Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-247

A nemzetgyűlés 247. ülése 1924. évi február hó 27-én, szerdán. ottvagyunk és rendelkezésére állunk a feleknek. Senkit el nem küldünk meghallgatás nélkül. Kérdem, hogy ha 12 órakor jön valaki valamely hivatalba alázatos audienciára és vár 3

/i2 óráig joga van-e a hivatalnoknak, vagy ak!ár főhivatalnoknak délután 3

A2 órakor azt mondani: vége a hivatalos időnek, tessék holnap jönni. Megfontolás tárgyává kell tenni, nem kellene-e inkább tovább ottmaradnia a hivatalnoknak. Minthogy egész vonalon azt tapasztalja az ember, hogy ilyen szellem uralkodik a vezető hivatalnokokban, ezt a kérdést szóvá kellett tennem itt a nemzetgyűlésen. (Graeffl Jenő: Halljuk az interpellációt!) Előbb még; más példát is akarok felhozni a bürokratikus érzéketlenségre, arra, hogy ministerekben sincs meg" a szociális érzék. (Lendvai István: Azért ministerek!) A t, nemzetgyűlés tudja, hogy van egy 1920-ból származó belügyministeri titkos rendelet, amely az 1914 óta ide beköltözött zsidók kiutasításáról szól. (Lendvai Isván: Ott is lazsáltak!) Teljesen megértem Lendvai képviselőtársamat, aki azt követeli, hogy utasítsak ki a zsidókat és megértem a lármázó, intézményes fajvédő társait, akik ennek a rendeletnek végrehajtására nagy súlyt helyeznek. (Lendvai István: Ne hozzanak rendeletet, ha nem hajtják végre!) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Megértem azt, de mégsem értem, hogy amikor a ministerelnök ur itt feláll és azt mondja, hogy a kölcsönre azért van szükség, hogy ezzel ideédesgessük a külföldi tőkét, hogy a kölcsön voltaképen nem más, mint bizalmi nyilatkozat országunkkal szemben és hogy következménye lesz. hogy az idegen tőke ide fog jönni és munkaalkalmat fog teremteni, (Lendvai István: Tökéletesen igaza van!) hogy amikor a ministerelnök ezt mondja, akkor a baloldalán ülő ministertársa miért cselekszi az ellenkezőjét? (Farkas István: A nagy zsidók adják a pénzt!) Van itt egy gyáros, akinek az apja 1883-ban, — azóta több mint 40 esztendő telt el — alapított itt egy gyárat; abban a gyárban 185 munkás van alkalmazva, a munkások hozzátartozóinak és családtagjainak száma körülbelül 600-at tesz ki. Ez a g3

r

árat alapító csehországi zsidó gyáros 1916-ban meg*halt. Csehországban is volt két gyára. A csehországi két gvárát örökölte az egyik fia, a budapesti gyárát örökölte a másik fia. (Lendvai István : Egyik fia cseh zsidó a másik magyar zsidó !) Ez utóbbi apjának halála után, tehát 1916-ban idejött, átvette az itteni gyárat, feleségül vett egy magyar leányt és azóta, 1916 óta itt lakik. Én nem a gyáros érdekében beszélek, engem a zsidó gyáros nem érdekel, nem is ismerem; én a munkások érdekében beszélek, mert azok jöttek hozzánk azzal, hogy ezt a gyárost kiutasi'etták az országból, beszünteti a gyárát, elbocsátja mind a 185 munkást. Elmondták, hogy meghosszabbitották ugyan egyszer-kétszer a gyáros kiutasítását, de hogy a gyáros kijelenti, hogy ő nem hajlandó ilyen országban maradni, ahol ő munkaalkalmat nyújt és . . . (Varsányi Gábor: Isten vele! Hadd menjen!) Nein Isten vele! 185 inunksról és azok 600 hozzátartozójáról van szó. A képviselő ur mondhatja, hogy: »Isten vele, Mihály!«, vagy »Isten vele, Dénes!«, de az ilyen gyárost nem kikergetni kell. hanem ellenkezőleg, ide kellene csábítani. Kikergetését a tisztességtelen konkurrencia óhajthatná legfeljebb, Ha az ilyen eljárás nem fog megszűnni, akkor én előre bejelentem itt a nemzetgyűlésen, hogy hazaáruló leszek olyan értelemben, (Zaj jobb felől.) hogy a népszövetséghez, vagy más illetékes fórumhoz fogok fordulni az alaptalan felekezeti üldözéssel szemben. (Lendvai István: Mondtam már, hogy az autókba üldözték bele őket! — Farkas István: Hoz helyette Bethlen gazdagabbat! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Hebelt Ede: Hogy az ilyen ügyekben kijárásokkal meghosszabbításokat lehet kieszközölni, és általában, hogy az ilyen igazságtalanságokkal szemben el lehet és el kell járni, az egyenesen azt az impressziót kelti bennem, hogy a főbürokraták ügyvédeknek akarnak kereseti alkalmat juttatni, mert hiszen ügyvédek járnak el és busás honoráriumokat vágnak zsebre. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Sőt nemcsak busás honoráriumokat vágnak zsebre, hanem sok ügyvéd azt mondja, ilyenkor, amikor ilyen busás honoráriumot köt ki — és erre ez a rendszer alkalmat nyújt; és azt akarom épen kiküszöbölni, hogy senki se mondhasson ilyent, — hogy a nagy honorárium nem teljesen honorárium, hanem abban olyan összegek is vannak, amelyeket le kell adni. (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) Ismételten panaszolták ezt nekünk; adatok vannak a kezeimben. (Felkiáltások jobbfelől: Ki az? —Farkas István: Zákány! — Herczegh Béla: Majd megköszönik ezt az ügyvédek magának! Tessék megmondani, ki az! — Egy hang jobbfelől: Gyanúsítani nem szabad!) Nem gyanusitok, de nem vagyok hajlandó egy ügyvédnek a nevét sem kiszolgáltatni, mert elhiszem nekik, amit mondanak. (Putnoky Sándor: Akkor ön is szolidáris velők!) Szolidáris vagyok. (Putnoky Sándor: Gratulálok!) Nekem vannak adataim olyan ügyvédtől, akinek tisztességében feltétlenül megbízom, s aki leadott ilyen összeReket. (Felkiáltások jobbfelől : Mondja meg, hogy kinek?) Egyelőre nem mondom meg;^ ha rákerül a sor, majd megmondom. (Felkiáltások jobbfelől: Addig nem hisszük, amig nem mondja meg! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! A képviselő ur az egész tisztviselői kart méltóztatik meggyanúsítani azzal, hogy megvesztegetés címén vesznek el összegeket. Mégsem lehet egy egész tisztviselői karról ezt mondani. Ha _ konkrét dolgokat mond a képviselő ur, ahoz joga van, de nincs joga a tisztviselői kart általánosságban gyanúsítani. Amennyiben pedig ezt tette, kénytelen vagyok a képviselő urat rendreutasítani. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Hebelt Ede : Én nem általánosságban gyanúsítok, én azt mondom csak, hogy azt a rendszert, amely erre a gondolatra, a gyanúnak e lehetőségére alkalmat ad, hogy ezt ki kell küszöbölni. Helytelenítem, hogy kijárások utján lehet csak elintézni bizonyos dolgokat, még nedig egyszerű, igazságos dolgokat, és hogv kijáró nélkül nem lehet ezekben eredményt elérni. Lehetőleg ugv kell a törvényeket és rendeleteket megcsinálni, hogy senki kijár óra ne szoruljon és kijárásra ne is legyen alkalom. Ezt mondom csupán és semmi mást nem. (Felkiáltások jobbfelől: Mi is mondjuk!) Akkor ebben teljesen egyek vagyunk. Ma azonban ennek ellenkezőjét tapasztaljuk. Amikor a kormány uj rendelkezést tesz, lépten-nyomon ugy csinálja azt, hogy ujabb kijárásokra nvujt alkalmat. Hogy példát említsek, az igazságügyi minister ur az emigránsok hazatérésére vonatkozólag nyilatkozott legutóbb a nem-