek, alkalmas-e arra, hogy a biróság döntsön. (Dénes István : Túllépték a jogos kritika határát ! — Farkas István : Szóval a kormány utasitja az ügyészséget, mindenki ellen lehet vádat emelni és ezen az alapon mindenkit ki lehet adni.) Itt bátor vagyok a mentelmi bizottság álláspontját képviselni és azt hangsúlyozni, hogy azokkal, akik itt azt mondották, hogy az inkriminált szövegben nincs osztály elleni izgatás, és akik azt mondották, hogy itt nincs gyülöletszitás, (Zaj.) azokkal én ebben a formában nem vitatkozom, mert én az ellenkezőjét seni állítom, mert akkor inkonzekvenciába esném és állást foglalnék az ügy érdemében. Ká kivánok azonban mutatni arra, hogy ebben a cikkben világosan és határozottan benne van két osztály szembeállítása (olvassa): »A magyar uralkodó osztály tehát két módszerrel törtet egy cél felé. A munkásosztály csak gyűlölettel gondolhat erre az irányra.« (Nagy zaj a szélsőbaloldali, — Hebelt Ede; Nem
