Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-247

A nemzetgyűlés 247. ülése 1924. Elnök: Az interpelláló képviselő ur kivan szólani. jíAPLÓ XXI. évi február hó 27-én, szerdán. 107 laszt tudomásul veszik, szíveskedj ének felállani. (Megtörténik.) Többség". A nemzetgyűlés a vá­laszt tudomásul veszi. A másik interpelláció természetesen ki­adatlk a kereskedelemügyi minister urnák. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Fábián Béla. Fábián Béla : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Inter­pellációm elhalasztását kérem, inert nem va­gyok abban a szerencsés helyzetben, hogy az illetékes minister ur, a helyettes pénzügyminis­ter ur jelen lenne akkor, amikor itt a nemzet­gyűlésen a kényszerkölesön tárgyában hozzá interpellációt akarnék intézni. Ez különben Walko jelenlegi pénzügymiiiister ur részéről nem .szokatlan, amennyiben kereskedelemügyi ministerségének egész ideje alatt csak ugy járt el, mint most pénzügyniinistersége idején, hogy a legfontosabb kérdésekben teljesen neg­ligálja a Házat. Remélem, hogy a legközelebbi alkalommal ebben a kérdésben interpelláció­mat előterjeszthetem, mert a minister ur meg fog jelenni. Elnök: Kérem a tisztelt Nemzetgyűlést, méltóztatik-« hozzájárulni ahhoz, hogy Fábián Béla képviselő ur interpellációját a legköze­lebbi interpellációs napon mondhassa el ? (Igen!) Ezt határozatképen kimondom. Szólásra következik'? Perlaki György jegyző : Hebelt Ede. Hebelt Ede : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Annak a zsarnoki uralomnak, amely itt évek óta tart, egyik oka a hivatalnokoknak a nép szükségle­teivel szemben való érzéketlensége. Az az eset, amit itt fel fogok hozni, mutatja, hogy a tör­vényeket néha oly bürokratikusán hajtják végre, hogy azzal nemhogy segítenének az állampolgárokon, hanem ellenkezőleg, fokozzák azoknak szenvedéseit és ujabb bajokat okoz­nak. Interpellációmban tulaj donképen a pénz­ügyminister urat közvetlenül érintő intézkedé­sekről lesz szó, de interpellációmat^ a minister­elnök úrhoz is intézem, mert az egész mai kor­mányzatot jellemzi a szociális bajok és szük­ségletek iránti azon érzéketlenség, ami megvolt már a munkapárti uralom alatt is, Magyar­ország feldarabolásához is vezetett és sok egyéb bajt is okozott. Ma ez fokozottabb mér­tékben mutatkozik, mint a régi munkapákt uralom alatt. Legyen szabad példát felemlítenem. Leg­utóbb rendelet jelent meg, amely szerint a mi­nisteriumokban feleket csak déli 12 és 2 óra kö­zött lehet fogadni. Nem lenne-e kötelessége minden hivatalnoknak, különösen főhivatal­noknak, hogy délután 12—2 között rendelkezésre álljon, hogy amikor felek jönnek hozzá, ne le­gyen másutt, ne legyen sem értekezleten, sem semmiféle más módon ne zárkózzék el a felek elől, akik súlyos bajokkal akarnak eléje járulni. Azt kell tapasztalni, hogy én, mint nemzet­gyűlési képviselő sem tudok sokszor bejutni egyes hivatalnokokhoz, mert azt mondják, hogy értekezleten, vagy az államtitkárnál, vagy a ministernél van, vagy hogy nincs benn a mi­nisterium épületében. Megütközéssel látom, hogy a szolgák is már ugy vannak beállítva, hogy a felek előtt, akik nem nemzetgyűlési képviselők, letagadják a főhivatalnokokat. Ma, amikor egy villamosjegy 2000 koronába kerül és a szegény ember vagy asszony Kőbányáról jön be, hogy valamely főhivatalnok elé aláza­tosan audienciára járuljon, senkit sem szabadna egyszerűen elküldeni ilyesféle indokolással. 1 A mi pártunk titkári és jogvédőirodájához nagyon sok fél jön és ha kell, éjjel 11 óráig is 16 Pakots József: Tisztelt Nemzetgyűlés! Ha a t. minister ur válaszát csak lakonikus módon adta volna meg, azt a legnagyobb örömmel vet­tem volna tudomásul. Most sem akarom tudo­másul nem venni, csak a minister ur indoko­lása egy kissé — hogy ugy mondjam — nyug­talanítóan hatott rám. Azt mondja a t. minis­ter ur, hogy nem lakbéremelés voltaképen az, ami megkiséreltetik, hanem lakbérpótlék. A megjelölés nem is olyan fontos, itt az a fizetési többlet a fontos, amely áthárul a lakókra. Bátor voltam már interpellációmban emlí­teni azt, hogy lélektanilag, de gazdaságilag is elhibázott dolog az, hogy most, amikor a drá­gulás ilyen rettentő mértékben nyilatkozik meg, s amikor a korona diszparitása ilyen szé­dületesen nagy, a lakó megterheltessék vissza­menőleg is egy bizonyos lakbérpótlékkal. Mit jelent ez? A háziúr számára valorizálását je­lenti leromlott koronának. Minthogy a kis kérdéseknek az a karakterük, hogy összefér­nek a nagy kérdésekkel, azt vagyok bátor kér­dezni, hogy miért nem valorizáltatnak a mun­kabérek, a fixfizetésüek fizetései isi Mert itt olyan lehetetlen helyzetbe kerül az a szeren­csétlen társadalom, amely a maga fixfizetésé­ből vagy munkabéréből él, az a lateiner-társa­dalom, amelyből nem tud kikászolódni, ha az állam nem veszi tudomásul az adott, reális helyzetet. Ig*az, hogy ez áll a háztulajdonosokra is, csakhogy kisebb mértékben, mint amazokra, mert a fixfizetésből és munkabérből élő egyed hatványozottabban érzi ennek a mai heh'zet­nek rettentő súlyát, mint az, akinek teherviselŐ­és ellenállóképessége nagyobb. Épen a kisebb ellenállóképességüeknek rovására adassék most kedvezmény azok javára, akiknek jobb a helyzetük ? Ez nagy kérdés-komplexum. Ez az egész kérdés átfogja a magyar gazdasági életet, átfogja magát az élet kérdését is, azt a nagy problémát, hogy hogyan birkózik meg maga az állam ezzel a kérdéssel, amely például ma is jelentkezett a valorizációs javaslatnál. Váj­jon valorizálni fogja az állami tisztviselők fize­tését? Be tudja ezt illeszteni az állami budgetbe s keresztül akarja-e ezt vinni a munkáltatók összes kategóriájánál ? A minister ur nagyon helyesen, szociális és humánus érzésével be­látja, hogy a háztulajdonosok rossz helyzetben vannak; de méltóztassék belátni viszont a la­kók helyzetét is. A lakót sem az ruházza, aki a mezők liliomát. Az szegény keservesen igyek­szik összeszerezni azt a kis pénzt, amiből a maga fizikai állapotát valahogyan rendbehozza és a maga életét, háztartását a felszinen, egyen­súlyhelyzetben tartja. Ezért fáj nekem az in­dokolás és ezért hat reám nyugtalanítóan, mert egészen mindegy, hogy lakbérpótlék vagy pedig lakbéremelés címén kell-e többet fizetni. Én nem is az indokolásra szavazok, hanem egyszerűen a kezdés lényegére, arra a válaszra, amelyet megnyugtatóan méltóztatott adni a mélyen tisztelt minister urnák, hogy t. i. nem lesz semmiféle lakbéremelés és viszont a la­kások nem fognak felszabaclittatni. A választ tudomásul veszem. (Helyeslés. — Szomjas Gusz­táv : Hála Istennek !) Hiába mondja t. kép­viselőtársam, hogy »hála Istennek«, azért ezzel a kérdéssel foglalkozni kell. Elnök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóz­tatnak-e a népjóléti minister urnák Pakots Jó­zsef képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a vá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom