Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-247
106 'A nemzetgyűlés 247. ülése 1924. Ha azonban azt kérdezi tőlem akár a t. képviselő ur, akár bárki a t. képviselő urak közül a parlamentben, hogy vájjon elfogadhatónak és fentarthatónak tartom-e májustól továbbra számítva a lakbérösszegeket ugy, amint azok megáiiapittattak, erre kereken azt válaszolom teljesen objektive és a kérdésnek mind a két részéről való tárgyi ismenetében, hogy nem tarthatók fenn. Azzal lehet argumentálni, — és van is benne igazság — hogy a háztulajdon aranyértéket képviselve, megmaradt a b irt okos f kezében devalváció nélkül; de ha ez igaz is és ezt koncedálom is, méltóztassanak emellett mégis figyelembe venni a kötött forgalomra vonatkozólag két dolgot. Az egyik az, hogy amikor — különösen most, a pénzügyi szanálási terv végrehajtása során — teljesen fel kell nekünk számolnunk a különböző gazdasági kötöttségekkel, akkor nem lehet a gazdasági életnek, a vagyoni objektumoknak egyetlenegy kategóriáját még hosszú időn keresztül ilyen igazán véresen keserves kötöttség alatt tartanunk. (Ugy van! jobbfelöl,) Nincs az a politikai presztízs, amely képes fedezni hosszú időn keresztül még ezt az áldatlan lakásügyet és a lakásügyek terén a kötöttség átkait (Klárik Ferenc: Miből fizessenek lakbért! Ezt tessék megmondani! — Lendvai István: Hétszázmilliárd valorizálatlan bankhitelt lehetett elviselni! Zaj. — Elnök csenget.) Másik megjegyzésem az, hogy a háztulajdon szakadatlanul romlik. (Igaz! Úgy van! jobbfelöL) Csak arra mutatok rá, hogy a felülbirálatra hivatott kerületi műszaki hivatalok, hatóságok és a közmunkatanács Budapest belső területén több mint kétszáz házra mondották ki azt, hogy életveszélyesen rozoga állapotban van, s ennek következtében rám írtak, hogy lakoltassam ki onnét más helyre a lakókat. Ilyen ház ezelőtt félesztendővel csak tizenegy volt a főváros területén, most kétszáznál több van. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy mivel a háztulajdonos nem kapja meg a házban levő tőkéjének elenyészően kis hozamát sem s igy nem lehet arról beszélni, hogy neki a háztulajdon után jövedelme van, — mert hiszen amit kap, azt az adók és a legszükségesebb úgynevezett kézireparaturák felemésztik — ennek következtében nem képes az irtózatos összegeket felemésztő generális tatarozást eszközölni. A házak állékonysága tehát veszedelemben van. Ez olyan kérdés, amelyet sine ira et studio kell nekünk szemlélnünk, mert végre is — bármennyire méltányos is a lakóknak, a szegénynek védelme — nem mehetünk el annyira a kötöttségben, hogy a zsebük szempontjából védeni szándékolt lakók az összeomló házak romjai között életüket veszítsék azért, mert védjük őket a tekintetben, hogy ne kelljen nekik akkora lakbért fizetniök, amely elhárítja, tőlük azt a veszélyt, hogy fejükre szakadjon a ház. Ez meg'forditott népvédelmi politika volna : védeni annak a szegény embernek a zsebét és odadobni martalékul az életét. (Lendvai István közbeszól.) Igen tisztelt képviselőtársamnak mindig a bankokkal van baja. Nem tudom, hogy t. képviselőtársamnak fixa ideája-e, vagy pedig csak időnként feltűnő szimptorna nála az, hogv ha bármiről van szó, — legyen itt szó Prónay Pál alezredes ügyéről, legyen itt szó a valorizációról, kölcsönről, népjóléti kérdésekről, kulturügyekről, uj reálgimnázium felállításáról — t. képvselőtársam egyformán belezuditja és dörmögi a kérdésbe a bankok jelszavát. (Derültség.) Bocsánatot kérek, talán mégsem lehet évi február hó 27-én, szerdám. mindenhova és minden kérdésbe beleveg-iicni a bankok ügyet. Nekem a bankokhoz, t. képviselőtársam — legyen szíves tudomásul venni — abszolúte semmi közöm nincs, (Helyeslés. — Lendvai István: A kormánynak van köze!) Ha a kormánynak köze van, mindenesetre köze van nemzetgazdasági szempontból olyan címen, amelyért én is vállalom a felelősséget. (Lendvai István: A nemzet éhen hal!) Elnök: Kérem Lendvai István képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Vass József munkaugyi és népjóléti minister: Legyen arról meggyőződve t. képviselőtársam, hogy azt a felelősséget, amelyet nekem, mint ministem ek vállalnom kell, felemelt fővel fogom t vállalni még önnel szemben is. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt gondolom tehát, hogy májusra szükséges lesz rekonsziderálni ezt az egész kérdéskomplexumot, nem a felszabaditások szempontjából, hanem épen abból a szempontból, amely a most érvényben levő lakbérrendeletben is le van fektetve, hogy t. i. a lakbérek emelkedésében a kiegyenlítődés felé olyan lépéseket állapítsunk meg, amelyek egyrészt lehetővé teszik azt, hogy a lakások és bolthelyiségek felszabaditása akkor történjék meg, amikorra a terminusok le vannak szögezve, meg vannak állapítva a most érvényben levő lakbérrendeletben, hogy ne kelljen hozzányúlnunk ehhez a kérdéshez s nyugtalanságot ne kelljen semmi irányban sem teremtenünk, másrészt pedig lehetővé teszik, hogy ugy állapíttassanak meg fokozatosan a lakbérek, hogy amikor elérkezünk majd a felszabadítás időpontjához, a lakbérek meg'közelitően olyan színvonalon legyenek, hogy ne legyen egyszerre sötétbeugrás maga a felszabadítás ténye a lakbérek szempontjából. Azt gondolom, hogy itt különösen az aranyparitásnak egy bizonyos töredéke, vag*y mondjuk, bizonyos része az, amely kell hogy a mi szemeink előtt lebegjen, s amelyre fel kell emelnünk évnegyedről évnegyedre fokozatosan a lakbéreket, hogy azután másfél vagy két esztendő múlva fel lehessen szabadítani teljesen a forgalmat, anélkül hogy hirtelenében nagy konjunktúrába zúdulna bele a főváros közönsége. Méltóztatnak látni, hogy egész röviden is tudtam volna válaszolni, kielégítő módon, három mondatban, erre az interpellációra. Hogy azonban összefoglaljam még egyszer a mondottakat: megnyugtatni kívánom a közönséget — ugy a háztulajdonosokat, mint a lakókat — abban az irányban, ho~" én magam a lakásügyet kötött forgalmában hosszabb időn túl, mint ahogy az meg van állapítva a most érvényben levő rendeletben, nem tartom lehetőnek^ Másodszor most nincs semmiféle szorzószámfelemelésrŐl szó, hanem kizárólag arról van szó, hogy február elsejéhez viszonyítva a koronaromlást eszkomptáljuk a házbérek dolgában, tehát egy pótlakbér megállapításáról van szó. Azt hiszem azonban, — és ez harmadik pont válaszomban — hogy a május elsejétől kezdődő időre, nézetem szerint, újra rekonsziderálni kell az egész kérdést, nem a felszabadítás, hanem a lakbérek uj szabályozása szempontjából. Mindenesetre alkalmat kívánunk adni nemcsak a drágasági bizottságnak, hanem — amennyiben sikerülni fog ezt a kérdést a pénzügyi koncepcióba, a pénzügyi törvényjavaslatba is beilleszteni — magának a nemzetgyűlésnek is arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozhassak. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelöl.) .. .„ .
