Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-247

106 'A nemzetgyűlés 247. ülése 1924. Ha azonban azt kérdezi tőlem akár a t. képviselő ur, akár bárki a t. képviselő urak kö­zül a parlamentben, hogy vájjon elfogadható­nak és fentarthatónak tartom-e májustól to­vábbra számítva a lakbérösszegeket ugy, amint azok megáiiapittattak, erre kereken azt vála­szolom teljesen objektive és a kérdésnek mind a két részéről való tárgyi ismenetében, hogy nem tarthatók fenn. Azzal lehet argumentálni, — és van is benne igazság — hogy a háztulaj­don aranyértéket képviselve, megmaradt a b irt okos f kezében devalváció nélkül; de ha ez igaz is és ezt koncedálom is, méltóztassanak emellett mégis figyelembe venni a kötött forga­lomra vonatkozólag két dolgot. Az egyik az, hogy amikor — különösen most, a pénzügyi szanálási terv végrehajtása során — teljesen fel kell nekünk számolnunk a különböző gazda­sági kötöttségekkel, akkor nem lehet a gazda­sági életnek, a vagyoni objektumoknak egyet­lenegy kategóriáját még hosszú időn keresztül ilyen igazán véresen keserves kötöttség alatt tartanunk. (Ugy van! jobbfelöl,) Nincs az a politikai presztízs, amely képes fedezni hosszú időn keresztül még ezt az áldatlan lakásügyet és a lakásügyek terén a kötöttség átkait (Klá­rik Ferenc: Miből fizessenek lakbért! Ezt tessék megmondani! — Lendvai István: Hétszázmil­liárd valorizálatlan bankhitelt lehetett elvi­selni! Zaj. — Elnök csenget.) Másik megjegyzésem az, hogy a háztulajdon szakadatlanul romlik. (Igaz! Úgy van! jobb­felöL) Csak arra mutatok rá, hogy a felülbirá­latra hivatott kerületi műszaki hivatalok, ható­ságok és a közmunkatanács Budapest belső te­rületén több mint kétszáz házra mondották ki azt, hogy életveszélyesen rozoga állapotban van, s ennek következtében rám írtak, hogy lakol­tassam ki onnét más helyre a lakókat. Ilyen ház ezelőtt félesztendővel csak tizenegy volt a főváros területén, most kétszáznál több van. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy mivel a ház­tulajdonos nem kapja meg a házban levő tő­kéjének elenyészően kis hozamát sem s igy nem lehet arról beszélni, hogy neki a háztu­lajdon után jövedelme van, — mert hiszen amit kap, azt az adók és a legszükségesebb úgyneve­zett kézireparaturák felemésztik — ennek kö­vetkeztében nem képes az irtózatos összegeket felemésztő generális tatarozást eszközölni. A házak állékonysága tehát veszedelemben van. Ez olyan kérdés, amelyet sine ira et studio kell nekünk szemlélnünk, mert végre is — bármennyire méltányos is a lakóknak, a sze­génynek védelme — nem mehetünk el annyira a kötöttségben, hogy a zsebük szempontjából védeni szándékolt lakók az összeomló házak romjai között életüket veszítsék azért, mert védjük őket a tekintetben, hogy ne kelljen ne­kik akkora lakbért fizetniök, amely elhárítja, tőlük azt a veszélyt, hogy fejükre szakadjon a ház. Ez meg'forditott népvédelmi politika volna : védeni annak a szegény embernek a zsebét és odadobni martalékul az életét. (Lendvai István közbeszól.) Igen tisztelt képviselőtársamnak mindig a bankokkal van baja. Nem tudom, hogy t. kép­viselőtársamnak fixa ideája-e, vagy pedig csak időnként feltűnő szimptorna nála az, hogv ha bármiről van szó, — legyen itt szó Prónay Pál alezredes ügyéről, legyen itt szó a valorizáció­ról, kölcsönről, népjóléti kérdésekről, kultur­ügyekről, uj reálgimnázium felállításáról — t. képvselőtársam egyformán belezuditja és dör­mögi a kérdésbe a bankok jelszavát. (Derült­ség.) Bocsánatot kérek, talán mégsem lehet évi február hó 27-én, szerdám. mindenhova és minden kérdésbe beleveg-iicni a bankok ügyet. Nekem a bankokhoz, t. kép­viselőtársam — legyen szíves tudomásul venni — abszolúte semmi közöm nincs, (Helyeslés. — Lendvai István: A kormánynak van köze!) Ha a kormánynak köze van, mindenesetre köze van nemzetgazdasági szempontból olyan címen, amelyért én is vállalom a felelősséget. (Lend­vai István: A nemzet éhen hal!) Elnök: Kérem Lendvai István képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Vass József munkaugyi és népjóléti minis­ter: Legyen arról meggyőződve t. képviselő­társam, hogy azt a felelősséget, amelyet nekem, mint ministem ek vállalnom kell, felemelt fővel fogom t vállalni még önnel szemben is. (Helyes­lés a jobboldalon.) Azt gondolom tehát, hogy májusra szüksé­ges lesz rekonsziderálni ezt az egész kérdés­komplexumot, nem a felszabaditások szempont­jából, hanem épen abból a szempontból, amely a most érvényben levő lakbérrendeletben is le van fektetve, hogy t. i. a lakbérek emelkedésé­ben a kiegyenlítődés felé olyan lépéseket álla­pítsunk meg, amelyek egyrészt lehetővé teszik azt, hogy a lakások és bolthelyiségek felszaba­ditása akkor történjék meg, amikorra a termi­nusok le vannak szögezve, meg vannak álla­pítva a most érvényben levő lakbérrendeletben, hogy ne kelljen hozzányúlnunk ehhez a kér­déshez s nyugtalanságot ne kelljen semmi irányban sem teremtenünk, másrészt pedig lehetővé teszik, hogy ugy állapíttassanak meg fokozatosan a lakbérek, hogy amikor elérke­zünk majd a felszabadítás időpontjához, a lak­bérek meg'közelitően olyan színvonalon legye­nek, hogy ne legyen egyszerre sötétbeugrás maga a felszabadítás ténye a lakbérek szem­pontjából. Azt gondolom, hogy itt különösen az aranyparitásnak egy bizonyos töredéke, vag*y mondjuk, bizonyos része az, amely kell hogy a mi szemeink előtt lebegjen, s amelyre fel kell emelnünk évnegyedről évnegyedre fo­kozatosan a lakbéreket, hogy azután másfél vagy két esztendő múlva fel lehessen szabadí­tani teljesen a forgalmat, anélkül hogy hirte­lenében nagy konjunktúrába zúdulna bele a főváros közönsége. Méltóztatnak látni, hogy egész röviden is tudtam volna válaszolni, kielégítő módon, há­rom mondatban, erre az interpellációra. Hogy azonban összefoglaljam még egyszer a mondot­takat: megnyugtatni kívánom a közönséget — ugy a háztulajdonosokat, mint a lakókat — abban az irányban, ho~" én magam a lakás­ügyet kötött forgalmában hosszabb időn túl, mint ahogy az meg van állapítva a most ér­vényben levő rendeletben, nem tartom lehető­nek^ Másodszor most nincs semmiféle szorzó­számfelemelésrŐl szó, hanem kizárólag arról van szó, hogy február elsejéhez viszonyítva a koronaromlást eszkomptáljuk a házbérek dol­gában, tehát egy pótlakbér megállapításáról van szó. Azt hiszem azonban, — és ez harmadik pont válaszomban — hogy a május elsejétől kezdődő időre, nézetem szerint, újra rekonszi­derálni kell az egész kérdést, nem a felszabadí­tás, hanem a lakbérek uj szabályozása szem­pontjából. Mindenesetre alkalmat kívánunk adni nemcsak a drágasági bizottságnak, ha­nem — amennyiben sikerülni fog ezt a kérdést a pénzügyi koncepcióba, a pénzügyi törvény­javaslatba is beilleszteni — magának a nemzet­gyűlésnek is arra, hogy ezzel a kérdéssel fog­lalkozhassak. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelöl.) .. .„ .

Next

/
Oldalképek
Tartalom