Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-247

A nemzetgyűlés 247. ülése 1924. Elnök: Az interpelláló képviselő ur kivan szólani. jíAPLÓ XXI. évi február hó 27-én, szerdán. 107 laszt tudomásul veszik, szíveskedj ének felállani. (Megtörténik.) Többség". A nemzetgyűlés a választ tudomásul veszi. A másik interpelláció természetesen kiadatlk a kereskedelemügyi minister urnák. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Fábián Béla. Fábián Béla : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Interpellációm elhalasztását kérem, inert nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy az illetékes minister ur, a helyettes pénzügyminister ur jelen lenne akkor, amikor itt a nemzetgyűlésen a kényszerkölesön tárgyában hozzá interpellációt akarnék intézni. Ez különben Walko jelenlegi pénzügymiiiister ur részéről nem .szokatlan, amennyiben kereskedelemügyi ministerségének egész ideje alatt csak ugy járt el, mint most pénzügyniinistersége idején, hogy a legfontosabb kérdésekben teljesen negligálja a Házat. Remélem, hogy a legközelebbi alkalommal ebben a kérdésben interpellációmat előterjeszthetem, mert a minister ur meg fog jelenni. Elnök: Kérem a tisztelt Nemzetgyűlést, méltóztatik-« hozzájárulni ahhoz, hogy Fábián Béla képviselő ur interpellációját a legközelebbi interpellációs napon mondhassa el ? (Igen!) Ezt határozatképen kimondom. Szólásra következik'? Perlaki György jegyző : Hebelt Ede. Hebelt Ede : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Annak a zsarnoki uralomnak, amely itt évek óta tart, egyik oka a hivatalnokoknak a nép szükségleteivel szemben való érzéketlensége. Az az eset, amit itt fel fogok hozni, mutatja, hogy a törvényeket néha oly bürokratikusán hajtják végre, hogy azzal nemhogy segítenének az állampolgárokon, hanem ellenkezőleg, fokozzák azoknak szenvedéseit és ujabb bajokat okoznak. Interpellációmban tulaj donképen a pénzügyminister urat közvetlenül érintő intézkedésekről lesz szó, de interpellációmat^ a ministerelnök úrhoz is intézem, mert az egész mai kormányzatot jellemzi a szociális bajok és szükségletek iránti azon érzéketlenség, ami megvolt már a munkapárti uralom alatt is, Magyarország feldarabolásához is vezetett és sok egyéb bajt is okozott. Ma ez fokozottabb mértékben mutatkozik, mint a régi munkapákt uralom alatt. Legyen szabad példát felemlítenem. Legutóbb rendelet jelent meg, amely szerint a ministeriumokban feleket csak déli 12 és 2 óra között lehet fogadni. Nem lenne-e kötelessége minden hivatalnoknak, különösen főhivatalnoknak, hogy délután 12—2 között rendelkezésre álljon, hogy amikor felek jönnek hozzá, ne legyen másutt, ne legyen sem értekezleten, sem semmiféle más módon ne zárkózzék el a felek elől, akik súlyos bajokkal akarnak eléje járulni. Azt kell tapasztalni, hogy én, mint nemzetgyűlési képviselő sem tudok sokszor bejutni egyes hivatalnokokhoz, mert azt mondják, hogy értekezleten, vagy az államtitkárnál, vagy a ministernél van, vagy hogy nincs benn a ministerium épületében. Megütközéssel látom, hogy a szolgák is már ugy vannak beállítva, hogy a felek előtt, akik nem nemzetgyűlési képviselők, letagadják a főhivatalnokokat. Ma, amikor egy villamosjegy 2000 koronába kerül és a szegény ember vagy asszony Kőbányáról jön be, hogy valamely főhivatalnok elé alázatosan audienciára járuljon, senkit sem szabadna egyszerűen elküldeni ilyesféle indokolással. 1 A mi pártunk titkári és jogvédőirodájához nagyon sok fél jön és ha kell, éjjel 11 óráig is 16 Pakots József: Tisztelt Nemzetgyűlés! Ha a t. minister ur válaszát csak lakonikus módon adta volna meg, azt a legnagyobb örömmel vettem volna tudomásul. Most sem akarom tudomásul nem venni, csak a minister ur indokolása egy kissé — hogy ugy mondjam — nyugtalanítóan hatott rám. Azt mondja a t. minister ur, hogy nem lakbéremelés voltaképen az, ami megkiséreltetik, hanem lakbérpótlék. A megjelölés nem is olyan fontos, itt az a fizetési többlet a fontos, amely áthárul a lakókra. Bátor voltam már interpellációmban említeni azt, hogy lélektanilag, de gazdaságilag is elhibázott dolog az, hogy most, amikor a drágulás ilyen rettentő mértékben nyilatkozik meg, s amikor a korona diszparitása ilyen szédületesen nagy, a lakó megterheltessék visszamenőleg is egy bizonyos lakbérpótlékkal. Mit jelent ez? A háziúr számára valorizálását jelenti leromlott koronának. Minthogy a kis kérdéseknek az a karakterük, hogy összeférnek a nagy kérdésekkel, azt vagyok bátor kérdezni, hogy miért nem valorizáltatnak a munkabérek, a fixfizetésüek fizetései isi Mert itt olyan lehetetlen helyzetbe kerül az a szerencsétlen társadalom, amely a maga fixfizetéséből vagy munkabéréből él, az a lateiner-társadalom, amelyből nem tud kikászolódni, ha az állam nem veszi tudomásul az adott, reális helyzetet. Ig*az, hogy ez áll a háztulajdonosokra is, csakhogy kisebb mértékben, mint amazokra, mert a fixfizetésből és munkabérből élő egyed hatványozottabban érzi ennek a mai heh'zetnek rettentő súlyát, mint az, akinek teherviselŐés ellenállóképessége nagyobb. Épen a kisebb ellenállóképességüeknek rovására adassék most kedvezmény azok javára, akiknek jobb a helyzetük ? Ez nagy kérdés-komplexum. Ez az egész kérdés átfogja a magyar gazdasági életet, átfogja magát az élet kérdését is, azt a nagy problémát, hogy hogyan birkózik meg maga az állam ezzel a kérdéssel, amely például ma is jelentkezett a valorizációs javaslatnál. Vájjon valorizálni fogja az állami tisztviselők fizetését? Be tudja ezt illeszteni az állami budgetbe s keresztül akarja-e ezt vinni a munkáltatók összes kategóriájánál ? A minister ur nagyon helyesen, szociális és humánus érzésével belátja, hogy a háztulajdonosok rossz helyzetben vannak; de méltóztassék belátni viszont a lakók helyzetét is. A lakót sem az ruházza, aki a mezők liliomát. Az szegény keservesen igyekszik összeszerezni azt a kis pénzt, amiből a maga fizikai állapotát valahogyan rendbehozza és a maga életét, háztartását a felszinen, egyensúlyhelyzetben tartja. Ezért fáj nekem az indokolás és ezért hat reám nyugtalanítóan, mert egészen mindegy, hogy lakbérpótlék vagy pedig lakbéremelés címén kell-e többet fizetni. Én nem is az indokolásra szavazok, hanem egyszerűen a kezdés lényegére, arra a válaszra, amelyet megnyugtatóan méltóztatott adni a mélyen tisztelt minister urnák, hogy t. i. nem lesz semmiféle lakbéremelés és viszont a lakások nem fognak felszabaclittatni. A választ tudomásul veszem. (Helyeslés. — Szomjas Gusztáv : Hála Istennek !) Hiába mondja t. képviselőtársam, hogy »hála Istennek«, azért ezzel a kérdéssel foglalkozni kell. Elnök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a népjóléti minister urnák Pakots József képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a vá-